Szakács Imre László festőművész Miatyánk című kiállítását szeptember 20-án az esztergomi Keresztény Múzeum gobelin termében Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek nyitotta meg. A tárlaton látható tematikus alkotások bemutatását Harmati Béla művészettörténész, az Evangélikus Országos Múzeum vezetője vállalta.
A 2025-ös jubileumi szentévre készülve Ferenc pápa az előkészület évét az imádságnak ajánlotta. Az Ars Sacra országos rendezvényeihez igazodva ebből az alkalomból rendezett kortárs időszaki kiállítást a Keresztény Múzeum, ahol ezúttal Szakács Imre László Miatyánk-sorozata tekinthető meg.
A múzeumigazgató, Kontsek Ildikó köszöntőjét Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek rövid megnyitó beszéde követte, amelyet az alábbiakban teljes terjedelmében közlünk.
„Különös esemény a szakrális művészetek hete. Egyrészt azért, mert alkalmunk van eszmélődni a művészetek és a szent, a sacrum kapcsolatáról. Az igazán nemes művészet szavakkal vagy szavak nélkül tanítja, építi az embert. Képes arra, hogy akár fogalmi meghatározások nélkül is erősítsen és vigasztaljon.
De az isteni valóság nemcsak ragyogó és hatalmas, hanem emberarcú és jóságos is. Szeretet sugárzik belőle. Ez pedig a legnagyobb vigasztalás. Ezt fejezi ki a szakrális művészetek hetének mottója is: »Az igazság békét teremt« – Opus iustitiae pax (Iz 32,17). A szakrális művészet tehát az igazságosság és a béke eszköze és megnyilvánulása.
Nagy öröm, hogy ennek a hétnek keretében megnyithatom itt Esztergomban, a Keresztény Múzeumban Szakács Imre László kiállítását a Miatyánk–festménysorozatról, amely Ferenc pápa magyarországi látogatásának emlékére készült. Ebből az alkalomból Török Csaba professzor úr teológiai bevezetőjével reprezentatív kiadvány is megjelent magyar és angol nyelven.
A Miatyánk verbális ima. Jézus tanítványai igyekeztek megőrizni a Mester szavait. A későbbi évszázadok magyarázói számára még az is problémát jelentett, hogy a Máté evangéliumban és a Lukács evangéliumban található forma nem szó szerint azonos. De a szöveg egyes részei mégis egyformák, a gondolat, az üzenet ugyanaz. A régi magyarázók úgy próbálták a különbséget megvilágítani, hogy Máté, akit a neve alatt ismert evangélium mai formája szerzőjének is tekintettek, jelen volt Jézus tanítása alkalmával és ezért pontosabban emlékezett szavaira, mint Lukács, aki mások közvetítésével ismerte meg azokat.
A Miatyánk kérései és a képek különleges viszonyban vannak egymással, hiszen ezek a művek általában nem teljesen figuratív alkotások, de elemi erővel kisugárzik belőlük a lélek vágya Isten felé, és az a kapcsolat, amelyre Krisztus megváltó műve erejében lehetőségünk van a Mindenhatóval.
Adja Isten, hogy a képek minden szemlélőnek, látogatónak közvetítsék ezt a szabadító üzenetet és közelebb emeljék lelkünket Istenhez!”
*
Harmati Béla művészettörténész Szakács Imre László munkásságát és e „fénnyel átszőtt” nyolc képét méltatta. Az Úr imájában lévő óhajokat kifejező sorozat egyszerre az alkotó, az imádkozó ember élettapasztalatának esszenciája és kortárs üzenet. Stílusa a szürrealizmus és a szimbolizmus keveredése. A művész plasztikus, „három dimenziós ecsetkezelése” nyomán a képek részletei szemlélésük során fokozatosan tárulnak fel. A festmények látásmódját a „tudatos fényhasználat” jellemzi. Valamilyen formában mindegyiken megjelenik a felülről jövő, szétáradó isteni világosság, csakúgy mint a – győzelemre vivő – kereszt szimbóluma. Harmati Imre szerint a 21. századi Európában ez a sorozat felkiáltás, hangos fohász.
A megnyitó után az érdeklődők megvásárolhatták a Miatyánk-ciklus reprodukcióit mappába foglaló, sorszámozott, a művész által dedikált kiadványt (amelyből ezúttal Erdő Péter bíboros, korábban pedig Ferenc pápa kapott egy-egy díszpéldányt), illetve azt a kisebb méretű albumot is, amely ugyancsak tartalmazza Török Csaba említett, irodalmi rangú tanulmányát.
Fotó: Mudrák Attila
Pallós Tamás/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
