KOMÁROM. A Pro Arte Danubií – Duna Mente Mûvészetéért Polgári Társulás október 14-én délután tartotta a Szõgyénben élõ és alkotó vitéz Smidt Róbert Himnusz címû faragott táblaképének felvidéki õsbemutatóját a komáromi Limes Galériában. A Stubendek László, Komárom polgármestere védnökségével megrendezett, október 24-ig látható kiállítást Michl József, Tata polgármestere nyitotta meg.
A különös eseményhez méltó aláfestésként a Magyar Hiszekegy fogadta a templomhajóba betérõ látogatókat. Farkas Veronika mûvészettörténész-galériaigazgató üdvözlõ szavai után Dráfi Mátyás, Jászai Mari-díjas érdemes mûvész elmondta a Szózatot. Majd a házigazda leszögezte: nagyon fontos a még lepel által fedett, 5×2 méteres, grandiózus mû, amely az összmagyarság 1100 éves történelmét jeleníti meg, felvonultatva annak legjelentõsebb személyiségeit és történéseit.
Vitéz Smidt Róbert fafaragó 1966-ban született Párkányban, jelenleg Szõgyénben él és alkot, Tata díszpolgára. Középiskolai tanulmányait 1981–1985 között a Komáromi Ipari Szakközépiskolában végezte. Kezdetben grafikákat, festményeket készített, 1995 óta azonban fafaragással foglalkozik. Munkáiban az elfeledett népi díszítõ elemeket és azok mondanivalóját ötvözi saját érzelmeivel. Jelmondata: „múlt nélkül nincsen jelen és jövõ”. Mûhelyébõl magyarkapuk, trianoni emlékmûvek, templombelsõk, oltárok, dombormûvek, haranglábak, szabadtéri színpadok, térplasztikák, emlékoszlopok, síremlékek és belsõ berendezési tárgyak kerülnek ki – sokatmondó üzeneteket közvetítve a jelen- és utókornak. Munkásságát 2016-ban Magyar Bronz Érdemkereszt kitüntetéssel ismerték el.
Smidt faragta a pilisszántói zarándokhelyen felállított Kálvária szobrait is. A faluból egy köves gyalogúton, a Csillagösvényen keresztül lehet feljutni a Boldogasszony-kõkápolnáig. Az ösvény egy 7 állomásból álló stáció-útvonal, mely a magyarság történelmének állít emléket. A faragott faszobrok a magyarság hét legfontosabb szakrális vezetõjét ábrázolják. Az elsõ Nimród, minden magyar õsapja, a második stáció Hun Attilát jelképezi, utána következik Árpád vezér, majd õt követi Szent István szobra. Az ötödik állomás Szent László király, a nemes lelkû lovag szobra, az utolsó elõtti Boldog Özsébet, a pilisi szentet és a pálos rend megalapítóját ábrázolja, majd Hunyadi Mátyás szobrával ér véget az ösvény.
A Komáromban szombaton bemutatott faragott táblaképének Himnusz címét Szörényi Levente Kossuth- és Erkel Ferenc-díjas elõadómûvész, zeneszerzõ és szövegíró adta, aki annak születésénél Michl Józseffel, a Szõgyén testvértelepülésének számító Tata város polgármesterével együtt bábáskodott. Magyarországi õsbemutatóját idén márciusban Tatán tartották, felvidéki õsbemutatóján pedig azt az alkotó Michl Józseffel és a mû létrejöttét mecénásként segített Molnár Béla komáromi vállalkozóval, Molnár Rozália képzõmûvész férjével együtt leplezte le.
Tata elsõ embere megnyitó beszédében köszönetet mondott a Limes Galéria meghívásáért, hangsúlyozva, hogy e templomhajó méltó helyet ad a hat évig készült, tíz négyzetméteres, üzenetgazdag alkotásnak. „Az alkotó egy életfába faragta bele a magyar történelmet, s e képben mindaz megtalálható, amit magunkról, a magyarság történelmérõl feltétlenül tudnunk kell. A fa a tomboló szél kihívásaira gyökereivel válaszol. Nos, életünk nagy kihívásaira is választ ad e mûbe sûrített történelmünk“ — fogalmazott.
Azt is megtudtuk: a táblagép középpontjában a honfoglalást lezáró, gyõztes pozsonyi csata látható, „amely a magyarság emberségét és a Kárpát-hazában küldetését is megmutatta“. Továbbá a Magyarországot naggyá tevõ uralkodóknak – Géza fejedelemtõl kezdõdõen és a magyar történelem viharos eseményeinek, így a tatárjárásnak, a török dúlásnak, a Rákóczi-féle és az 1848/49-es szabadságharcnak, a két világháborúnak, a kitelepítéseknek, az 1956-os magyar forradalom és szabadságharcnak… is emléket állított Smidt.
Az öt méter hosszú és két méter magas, 8 mázsa súlyú, szõgyéni tölgyfából készült táblaképen, amelyet a Történelmi Vitézi Rend tagjai segítettek összeszerelni, háromszáznál több arc látható. Közülük a hajdani magyar uralkodókén kívül kiemelendõ a családjáért dolgozó édesapa és az életet adó édesanya arca – hangsúlyozva a nemzetmegtartó és – gyarapító család jelentõségét. Ekképp válik teljessé a megmaradásunkat biztosító Isten, haza, család – értékhármas. A család mögött magasodik a szõgyéni templom tornya, s a távozókat mindig hazaváró nyitott kapu sem hiányozhat. Michl szerint a kép üzenete: a magyarság a vérzivataros évszázadokban is azért tudott fenmaradni, mert rendelkezett olyan bátor és erõs vezéregyéniségekkel, akik nem a saját boldogulásukkal, hanem a nemzet érdekeivel törõdtek, és részt vettek a világ teremtéstörténetében.
A mû egyes motívumai már más alkotásokon is megjelentek, de nyitott történelemkönyvként együtt elsõ alkalommal e képen szerepelnek.
A táblaképen egyebek mellett a háborúkból hozzátartozóikat hazaváróknak reményt sugalló fény, továbbá minden magyar Szent Koronája, Árpád apánk védelmezõ kardja és a nemzet, illetve hit iránti hûséget jelképezõ lobogó, valamint két sarkában az országot õrzõ Gábriel és Mihály arkangyal is megtalálható.
Smidt Róbert a megnyitó ünnepségen az alkotómunka kulisszatitkaiba is beavatta a jelenlevõket. Megtudtuk, hogy amikor tíz évvel ezelõtt a pilisszántói Csillagösvényen dolgozott, felvetõdött benne a gondolat, hogy egy összmagyarságot jellemzõ mûvet kell készítenie. Miután érlelõdött e gondolat, hét évvel ezelõtt Szörényi Levente barátjának papírra vetette a terveit, Molnár Béla pedig vállalta a mecénás szerepét. „A magyar ember szilaj, kemény, mint a tölgyfa, és a gyökereivel kötõdik a szülõföldjéhez – ezért egyértelmû volt, hogy egy életfát kell készítenem. Hat évnyi kemény fizikai munka során készült el a táblaképem“ – árulta el.
Kiemelte az alkotás középpontjában álló pozsonyi csata jelentõségét, amirõl tájainkon méltatlanul megfeledkeztek, ám egyes amerikai katonai egyetemeken annak jó példájaként oktatják, hogy egy kis sereg is gyõzhet a hatalmas túlerõ felett. Továbbá felhívta a figyelmet a gyászos trianoni döntésre emlékeztetõ, drámai hatást keltõ láncokra, amelyeket két kéz tart össze – együvétartozásunkat is jelképezve, valamint az 1956-os eseményeket szimbolizáló lánctalpakra. A felvidéki Betlehemmel pedig arra utal, hogy egykor Jézus Krisztusnak is menekülnie kellett a családjával, akárcsak a felvidéki kitelepítetteknek. Leszögezte: képén az ellenségnek csak a pozsonyi csata esetében van arca, „hiszen sosem az az igazi ellenség, aki az arcát mutatva szemtõl szemben harcol, hanem azok az arctalan személyek, akik a háttérbõl fondorlatos módon irányítanak“.
Az alkotás tavasszal egy hónapig volt látható Tatán, komáromi bemutatása elõtt pedig további négy helyen, így a székesfehérvári Püspöki Palotában is szemrevételezhették az érdeklõdõk. Két hét múlva a sümegi várban, majd további helyszíneken állítják ki. Farkas Veronika kifejezte reményét, hogy a Himnusz címû mûvet október 24-ig rendhagyó történelemóra keretében sok komáromi diákcsoport is megtekinti, s egyszer talán végleges kiállítóhelyet kap az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban, Feszty Árpád körképe, A magyarok bejövetele közelében. A rendezvény záróakkordjaként a jelenlevõk közösen elénekelték a Himnuszt.
Forrás:hirek.sk
Tovább a cikkre »
