Az elmúlt napokban, a nemzeti érzelmű értelmiségi körökben, de különösen a hagyományőrző közösségekben hatalmas megdöbbenést keltett, hogy a budaörsi Petőfi Laktanya nevét megváltoztatták Mária Terézia Laktanyára. Ez az érthetetlen, meghökkentő névadás alapvetően sérti a nemzeti történelmére büszke hagyományőrző közösségeket, a magyar katonai múltat tisztelő honfitársainkat valamint a nemzeti érzelmű emberek sokaságát.
A meghökkentő átkeresztelés azért is teljesen megmagyarázhatatlan, mert ezt a Petőfi Sándorról elnevezett laktanyánkat, pont a Petőfi emlékévben egy, a hazánkat elnyomó, megnyomorító uralkodóról nevezték át, akinek politikai öröksége ellen vívták eleink a nemzetet újra egységbe kovácsoló legnagyobb szabadságharcunkat. Nemzeti hős költőnk, maga Petőfi Sándor is a Habsburgok elleni harcban halt hősi halált, (a Habsburgok által – a magyar függetlenség letörésére – behívott orosz cári csapatokkal vívott csatában)! Aláhúzandó, hogy pontosan a Habsburg ház Magyarországot gyarmati módon kizsákmányoló és agresszív magyarellenes politikája következtében kirobbant forradalom majd szabadságharc révén alakult meg a Magyar Honvédség!
A Petőfi-laktanya névrontó ceremóniáján Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter azzal indokolta a névválasztást, hogy – MáriaTerézia királynő alapította meg meg a döntően magyarokból álló 32-es gyalogezredet. Érdemes azonban kicsit átfogóbban áttekinteni a puszta történelmi valóságot. Habsburg Mária Terézia regnálása alatt nem létezett független magyar haderő (mint ahogy független Magyarország sem létezett). A Habsburg hadsereg kötelékében, Habsburg érdekekért véreztették el népünk fiait. Ráadásul a gyalogságba leginkább kényszersorozták a magyar fiatalokat (többször brutális módszerekkel). Ebben az időszakban nem volt népszerű a katonaélet a magyar fiatalok körében, hiszen akkortájt kevesebb mint harminc éve verték le – a Rákóczi szabadságharcot, amelyet, az elnyomó, Habsburg uralom ellen vívott nemzetünk jelentős része.
Laktanya névváltoztatási ceremónia – fotó: MTI/Hegedüs Róbert
A magyar katonák Mária Terézia regnálása alatt idegen érdekekért, idegen uralkodóért hullajtották vérüket. Ez a hátborzongatóan groteszk névadás teljesen érthetetlen a történelmünket jól ismerő magyar honfitársaink tömegeinek. Azonban egyéb történelmi tények még érthetetlenebbé teszik ezt a döntést.
Mária Terézia zárta el majdnem száz évre hazánkat az ipari fejlődéstől a kettős vámrendszerével, amely egyrészt megakadályozta mindennemű késztermék behozatalát Magyarországra a Habsburg Birodalmon kívülről, illetve szánt szándékkal teljesen elsorvasztotta a magyar ipart. Mária Terézia folytatta apjának (III. Károlynak) a brutális betelepítési politikáját. A Habsburgok ebben az időszakban nagyon jelentős mértékben felborították hazánk etnikai viszonyait, a magyarok hátrányára. Tulajdonképpen mindezzel a nagyban hozzájárultak a későbbi trianoni határok kialakításához. A császárnő – elődje politikáját folytatva – újabb több tízezer német telepest hozott be a Birodalom nyugati feléből, a Bánság területére megtiltotta a magyarok visszatelepülését, és Erdélyben csaknem félmillió(!!!) románt telepítettek le.
A Habsburg császárnő nevéhez fűződik a “Mádéfalvi veszedelem” székely-magyar mészárlása is (siculicidium), melynek során az Erdélyben elrendelt Habsburg erőszakos kényszersorozás miatt Mádéfalván, az ott gyülekező és tanácskozó székelyek közé ágyúztattak, amely tragédiában legalább kétszázan életüket vesztették (köztük számos nő és gyermek). Ezután indult meg a székelyek egyik kitelepülési hulláma Moldvába.
Megemlékezés a mádéfalvi vérengzésre Erdélyben / fotó: székelyhon.ro
A Habsburg dinasztia a magyar királyok elhibázott örökösödési szerződései révén került hatalomra Magyarországon. Sajnos,1526-tól 392-évig bitoroltak a magyar Szent Koronát, és gyarmatként használták ki Magyarország erőforrásait és hosszú időn keresztül élő pajzsként használták nemzetünket a birodalmuk védelme érdekében.
Tehát tényszerűen leszögezhetjük, hogy Mária Terézia nem a magyar haza védelmében állította fel a magyar alakulatokat, hanem egy, a hazánkat elnyomó idegen hatalom kényszersorozással felállított haderejéről beszélhetünk, amelyet idegen földön, idegen érdekek mentén vetettek be.
Az 1867-ben bekövetkezett ”kiegyezés” révén létrejött Osztrák–Magyar Monarchiában javult a magyarság helyzete, de ez az időszak – gazdasági eredményei és társadalmi vívmányai ellenére – sem tekinthető a magyar történelem fényes korszakának és semmiképpen nem vethető össze egy teljesen független nemzeti állam lehetőségeivel. A Habsburg korszak része Magyarország történelmének, emlékét kitörölni nem lehet és nem is célja semmilyen józanul gondolkodó csoportnak, azonban példaként állítani, e korszak bármely uralkodóját, a mai magyar társadalom elé, visszatetsző, anakronisztikus és semmilyen szempontból nem példamutató. Mária Terézia uralkodása alatt különösen sok kárt okozott a magyarságnak és elenyészően kevés kedvező cselekedete volt, történelmi távlatból visszatekintve regnálására és annak következményeire. A magyar honvédelem és a magyar ifjúság hazaszeretetre, nevelése szempontjából pedig kifejezetten károsnak mondható. Amennyiben a magyar anyának szeretnék példát állítani, szerencsésebb választás lett volna Zrínyi Ilona.
Egyetlen modern európai nemzetállamban sem szokás elnevezni közintézményeket – és főleg nem katonai létesítményeket – az adott országot elnyomó idegen uralkodókról.
Reméljük, hogy ezt a jelentős társadalmi rétegekben nagy visszatetszést kiváltó, nem túl szerencsés névválasztást még átgondolja, módosítja a Honvédelmi Minisztérium.
Katonai díszőrség a Petőfi Laktanya 100 éves jubileumi rendezvényén, 2014-ben / MTI Fotó: Beliczay László
Forrás:kurultaj.hu
Tovább a cikkre »
