Félénk félmosolytól a fogsorvillantásig: nagy nevetések a 20. század fényképein

Az érzelmek történetének kutatása nem egyszerű feladat. Az érzelmek ugyanis történetileg láthatatlanok, az öröm vagy a bánat nem érhető tetten a szövegekben, csupán annak megnyilvánulásai formáit vizsgálhatjuk. A pozitív és negatív érzések sokkal egyértelműbben jelennek meg a fényképeken, amelyek felhasználása a történelemkönyvektől a fotóterápiáig nagyon sokféle területet fed le. A Fortepan fotóiból készült válogatásunkban a múlt század vidám arcai változatos élethelyzetekben elevenednek meg.

A fotózás kezdetben a művészeti és kulturális elit kiváltsága volt, aztán a 20. század folyamán a fényképezőgép-birtoklás szélesebb körben is egyre könnyebben elérhetővé vált az átlagemberek számára is. Az amatőr vagy hobbi fényképezés megjelenése a fényképek mennyiségét és a lencsevégre kapott jelenetek sokszínűségét is növelte.

A merev műtermi fényképezéshez képest az amatőr fotózás elterjedése a családok intim tereibe és hétköznapjaiba engedett bepillantást és sokkal érzelemgazdagabb felvételek is születtek. A 20. század családi fényképalbumaiban a portrék, zsánerképek szereplői különféle érzelmeket mutatnak és a felvételek szemlélőjéből is érzelmeket váltanak ki.

Érzelmeink széles skáláját vagyunk képesek az arcunk segítségével kifejezni. Az alapvetőnek vélt érzelmek tudományos meghatározása arckifejezések azonosításán át történik. Számos pszichológiai kísérlet alapul azon, milyen érzelmeket olvasnak le az emberek az eléjük tett arcképekről és milyen tényezők befolyásolják érzékelésüket.

Cholnoky Jenő földrajztudós a Szikra gazdaság szőlészetében tréfálkozott,1910. (Fortepan/Cholnoky Tamás)