Napjaink gazdasági érdekek vezérelte vallásháborúja az iszlám és a keresztény gyökerű országok harmadik nagy összecsapása Európa területén.
A teológusok sokszor elmondták, hogy a kereszténység nem elsősorban filozófia, hanem az üdvözülés módszere. A metafizikai megfontolások életvezetési tanácsokká, szigorú erkölcsi törvényekké váltak. Szó szerinti vagy átvitt értelemben ezekről szólnak az alapító beszédei, aki pontosan meghatározott (zsidó) közösségnek szólt a mi Atyánkról, s arról, miként kell az embereknek az ő akaratához hűen élniük.
A választott nép etnikai zártságát feltörve Krisztus az üdvözülést nem minden embernek biztosította, hanem azoknak, akik jó tanítványaivá válnak. Az „aki engem követ” az üdvözülés sine qua nonja, ő a kapu, az út, az igazság és az élet. Rajta kívül nincs hely más megváltónak vagy királynak, s az üdvözülésnek nincs rajta kívüli útja. A közösségalkotás „transzcendentális szigorúsága” határozta meg az első keresztények életét. Szent Ágoston hatalmas történetfilozófiai művében a bűnbeeséstől az öröklétig menetelő emberiség két nagy csoportját, városát különböztette meg: az egyik a kárhozottaké, a másik Isten örök államának polgáraié. Dante Isteni színjátékában a Paradicsomból, Isten boldog színe látásából ki vannak zárva azok, akik nem (voltak) a keresztény közösség tagjai, bármennyire kiválóak is egyébként, mint Platón, Arisztotelész vagy személyes vezetője, Vergilius.
Krisztus többször jó pásztorként (mozaikokon, festményeken számos alkalommal láthatjuk őt bukolikus külsőségekkel) határozta meg önmagát, aki ismeri övéit, és az övéi is ismerik őt. S aki más akolból is ide fog vezetni juhokat, akik hallgatni fognak a szavára és „egy nyáj lesz és egy pásztor” (Jn. 10:14–16.). Ugyanebben a fejezetben arról is beszél, hogy „aki nem a kapun megy be a juhok aklába, hanem máshonnan hatol be, az tolvaj és rabló”.
Mi következik mindebből? Napjaink gazdasági érdekek vezérelte vallásháborúja az iszlám és a keresztény gyökerű országok harmadik nagy összecsapása Európa területén. A 8. századi déli, és a 15–16. századi keleti offenzíva után most a Baltikumtól a Balkánon keresztül a spanyol partokig a muszlim tömegek a kontinens szinte teljes kerületén át érkeznek. Európa minden korábbinál kiszolgáltatottabb helyzetben van, egyrészről azért, mert a demokrácián kívüli hatalmak (például Soros György mérhetetlen befolyása) gazdasági erejük és a nyilvánosság fölötti uralmuk segítségével migránspárti érdekeiket könnyedén meg tudják valósítani akár a választott vezetőkkel szemben is. Ijesztő, hogy például a több ezer embert érintő kölni agresszióról szóló híreket három-négy napig zár alá lehetett helyezni, ráadásul a német rendőrség közreműködésével. Ez az 1986-os csernobili hírzárlat „sikerére” emlékeztet, amit itt is, ott is hivatalos hazudozás követett.
Másrészről a keresztény egyházak elbizonytalanodása miatt. Az ottani világi politikát és törvénykezést irányító, gyorsan és sikeresen terjeszkedő iszlám vallási rendszerével szemben ideológiai síkon Európa semmit sem tud felmutatni. Maga az európai sajtó hurrogná le azt, aki a migránsválság kapcsán a kereszténység megerősítését követelné az iskolai oktatásban, a közgondolkodásban, bevételét az uniós alkotmányba vagy bármi másba. Még az iszlám országaiban élő üldözött keresztények mellett is csak nagyon bátortalanul mer szót emelni, pedig ők tényleg a nyáj tagjai, sorsuk gyakran az ókeresztény mártírokéhoz hasonlítható. Ilyen alapon ma talán csak a szlovák kormány tett különbséget a bevándorlók között, de javaslatuk visszhangtalan maradt.
A korábbi évszázadokban kivívott győzelemhez nagyban hozzájárult Európa spirituális kohéziója, a keresztény közösség egyértelmű elhatárolódása az idegen vallás képviselőitől. Ma viszont – a krisztusi tanítással szemben – az „idegen” követésére, támogatására buzdítanak. Pedig „a tolvaj azért jön, hogy lopjon, öljön, pusztítson”. A Korán szerint a gyaur nőkkel és férfiakkal (káfírokkal) bármit meg lehet csinálni, be lehet csapni őket, szabad összeesküvést szítani ellenük, gyűlölni, rabszolgaságba hajtani, kínozni őket, vagy még rosszabbakat is. A hiba nem a begerjedt férfiak nőkkel szembeni, szerintük rendjén való erőszakoskodásában van, hanem az európai jogrendben. Érdekes lenne tudni, hogy a nyári felhívás hatására hány német plébánián szállásoltak el migránsokat, s ezek milyen százalékban vettek részt a nők meggyalázására Németország-szerte szervezett akciókban.
A kegyelem ingyenes ajándéka nem jár automatikusan mindenkinek, javainak elnyerése feltételezi a megtérést, a bűnbánatot és a hitet. Az utolsó vacsorán Krisztus nem azt mondta, hogy vére mindenkiért kiontatott, hanem hogy sokakért (Vulgata: pro multis – Mt. 26:28.). Ha a kereszténység nem akar vagy nem mer markáns különbséget tenni mi és ők, a Krisztus-hit és a Mohamed-hit képviselői között, saját létezésének okát számolja fel, s az iszlám végleges európai berendezkedésével párhuzamosan talán nem is olyan sokára elhal. Ha egyenértékű minden vallás, s mindegy, hogy a hívők melyiket követik, akkor az emberek a hozzájuk legközelebbit választják, s a pásztor által elhagyott juhok előbb-utóbb magukból csinálnak maguknak istent.
Pál József
A szerző egyetemi tanár
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
