Most, amikor madárdallal, virágillattal telik meg a lég, az erdő és mező a zöld több tucat árnyalatában pompázik, jólesik üldögélni és egyszerűen csak bámulni a tavasz ezer csodáját. A tulipán kelyhébe bújt szorgos méheket. Kémlelni a kövér bárányfelhőket… Vagy a gyöngyvirágcsokrot, amit jóbarátomtól kaptam.
Kutyánk ma nyugtalanabb, mint máskor. Többször is az ég felé néz, ugatni kezd. Nincs barátságban a madarakkal, a fecskékre meg, akik közül néhány nálunk is rendszeresen fészkel, kifejezetten allergiás. Csak nem? Várunk kicsit. Pár perc múlva ismerős hang, tipikus csivitelés hallatszik. Az égre pislantok, és látom, 4-5 fecske köröz fenn a magasban. Hát itt vagytok, megérkeztetek? Jaj, de nagyon vártunk benneteket.
Huszonegy éve, a beíratásra baktatva, bizonyára jómagam is elmeséltem fiacskámnak, milyen jó sorom volt nekem az iskolában. Hogy nem kellett korán kelnem, a házunktól öt percre volt az iskola – csigatempóban is. Még nem volt iskolakonyha, se napközi, haza kellett menni. Ebéd után gyorsan megtanultuk a leckét és sötétedésig nem is nagyon láttak minket. Bandáztunk, bicikliztünk, csatangoltunk erdőn-réten át.
Egy kedves, apró momentum nagyon megragadt az emlékezetemben. Őszi reggel éppen az iskola felé tartottam, amikor a főútról egy teherautó jött és lassítani kezdett. Almát szállított. Majdnem az orrom előtt állt meg. Kicsit megszeppentem, de ki voltam oktatva, tudtam, hogy az ismeretlen emberektől távolságot kell tartani.
Azóta is gyakran eszembe jut, ha látom a helikopterszülőket, akik nem győzik fejben tartani, mikor és melyik gyermeket hova kell vinni, honnét kell elhozni. Az még csak hagyján, hogy a kisebbeket hordják-viszik, de még a nagyokat se engedik gyalogolni, elfáradni. Féltik, agyonféltik a gyerekeket. Ha látná, mi van itt reggelente?! Jó, hogy nem egyenesen az osztályajtóig viszik kocsival a gyerekeket, meséli egy iskolavezető. Önállóságra nevelésből sok mai szülő bizony ötöst érdemelne.
Változnak az idők. Legfőképp idő nincs ma semmire. A gyerekre se. Nincs esti mese, mondóka, van helyette mobiltelfon, tablet. Nincs együtt töltött délután, arra jó a szakkör vagy a fizetett angol óra… Alig várom, hogy iskolába menj, majd ott megnevelnek! Egyre több szülő szájából hallani ezt. Hát ők mégis mit csináltak hat évig? Habár az iskola feladata az oktatás és nevelés, ez utóbbi alapjait mégiscsak a családban kell lerakni. Nem lehet elvárás, hogy majd az iskola pótolja a szülők mulasztását.
Minden gyermekben ott rejtőzik a gyémánt, aminek briliánssá csiszolása az első osztályban kezdődik. Magyar kisgyermek számára pedig a legközelebbi magyar iskola első osztályában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
