Idén rövid volt a farsangi szezon, egymást taposták a bálok, s hamvazószerda ide, nagyböjt oda, bizony jó néhány bált egyszerűen nem tudtak belepréselni a szűk időkeretbe. Szentségtörés vagy nem, magam is tudok több olyan bálról is, amelyet csak a közeljövőben rendeznek majd meg. A felhozatal pedig igen színes. Exkluzív vigadóbáltól kezdve, iskolai, óvodai bálokon keresztül, vadászbálon és tűzoltóbálon át batyubálig és banyabálig van itt minden, mint a búcsúban, és hogy ne csak pusztán a szórakozásról szóljon egy ilyen rendezvény, ezért jótékonysági bálokat is rendeznek. Szabó Balázs fiatal csallóközi vállalkozó, aki többek között már nem első ízben szervezett ilyet, és az ügy érdekében egy polgári társulást is létrehozott.
Balázs, néhány hete épp egy ilyen bál került megrendezésre Vásárúton a szervezésedben, de mi ösztönzött arra, hogy ilyeneknek a rendezésébe fogj?
Ha jól emlékszem, valamikor a 2000-es évek végén, 2010-es évek elején kezdtem el baráti társasággal farsang idején bálokat szervezni. A tájainkon már jól ismert Weisz testvérekkel kezdtem el, mivel tudtam, hogy Weisz Tibcsi nagyon jó séf, aki kiváló ételekkel képes bevonzani az embereket, a bátyjával, Péterrel pedig a szervezést, a reklámot és a jegyértékesítést végeztük. Volt vagy 3-4 rendezvényünk közösen, először Nagyabonyban, majd Várkonyban, a sportpályánál, aztán Domonkos Palival közösen is rendeztem kettőt, Dunaszerdahelyen a mezőgazdasági iskolában, majd önállóan is, ahol már több mint 200-an voltak.
Utána jött a jótékonysági bál?
Kezdett hiányérzetem lenni, valahogy azt éreztem, hogy egy ilyen nagyszabású rendezvénynek többről is szólnia kell, mint pusztán a szórakozás és a pénzkereset. Arra gondoltam, hogy mi lenne, ha a bálozók tombolajegyek vásárlására költött pénzét valamilyen jótékonysági célra ajánlanánk fel. Megpróbálnék felkutatni szponzorokat, akik akár reklámozhatnák is a termékeiket vagy a szolgáltatásaikat, így ők sem járnának rosszul. Végül is egy Dunaszerdahely környékén közismert csapattal sikerült tető alá hoznunk Csallóköz legutolsó ilyen jellegű rendezvényét a Covid előtt 2020. február 22-én Vásárúton, ami egy szépségversennyel és divatbemutatóval egybekötött jótékonysági akció volt. Akkor közel 2000 euróval tudtuk segíteni az izomsorvadásban szenvedő dunaszerdahelyi fiút, Nagy Tibikét, aki azóta sajnos már nincs közöttünk.
A következő ilyen jellegű bált már megint egyedül rendezted.
Igen. Akkor Húsvét Rebekának gyűjtöttem, és Rebeka kikerült a fogyatékkal élők világbajnokságára Portugáliába, ahonnan a boccia versenyről egy ragyogó ezüstéremmel tért haza. Itt kifejezetten azzal a célzattal gyűjtöttünk, hogy segítsük a világbajnoksági szereplését. Akkor már kezdett összeállni a kép a fejemben, ezt úgy kellene csinálni, hogy mindig kitűzünk egy célt, mert akkor talán a komolyabb szponzorokat is könnyebb meggyőzni. Tavaly például hatezer euró értékű fődíj volt a tombolán. Tehát a tombola értéke globálisan sokkal nagyobb volt, mint a jegyekért összegyűjtött pénz. Ez nem baj, sőt motiváló jellegű, mert én azt mondom, hogy a cégek így segítenek, így jótékonykodnak, a vendégek meg úgy, hogy megveszik a tombolát, tehát ez alapból egy win-win szituáció mindenkinek.
Ha jól tudom, egy ilyen eseményen középiskolásokat is foglalkoztatsz.
Két évvel ezelőtt kezdtem el együtt dolgozni középiskolásokkal, akik többségében duális szakmai gyakorlati rendszerű oktatásban vesznek részt. Egy hétig ugye az iskolában vannak, a másik héten pedig gyakorlatoznak. Ezt a bált egy olyan projektnek szánom, amelyen keresztül bemutatom a diákoknak, hogyan is működik egy rendezvényszervező cég, hogyan kell felépíteni egy rendezvényt, projekt szinten. Erről például Vajda Angelikával, a Szabó Gyula 21 – Közös Igazgatású Szakközépiskola igazgatónőjével is tárgyaltam. Az ő diákjaik például abban tudtak most segíteni, hogy megfelelően elrendezték a székeket, asztalokat és hasonlók. Volt négy srác, nagyon ügyesek voltak, nem is ismertem őket eddig, de ebben is segített az igazgatónő, akinek szintén tetszett az ötlet a projektről. Vele arról tárgyaltunk, hogy mivel náluk az iskolában oktatnak fodrászokat és sminkeseket is, akik például a helyszínen egy bemutató keretén belül „elkészíthetnék” az osztálytársnőiket, akik bemutathatnák a szponzorok által biztosított ruhakollekciókat. Egyrészt így a partner márkák is megmutathatják, hogy mivel foglalkoznak, és a diákok is kipróbálhatják magukat. Láttam egy videót, hasonló dolgokat valósítottak meg Érsekújvárban a város által szervezett nagyszabású bálon, ahol szintén egy hasonló iskola diákjai csináltak bemutatót a tanultakról.
Ezenfelül azoknak az iskoláknak a diákjait, akikkel kapcsolatban vagy, úgymond „gyakorlatoztatod”?
Kvázi. Tavaly az egész év folyamán erre az eseményre készültünk velük. És még bemutatjuk az iskolákat is, hogy a vendégeink lássák, milyen munka folyik ezekben az intézményekben, és így terjed az adott iskola híre is.
Tehát azon túl, hogy jótékonysági dologról van szó, a szponzorok megmutathatnák, hogy ők mivel foglalkoznak?
Pontosan. Ezt a rendezvényt egy gálaestnek képzelem el, ahol mindenki bemutathatja, hogy mivel foglalkozik és közben egy jó célt támogat. Én soha semmilyen szponzortól nem vettem el pénzt, mert mindig az volt a lényeg, hogy a szponzorok terméket adjanak vagy kedvezményt, utalványt, esetleg szolgáltatást. Így anyagilag nem magát a rendezvényt támogatták. Tehát nem az volt a célom, hogy mondjuk egy fodrászüzlet adjon két üveg bort, vagy valami dísztárgyat, hanem adjon egy utalványt, és viccesen fogalmazva az alkalmazottja keze munkája majd valakinek a fején érvényesül. Azt az összeget, ami a jótékonysági célra ment, a bálozók a tombolákért fizetették ki.
Akkor a cégek lényegében közvetve támogatják a jótékonykodást?
Igen. Az a lényege ennek, hogy mindenki úgymond „nyertes” pozícióban legyen. Én ezt megszervezem, de nekem az a legfontosabb, hogy tényleg segíteni tudjak, és hogy minél többen legyünk, mert annál több pénzt tudunk a tombolán összegyűjteni, ami az összeg nagyságát befolyásolja. Ezt a teljes összeget természetesen a támogatott rendelkezésére bocsájtjuk. A bál végén, amikor már kihúztuk a fődíjat, ezt az összeget kamerák előtt leszámoljuk.
Nyilván a bálnak is van saját költsége, azt hogy „termeled” ki?
A költségekhez a jegyárak megvásárlásával természetesen a bálozók járulnak hozzá, de ilyenkor magam is szponzor vagyok, mert ezt az egészet egy befektetésnek tekintem. Azért azt meg kell jegyezni, hogy itt egy átlagos falusi bálhoz képest sokkal magasabbak a költségek és ezáltal valamelyest a jegyárak is, de nyilván nem egy párizsi luxusszálloda áraira kell gondolni.
Az idei bálon kinek gyűjtöttetek?
Majer Dariusnak gyűjtöttünk, ő is egyébként a diákom volt. Egy kerekesszékes srác, akinek nagyon fontos lenne a fürdőszobájuk átalakítása, mivel kádjuk van, ráadásul tetőteres a fürdőszoba, tehát ez is nehezíti az átalakítást. Ebben például Orosz Ádám segített nekem, aki Budapesten tervezőmérnök. De képzeld el, hogy Darius is segített. Ő is rajzolt és virtuálisan berendezte a termet.
Tehát akinek felajánlottad a jótékonysági összeget, szintén segített neked…
Persze, és aki teheti, oda-vissza mindenki segít mindenkinek. Az a lényeg, hogy a kapcsolatrendszer megmaradjon, mivel a mai világban (és erre még alaposan rápakolt a háborús helyzet is) mindennek rohamosan növekednek a költségei, így olyan hálózatokat kell kialakítanunk, hogy egy jól megszervezett kapcsolatrendszer segítségével minél inkább csökkenteni tudjuk a kiadásokat, és ebben az anyagias világban a példamutatásról, a karitatív célokról sem szabad megfeledkeznünk. Jövőre még tudatosabban szeretném megszervezni ezt az egészet, és mindenből a lehetőségekhez mérten a legmagasabb szintet szeretném nyújtani. Remélem a partnereim is megértik a koncepciómat, és együtt egyre színvonalasabb lesz ez a kezdeményezés. Végezetül szeretném minden közreműködőnek, a szponzoroknak, a vendégeknek megköszönni a csapatom, a támogatottak és a magam nevében, hogy ha bármilyen formában segítenek a céljainkban.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
