"Ezt a rohadék csőcseléket gyászoljuk?" Karácsony Gergely új szövetségese az '56-os sortűz áldozatairól

"Ezt a rohadék csőcseléket gyászoljuk?" Karácsony Gergely új szövetségese az '56-os sortűz áldozatairól

A hazai szélbal napjainkban nagyjából egy 30 évvel ezelőtti egyetemi bölcsész KISZ alapszervezet felének létszámát teszi ki, így tőlük látványosan szívszélhűdést kapni, és demokráciát félteni nagyjából annyira lenne megalapozott, mint akár csak egy tizedszázaléknyi plusz szavazatot remélni a velük való összeborulástól. Amit meg a globalizáció igazságtalanságairól, a létező közép-európai teszkógazdaságos kapitalizmusról, vagy a perifériás fél-, vagy inkább háromnegyedgyarmati sorsról gondolnak, az bizony sok tekintetben megállja a helyét. Az is igaz, hogy, aki radikális baloldali, nem féltétlenül betonagyú bolsevik. A gond csak az, hogy

Karácsony Gergely új szövetséges pártjainak vezetői viszont igazi, hamisítatlan old school bolsik. 

Az Európai Baloldalt vezető Vajnai Attila igazi komcsi botrányhős.. Ő a vörös csillag magyar Don Qiujotéja, aki az Európai Bíróságig is elvágtatott az önkényuralmi jelkép szabad viselésének jogáért. 2005-ben azzal is sikerült bekerülnie a hírekbe, hogy

egy vörös csillaggal ékesített koszorút akart elhelyezni Kádár János sírjánál,

ám ezt a rendőrök megakadályozták. 

A Balpárt Karácsonnyal megegyező alelnöke, Kalmár Szilárd nem ekkora celeb, holott az ő munkássága is legalább ennyire tanulságos. A kilencvenes években az MSZP ifjúsági szervezetének Somogy megyei vezetője volt, majd Szanyi Tibor 2010-es 13. kerületi kampányának egyik szervezőjeként dolgozott. Angyalföld Kapitánya jó pár alkalommal eresztett már meg vaskos munkásőr-szagú kirohanásokat, legutóbb tavaly októberben, amikor a forradalom évfordulójának előestéjén a Köztársaság téren meglincselt ávósok képét megosztva elevenítette fel a kádárista történetírás legszebb pillanatait. 

Kalmár 2009-ben kilépett az MSZP-ből, 2014-ben pedig társaival létrehozta a szélsőbalos Balpártot, így aztán ő Szanyinál is jóval nyíltabban fogalmazhat. Meg is teszi. Például tavaly november 7-én, amikor alig stilizált sarló-kalapáccsal ünnepelte Leninék puccsának századik évfordulóját.

Facebook oldalát böngészve megtudhatjuk, mennyivel jobb arc volt Sztálin, mint Hitler, hogy Észak-Koreában nem is annyira szörnyű az élet, de azt is, hogy Budapest védői 1944-45-ben 

“náci és nyilas-horthysta katonai és politikai söpredék”

voltak. 

A legnagyobbat azonban októberben ment Kalmár. A szabadságharc évfordulóján közzétett bejegyzéseit olvasgatni olyan, mintha Hollós Ervin és Lajtai Vera kádárista propagandakiadványainak legveretesebb darabjait lapoznánk.  

A Köztársaság téri lincselés ziccerét persze ő sem hagyja ki. Azonban nem csak a pártház ostromának áldozatairól emlékezett meg, de

rablónak és gyilkosnak nevezte Mesz Jánost, “falábú jancsit”, a Corvin-köz legendás hősét is.

Páros lábbal beleszállt Pálinkás-Pallavicini Antalba, a Mindszenty József kiszabadításáért kivégzett katonatisztbe is, akinek gyalázatos koncepciós perben történt halálra ítélését “dicstelen bukásnak” tartja.

A mélypont pedig az az október 26-án, a mosonmagyaróvári sortűz évfordulóján közzétett bejegyzése, amelyben így ír a több mint száz lemészárolt fegyvertelen emberről:

“Ezt a rohadék csőcseléket gyászoljuk? Ezek a hősök?”

A  legyőzhetetlen kormányváltó szövetség örömére kiadott közlemény szerint “mindenben nem értünk egyet, de abban igen, hogy markánsan baloldali ajánlat nélkül nem lehet leváltani a Fideszt”. Karácsony Gergely a megállapodás értemében beemelte programjába a két szélsőbalos párt egyik fontos célkitűzését, a lakhatáshoz és a szociális biztonsághoz való alkotmányos jogot.

Ez amúgy tényleg nem hangzik rosszul. Ha pedig az összefogásnak nem akadálya, hogy “nem mindenben értenek egyet”, akkor én már alig várom, hogy a devizehitelesek megsegítését követelő hungaristákkal, vagy a magyar oktatás átfogó reformját sürgető sátánistákkal is stratégiai szövetségre lépjen a haladó, ajróper, ultrademokratikus ellenzék. 


Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »