Erről is Brüsszel tehet! A sorozatban harmadik kétharmad után a bukott parlamenti ellenzék a túlóraszabályozás uniós jogharmonizációjába kapaszkodott, azt remélve, hogy ezzel visszaveszi az utcától a kezdeményezést. Némi bohóckodás és egy-két tüntike után azonban minden visszatért a régi kerékvágásba.
Az uniós jogharmonizáció keretében az Országgyűlés módosította a munka törvénykönyvét. Az uniós irányelvben meghatározott évi maximális 416 óránál valamivel kevesebb, maximálisan 400 túlórát engedélyeztek, ám ehhez a munkavállaló, vagy az érdekképviselet hozzájárulása szükséges és a bérfizetés szabályai sem változnak.
Ausztriában már tavaly szeptembertől életbe lépett egy olyan jogszabály, amely — szintén a dolgozó, vagy az érdekképviselet egyetértését feltételezve — akár napi 12 órányi munkát is megenged.
Az OECD friss statisztikája egyébként is azt mutatja, hogy a magyarokat ez alig érinti, és sokkal inkább azokban a nyugat-európai országokban túlóráznak a dolgozók, ahol heti 40 óra alá csökkentették a munkaidőt. Macron francia elnök ráadásul pont a sárga mellényesek tiltakozása miatt törölte el a túlórákat sújtó különadót, így nyitva meg a kaput az egyébként is sokat túlórázó franciák további (ön)kizsákmányolása előtt.
A munkaerőhiánnyal küzdő magyar gazdaságban a kereslet-kínálat szabályai most a munkavállalóknak kedveznek, még a gyakran lesajnált válságrégiókban is, ahonnan sokszor buszokkal hordják a dolgozókat közelebbi-távolabbi munkahelyekre.
A dolgozók, főleg a hiányszakmákban, tehát köszönik szépen, jól vannak. A túlóratörvény vitája nem hozta el a kommunizmus idején és az 1990 utáni zűrös átmenet első két évtizedében leszerepelt szakszervezetek reneszánszát. A Harley Davidsonos szakszervezeti vezetők nem hitelesek. A mostanihoz hasonló tüntetéshullámok — mint például 2011 áprilisában — ugyanúgy elhaltak, mint az ellenzéki politikai tüntetések.
Ezt látjuk most is. Először a szakszervezeti lufi fog kipukkanni, mivel hamar kiderül, hogy szervezettség híján nem tudnak érdemi nyomást kifejteni. Ahol kétszámjegyű a bérnövekedés, és ötödik éve nő a kiskereskedelmi forgalom, ott nincsen proteszt hangulat.
Ezt a parlamenti bohócellenzék pártjai is nemsokára meg fogják tapasztalni, hiszen tüntetéseikre láthatóan ugyanazok az egyébként is ellenzéki polgárok járnak, és egy-két nagyobb tömeget vonzó tüntetés (gőzleeresztés) után visszaáll a szokásos 2-3 ezres létszám.
Miközben a parlamenti ellenzék öngyilkos módon a Jobbiktól a DK-ig egybeolvad, a parlamenten kívüli Momentum szépen ráúszik a tüntetésekre, feltolakszik melléjük az Országház lépcsőjére. A színpadérett produkciókat bemutató Hadházy-Szél Bernadett duó sem a túlóratörvény módosításáért akciózik már, hanem “saját” aláírásgyűjtését népszerűsíti. Ki beszél már az 5 pontról?
Proteszt hangulat nélkül, növekvő gazdasági környezetben, a hiányszakmákban kétszámjegyű bérnövekedés mellett nehéz lesz a dolgozókat sztrájkra bírni. Politikailag motivált általános szrtájkra pedig végképp.
Kiszelly Zoltán
politológus
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
