Tisza István
Most éppen Tisza István szobrával. Mert megosztó személyiség volt. Állítólag. Legalább is ezt mondja a balellenzék. Szomorú lettem és ezért elhatároztam, megpróbálok segíteni a próbálás helyénvaló volt, ahogy kiderült.
Először gondoltam mozgalmat kell indítani Károlyi Mihály szobrának visszahozataláért a Kossuth térre. Jó ötletnek tűnt, de aztán elbizonytalanodtam. Egyrészt igaz, sokan szeretik. Másrészt én még azt tanultam, hogy Károlyi áruló volt, mert emigrált nyugatra. Drága boldogult anyósom, aki együtt gyerekeskedett Károlyival mindig azt mondta, hogy fiatalkorában lesett a lóról és attól lett hülye. Na ha vannak, akik így látják, akkor még sem lehet, mert nem egységes a vélemény, tehát megosztó.
Aztán eszembe jutott a hős partizán, aztán a hős kommunista, aztán a hős irodalmár, de mindegyiket kénytelen voltam elvetni, hiszen ezekről az emberekről sorban kiderült, hogy „impirilista” ügynökök voltak és többségük saját elvtársai akasztófáján végezték. Igaz aztán kiderült, hogy tévedésből. Nagyon elbizonytalanodtam. Ha egyszer ekkorát tévedtek az elvtársak, akkor nem lehet, hogy megint tévedtek? Lehet, hogy először nem, de másodszor? Ajvé… nem jó. És ha vannak, akik a rehabilitálás ellenére bűnösnek hiszik? Ennyi megosztó személyiséget a világ nem pipált.
Aztán megtaláltam a megoldást. Legyen a jobboldal kedvenc „családközpontúságát „felmutató, de a baloldalt választó példamutató hőseinek szobra. Például mondjuk a Rajk testvérpáré. Egymást átölelő kompozícióban. László és Endre. Csodás. Endre, aki aktív nyilas volt, Szálasi kormánybiztosa, aki kimentette kommunista Lászlót az akasztófa alól 1944-ben. László meg kimentette Endrét az akasztófa alól 1945-ben. Van-e szebb az ilyen testvéri szeretetnél? Egy kicsit árnyalja a képet, hogy ugyanakkor ártatlan emberek vére tapad mindkettőjük kezéhez, mert azért csak a másik testvérke barátait, harcostársait azért jókedv-vel (még bőségesen is) kinyírták.
Aztán eszembe jutott a Major testvérek. 1945 előtt Tamás (a későbbi rendező, színész, párttitkár) illegális kommunista, Ákos hadbíró. Először az orosz fronton működött és az emlékezők szerint jó néhány halálos ítélet fűződik a nevéhez a Szovjetunió ellen harcolni nem akarókkal , munkaszolgálatosokkal ( zsidókkal? ) kapcsolatban. Később Szálasi Számonkérő Székének oszlopos tagja. Ítélete alapján több szökött katonát, munkaszolgálatost (zsidót? ) illegális kommunistát akasztottak fel hevenyészve lámpaoszlopokra. De nem kell megijedni, mert Ákos Testvér megvilágosodott és Tamás bátyó kapcsolatainak köszönhetően 1945 után bíróként a háborús bűnösök felett ítélkezett, mint hithű antifasiszta. Egy elbeszélés szerint halálra ítélte két hadbíró társát, mert a nyilas Számonkérő Széknél több szökött katonát, munkaszolgálatost (zsidót?), illegális kommunistát ítéltek halálra. Ezek a bírók, hiába védekeztek azzal, hogy annak a dr. Major Ákos bírónak voltak a társbírói, aki most ott ül a pulpituson és felettük ítélkezik..…… Ákos testvér több szocialista kitüntetéssel a párnája alatt békésen hunyta le a szemét.
Ki tud ezeknél méltóbb nem megosztó személyiséget szoboralapnak? Elvégre mindkét oldalt teljes odaadással szolgáltak, fáradtságot, félelmet nem ismerve. Ilyen hősök azért nem teremnek minden bokorban. Igaz főleg az út baloldalán….
Bocsánat, de be kell fejeznem. Elmentem hányni…
Havrilla István
Nemzeti InternetFigyelő (NIF)
Forrás:internetfigyelo.wordpress.com
Tovább a cikkre »
