Az Öt és feles (2008) és A futball ábécéje és más történetek (2014) után megjelent Sajó László trilógiájának harmadik kötete, a Kell egy mosodás. Tárcák, tárcanovellák, tudósítások a társadalom perifériájáról: a futballpályák és a bádogbüfék környékéről. Sajó Lászlóval Budapesten, az Írók boltjában beszélgettünk.
Milyen szurkoló vagy?
MTK.
Úgy értem, milyen habitusú? Társasági? Magányos? Csöndes? Hangos?
A legőrültebb szurkolók közé tartozom. Azért is járok a stadionokba, mert ott könnyebb elviselni a rossz meccseket is. Ha tévében kell nézni, az borzadály.
MTK-drukker vagy: vannak még antiszemita rigmusok a lelátókon?
Azt már nem éneklik, hogy „Auschwitzba indul a vonat”, de megy a vonatozás. Csak annyit kiabálnak be, hogy „indul a vonat”, és mindenki tudja, hogy miről van szó. Legutóbb Újpesten fordult elő. Volt olyan, hogy odamentem a rendezőhöz, kértem, hogy csináljanak ezzel a kórussal valamit, mire engem akartak kivezetni. Ilyenkor egyébként az a válaszunk, hogy ria-ria-Hungária, körút.
Mi a jó a fociban?
Az ember gyerek marad általa. Próbál az maradni. A hangulatomat ma is napokra meghatározza, hogy mit játszott az MTK.
Ezt a könyvedet is túlnyomórészt Burger Barna fotói illusztrálják, aki 2017-ben hunyt el ALS-szindrómában.
Ő volt köztünk a legjobb. A leggyorsabb. Úgy értem, az Íróválogatottban. Nekrológot is írtam róla. Barna itt van velünk, a fotói által.
Könyved címe, a Kell egy mosodás utalás A régi idők focijának Minarik Edéjére és Mándy Iván Csempe-Pempéjére. Alulnézetből mutatod be a magyar futball hátországát, bádogbüfék és kiskocsmák törzsközönségéről írsz, pályaudvari restik illúziótlanságáról. Ügyelsz arra, hogy elkerüld a nyomorpornó csapdáit, és ne csússz bele hatásvadász, érzelgős egotripbe?
Bennem ez így föl sem merül. Ez nem téma, ez az életem. Régen is erről írtam. Kimentem a piacra, bevásároltam, szatyorban ez-az, és ennek örömére bementem a borozóba. Amely történetesen a csövesek nappali melegedőhelye volt. Ott ették a konzervkaját, hidegen, kanállal. Ültem, ittam, írogattam. Kívülálló voltam, de elviseltek. Ez volt az egyik törzshelyem. De ezeket a kocsmákat lassan fölszámolják. A bádogbüféket is. Most jövök a Keletiből. Nincs már ott egyetlen rendes hely sem. A talponállókat is felszámolják. Pedig sokszor kimentem az állomásokra, csak úgy. Télen sültkolbász, forralt bor. Semmi dolgom nem volt, jöttek-mentek az emberek, szóba elegyedtünk. Most már nem akarják, hogy beszélgessünk. Megkapod az italt, kész, megy a vonatod, szállj föl.
A futballstadionok világa is megváltozik. Lassan megszűnnek az állóhelyek.
Én mindig állok, kivéve, amikor a rendező rám szól, hogy le kell ülni. Ilyenkor mondom neki, hogy ez nem színház, miért üljek le. De annyira már nem vagyok ifjonc, hogy az ultrák között ugráljak. Külön ugrálok. Régebben más volt. Most odamész, kezeket föl, motozás. Már piát sem lehet bevinni.
Jársz alacsonyabb osztályú meccsekre?
Csak a másodosztályba, ha kiesik az MTK az NB1-ből, ami mostanában néha előfordul. Árpi barátom mesélte egyszer, hogy kocsival mentek Zalába, útközben láttak egy pályát, éppen meccs volt. Megállt, kiszállt, gól. Mentek tovább, ott is egy meccs, megállt, kiszállt, gól. Elneveztem gólokozónak, benne van a könyvben.
Az is benne van, hogy esküdt ellensége vagy a VAR-nak. „Megszületett a videobíró, és meghalt a foci.”
Ellenzője vagyok. De van, aki pro. Pardon, helyesen pró, hosszú ó-val. Ők az igazság bajnokai. Azt mondják, hogy kell a videobíró, mert ugye, les volt. Milliméteres les. A csatár mellbimbója lesen volt. A cipője orra. Én meg azt mondom, hogy sehol nincs igazság az életben, miért pont a fociban legyen? Vagy akkor legyen egy Tyukod–Zalaapáti meccsen is videobíró. Vagy mindenütt – vagy sehol.
Ellene szól az is, hogy a videobíró tompítja a spontán gólörömöt, mert meg kell várni a döntést.
Megőrülök ettől. Nemhogy a játékos nem mer örülni a gólnak, én sem ölelem át a drukkertársamat. Nem akarok hasonlatot hozni a nemi életből, de érted, ne örülj, ne örülj, előbb megvárjuk a VAR-t!
Gyorskérdések következnek: Cristiano Ronaldo vagy Messi?
Messi.
Mándy Iván vagy Nick Hornby?
Iksz nincs? Legyen Mándy.
Van egy mándys sztorid, amikor felsorolta a BEAC összeállítását.
A Művész presszóban dedikáltattam vele könyveket. Ott ült, süti, kávé. Aztán valahogy megemlítettem a BEAC-ot. Fölnézett. BEAC? És akkor sorolta a neveket. A régi csapatösszeállításokat.
Pilinszky vagy Kosztolányi?
Pilinszky. De mintha azt kérdeznéd, hogy szőke vagy barna.
Nyilasi vagy Törőcsik?
Törő. De ezt ne mondd meg Nyilasinak!
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
