Martos Levente Balázs esztergom-budapesti segédpüspök koncelebrált ünnepélyes szentmise keretében diakónussá szentelte Novák Teofil testvért Budapesten, a pasaréti Páduai Szent Antal-templomban.
Az ünnepélyes szertartás előtt Lengyel Donát OFM köszöntötte a vendégeket: családtagokat, ferences testvéreket és a helyi plébániai közösség tagjait.
A szentmisét Martos Levente Balázs esztergom-budapesti segédpüspök mutatta be, aki mindenekelőtt megkérdezte Berhidai Piusz ferences tartományfőnököt, méltónak találja-e Teofil testvért a szerpapságra. „A keresztény nép megkérdezése és az illetékesek véleménye alapján tanúsítom, hogy méltónak találtatott” – hangzott a válasz.
Vágy mások szolgálatára
Isten gondviselése és mindenhatósága képes arra, hogy szeretetével életünk bármely pillanatát különlegessé tegye. Mi azonban sokszor úgy érezzük, hogy a dolgok ismétlődnek, vagy észre sem vesszük a sorozat egyes részeit, amelyekben élünk – mondta prédikációjában Martos Levente Balázs.
„A papi szolgálatra való jelentkezés – amelynek első szentségi fokozata a diakónusszentelés – olykor megrendítően nagy vállalkozás. A felszentelt számára ez a saját életút egy kiemelkedő pillanata. Aztán ahogy telnek az évek, és egyre inkább otthon érezzük magunkat a papi közösségben, úgy látjuk meg: mindaz, ami velünk történik, Isten egyetlen nagy szeretetének apró, mégis jelenvaló jele” – fejtette ki a püspök. Martos Levente Balázs püspök elárulta, hogy kissé zavarban van, hiszen először szentel valakit diakónussá. „Amikor néhány napja Teofil testvérrel találkoztam, megállapítottuk, hogy ebben bizony hasonlítunk: ő is első alkalommal és véglegesen kapja meg a papi rend első fokozatát.”
A szerzetesi közösséghez való csatlakozás és a fogadalomtétel pillanatában a szerzetes már megtapasztalja a kiválasztottság örömét, a nagyobb valaki iránti elköteleződés magasztosságát – azt a vágyat, hogy életét Istennek adja, akinek teljessége életet sugároz ránk. A diakónusszentelés egy ilyen életútban bizonyos értelemben inkább már a szolgálat hangsúlyát emeli ki: azt a kegyelmet, amelyet az Egyház imádságban kér a szentelendő számára.
– hangsúlyozta Martos Levente Balázs.
„A mai szentírási szakaszok, advent első hetének olvasmányai különösen szépen illeszkednek a diakónusszenteléshez: Jézus elküldi tanítványait, hogy hirdessék a mennyek országát. A diakónus szolgálatra kap meghívást, elsőrendű küldetése: hirdetni az örömhírt. Ez megmutatkozik a liturgiában, az evangélium sajátos szolgálatában, de akkor válik teljessé, ha életünkkel is képesek vagyunk egyszerű és átélhető jelekké formálni” – fogalmazott a püspök. Hozzátette: „beavatottnak lenni azt is jelenti, hogy ráérzünk Jézus vágyára, aki szeretni kíván másokat – és minket is.
Ez a mennyek országának jele
Prédikációja végén Martos Levente Balázs arra kérte az egybegyűlteket, imádkozzanak azért, hogy Teofil testvérben mindig Isten igéje visszhangozzon, és töltse el őt a Szentlélek, hogy nevéhez méltón Isten szeretetének hordozója lehessen – éppen úgy, ahogyan Lukács evangéliumának címzettje, Teofil is az volt.
„Kedves Teofil testvér, szívből kívánom, hogy emberséged gazdagsága kivirágozzon a szolgálatban; hogy amikor megtapasztalod, milyen jó másokat szolgálni, akkor felragyogjon előtted: ez a mennyek országának jele. Nagy szükségünk van arra, hogy a szeretet kézzelfoghatóvá és átélhetővé váljék” – zárta beszédét.
A homíliát követően Teofil testvér ünnepélyes ígéretet tett arra, hogy szolgálatát engedelmesen, alázattal és szeretettel végzi a keresztény nép javára, megőrzi hitünk szent titkát, az Egyházért és az egész világért imádkozik, valamint példás, tiszta életet él.
Ezt követően a legteljesebb önátadás jeleként arcra borult az oltár előtt, ezzel is jelezve, hogy meghal a világnak, és életét teljesen Istennek szenteli.
Ebben az ünnepélyes pillanatban felhangzott a Mindenszentek litániája is, kifejezve, hogy nemcsak a küzdő Egyház, hanem a megdicsőült Egyház, vagyis a szentek közössége is imádságban egyesül a jelenlévőkkel.
A litánia után a püspök Teofil fejére tette kezét, és elmondta a felszentelő imádságot. E két mozzanat alkotja a szentség érvényesítő lényegét.
Majd Teofil testvért felöltöztették a diakónusok jellegzetes ruhájába, a dalmatikába. A stólát – vagyis a papi hatalom jelképét – viszont egyelőre még csak egyik vállán átvetve viselheti.
A szertartás az evangéliumos könyv átadásával zárult. „Vedd Krisztus evangéliumát, amelynek hirdetője lettél! Ügyelj arra, hogy amit olvasol, hidd, amit hiszel, tanítsd, és amit tanítasz, kövesd is” – mondta Martos Levente Balázs püspök Teofil testvérnek.
*
A II. Vatikáni Zsinat tanítása szerint az egyházi rend szentségének három fokozata van: a püspök a felszentelés által elnyeri a rend teljességét; a papokat a püspök munkatársaivá szentelik az evangélium hirdetésére, a hívek lelkipásztori gondozására és az istentisztelet végzésére; a diakónusok pedig a püspök kézrátétele és imádsága által a szolgálatra kapnak küldetést: a liturgia, az ige és a szeretet szolgálatában dolgoznak Isten népéért.
Feladatuk továbbá a keresztség kiszolgáltatása, a házasulandók megáldása, a betegek látogatása és szolgálata, valamint Isten népének tanítása és buzdítása.
Isten valami nagy dologra hívta
Teofil testvér vallásos családban nőtt fel, és már gyermekkorától érezte, hogy Isten valami nagy dologra hívja, amelyre komolyan készülni kell. E készületnek fontos állomásai voltak szegedi tanulmányai az iskolanővéreknél, majd a piarista gimnáziumban. A legmélyebb hatást mégis az alsóvárosi ferencesek gyakorolták rá: családjával oda járt misére, ministrált és rendszeresen segédkezett a szegénykonyhán. Talán éppen ez által az alázatos, szeretettel végzett szolgálat által került közel a ferencesség lelkületéhez.
Egy korábbi interjúban így emlékezett vissza erre az időszakra: „Gyermekkoromban költöztünk Szegedre, ahol édesanyám hittantanárként állást kapott a helyi ferences közösségnél, így hamar kapcsolatba kerültem a renddel. Azóta is emlékszem, milyen meghatározó élmény volt találkozni azokkal a testvérekkel, akik ott szolgáltak – néhányukkal az évek alatt lakhattam egy rendházban is (…). Szeged egy különleges város, ahol több szerzetesrend is jelen van, de valamiért a ferencesek egyszerűsége és közvetlensége vonzott igazán: az alázatuk és az emberek iránti szeretetük mély hatással volt rám. Szerettem volna olyan lenni, mint ők.”
Teofil testvér 2019 szeptemberében kötelezte el magát Krisztus szorosabb követésére a Kisebb Testvérek Rendjében. A rendbe való jelentkezése után jelöltségét a pasaréti rendházban töltötte, majd a noviciátus után ide is tért vissza.
„Amikor beléptem a noviciátusba, és megkaptam a rendi ruhát, már tudtam, hogy ezt nemcsak egy időre, hanem örökre szeretném. Az egyszerű fogadalmam letétele után is éreztem, hogy ez az út, amelyen végig szeretnék menni, de még szükségem volt időre, hogy a lelki elköteleződés mellett a szívem és az értelmem is megérjen erre a döntésre” – fogalmazott 2024-ben, örökfogadalmára készülve.
Teofil testvér tanulmányait a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán végezte, örökfogadalmát pedig 2024 szeptemberében Szegeden tette le. A jelen tanévtől a rend zalaegerszegi kolostorában él és szolgál.
Kérjük imádságban, hogy szolgálatát kísérje bőségesen Isten áldása!
Forrás: Ferences Média/Ádám Rebeka Nóra
Fotó: Andrei Ivanov/Ferences Média
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
