Európai agymosás

Európai agymosás

A múlt héten a „Ezért hullik darabokra az Európai Unió” című kommentárunkban olyan kijelentéseket adtunk az Európai Parlament elnökének, Martin Schulznak a szájába, amit nem mondott. Ez a faux pas (melléfogás – a szerk. megj.) más megvilágításba kerül, ha rájövünk, hogy [a szájába adott] szavak csak variációi annak, amit Schulz korábban mondott.

 

A nemzetállamok, népszavazások és a közvélemény elleni harc az EU bürokratáinak gondolkodásába mélyen beleivódott. (…)

 

Kikényszerített integráció

 

2005-ben az európai integráció sokkot élt meg. Az európai alkotmányról szóló referendumon a franciák és hollandok az alkotmány ellen foglaltak állást, Brüsszel pedig zsákutcába jutott. Igaz, nem túl sokáig. Úgy döntött, mivel az integráció annyira fontos, hogy megváltoztatja stratégiáját.

 

Az európai politikusok előrukkoltak a Lisszaboni Szerződéssel, ami 96 százalékban az eredeti alkotmányjavaslat szövegét tartalmazza. Írországban 2008-ban népszavazást tartottak az egyezményről, ami szintúgy az integráció kudarcával ért véget. Írországot a referendum megismétlésére kényszerítették, ami másodszorra már pozitív eredményt hozott.

 

Ettől kezdve egyetlen EU-tagállam (Nagy-Britannián kívül) sem hazardírozott a népszavazás lehetőségével, illetve a közvéleménnyel valamint a demokratikus választással.

 

Mentálisan visszamaradottak?

 

Az első, sikertelen ír népszavazás után Martin Schulz úgy nyilatkozott, hogy az euroszkeptikusok szellemileg visszamaradottak. Különös ezt hallani egy „megreformált” alkoholista szájából, aki fiatal korában öngyilkosságot akart elkövetni. Gondolatmenetének bizonyára van logikája.

 

Schulz azt állítja, hogy csak mint egyesült Európa, és csakis a szuverenitás bizonyos feladásával versenyezhetünk olyan országokkal, mint Kína. A referendumok veszélyt jelentenek az EU politikájára, mert az túlságosan bonyolult. Már nem tarthatjuk fenn a nemzetállamok gondolatát, erős intézményekre van szükségünk, hogy megvédjük a jövőnket.

 

Európai Egyesült Államok

 

Schulznak akár igaza is lehetne, és az egységes Európa az Amerikai Egyesült Államok mintájára még jobb választás is lehet számunkra. De mi van, ha téved, és egy következő totalitárius rendszer felé vesszük az irányt, olyan felé, amitől mindössze néhány évvel ezelőtt szabadultunk meg?

 

Senki sem tudhatja, mit hoz a jövő, ahogy Schulz sem. Meggyőződését európai polgárok millióinak akarata ellenére valósítaná meg. Egész életbölcsességüket hajítaná a kukába.

 

Agymosás

 

Így Brüsszel úgy véli, az európai identitást el kell ültetni az emberek tudatába. Legjobb fiatal korban. Az európai propagandára hihetetlen nagyságú összeget, 2,4 milliárd eurót áldoz évente. Ez több, mint a Coca-Cola éves marketing-költségvetése. Ugyan ki tudná felvenni a versenyt ennyi pénzzel és fizetett talpnyalóval?

 

Nem inkább a politikusok meggyőzése és az érvelés lenne a fő feladat?

 

A manipuláció és a propaganda az alfája és omegája minden társadalomnak. Függetlenül attól, hogy mennyire magasztosak az idealisták céljai.

 

Aktuality.sk, Ronald Ižip: Vymývanie európskych mozgov


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »