Idén az esztergomi Boldog Ceferino Személyi Plébánia adott otthont a katolikus börtönlelkészek éves lelkigyakorlatának július 13. és 15. között. A találkozó részben szakmai fórum, részben pedig az összetartást, az együttműködést segítő közösségi alkalom volt, amely lehetőséget biztosított a lelkészi identitás megerősítésére.
Takács Péter előadása során a büntetés és a nevelés összefüggésében kereste a börtönlelkészi szolgálat helyét a büntetés-végrehajtás rendszerében. Történelmi áttekintése után a jövő lehetséges irányait vázolta fel.
Tömő János a világiak szolgálatának hangsúlyossá válásáról tartott előadást. Rámutatott: az Egyházban felfedezhető jelenlegi tendenciák (mint például a papok számának csökkenése) fényében egyre jobban kirajzolódik, hogy a különböző szociális, missziós területeken a világi munkatársak, diakónusok nagyobb szerepet kell, hogy vállaljanak. Igaz ez a börtönök lelkipásztori ellátására is.
Az előadást követő beszélgetés egyik fő témája a lelkészi/lelki szolgálat értelmezése volt.
Mészáros István Kalocsáról a liturgikus tárgyak, eszközök műértő megbecsüléséről osztott meg gondolatokat. Előadásában a 19. századi egyházi műkincsek és a hozzájuk kapcsolódó mecenatúra bemutatása mellett Ozsvári Csaba ötvösművész alakja is különös hangsúlyt kapott. Mészáros István kiemelte:
Ozsvári Csabát idézte: „A művészetben és a művészeten kívül engem nem érdekel más, mint Jézus Krisztus. És semmi másról nem akarok szólni, csak Isten dicsőségéről.”
A lelkigyakorlatozókat meglátogatta Berta Tibor, a katonai ordinariátus püspöke. Személyes hangú beszélgetés során bátorította a lelkészeket. Mint a fegyveres testület belső életét jól ismerő püspök különösen is felhívta a figyelmet a jelenlét fontosságára, legyen szó akár az állományról, akár a vezetőségről vagy természetesen a fogvatartottakról.
– hangsúlyozta.
Az Esztergomban töltött idő a szellemi mellett a lelki feltöltődés ideje is volt. A közös szentmisék, szentségimádás, rózsafüzér megerősítést jelentettek a börtönlelkészek számára abban, hogy az ő szolgálatuk sem végezhető hitelesen, ha nem Krisztus van a középpontban.
Lelkigyakorlat, találkozó, töltődés. Ezek a fogalmak jellemezték a három napot, hiszen a lélek és a szellem gazdagodása mellett a személyes kapcsolatok is mélyülhettek a találkozásokban, és a test is megkaphatta a pihenés lehetőségét. Ahogy Márk evangéliumában olvassuk: „Abban az időben az apostolok összegyűltek Jézushoz és beszámoltak mindarról, amit tettek és tanítottak. Ő így szólt hozzájuk: Gyertek ti is (…), hogy pihenjetek egy kicsit” (Mk 6,30–31).
Szöveg: Tornyi Gábor
Fotó: Tóth László állandó diakónus, börtönlelkész
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »