„Rettenthetetlen hülyék kora jő.”
Petri György
(kampf)
Olvasom, hogy Besztercebánya megye ispánja félbeszakíttatott egy színházi előadást, mert zavarta őt a „túlságosan expresszív nyelvezet”.
Mindez a következőképpen történt: a fasiszta & antidemokrata & szkinhed (javaslom a kezdőbetűk összeolvasását, a továbbiakban csak így nevezném) ispán a darab felénél úgy döntött, ebből elég. Segédjei azonnal szaladtak a színfalak mögé, s a szemtanúk szerint „heves gesztikuláció kíséretében” tolmácsolták a megszeppent színészeknek a fasiszta & anti & szkin… (kezdőbetűk!) ispán parancsát, aki dolga végeztével peckesen elvonult.
Mentségére hozható föl, hogy életében alighanem először volt színházban, nem tudhatta, hogyan kell viselkedni.
Máskülönben meg: Kulturkampf van, babám!
Ez a fasi-anti-szkin (kezd.!) ispán ráadásul pert fontolgat a színtársulat ellen, szerinte ugyanis nemzetgyalázás bűntette valósult meg az előadás során.
Hát így állunk.
S a következő lépés vajon mi lesz? A „dekadens kultúra” betiltása, kihallgatások, internálás, sárga csillag?
A besztercebányai eset 2016. március 14-én történt, a fasiszta szlovák állam kikiáltásának évfordulóján, ugyanazon a napon, amikor Jozef Tiso háborús bűnös sírjánál egy Zeman nevű katolikus pap, aki a szalézi rendhez tartozik – mely rendnek, csak jelzem, az ifjúság oktatása a fő feladata –, éppen történelemhamisításnak nevezte a holokausztot.
(Villon árva lelkéről)
Besztercebánya közelebb van Budapesthez, mint gondolnánk.
Emlékeznek még a Jobbik felháborodott közleményére arról, hogy Spiró Györgynek semmi keresnivalója az érettségi tételek között? Hogy kinek van keresnivalója, azt majd a pártirodában eldöntik, világos.
Néhány éve a felvidéki magyar szavalóverseny országos döntője után is fellángolt a vita az internetes fórumokon, akadtak ugyanis szülők és pedagógusok, akik tűrhetetlennek nevezték, hogy egyes diákok nemzeti irodalmunk nagyjai helyett túl szabados (szabadszájú, szabadkőműves etc.) verseket választottak, amelyekben – ó, szentséges szűzanyám! – vulgáris kifejezések is szerepeltek.
Szegény Villon. Nem kellett volna ribancoznia. Így ő is indexre kerül majd, nyilván. S bár balladáiban akasztófát vizionált magának, ennél azért mégiscsak szebb jövőre számított, azt hiszem.
(szürreál)
S akkor szépen felsorakoztak, erősorrendben: a főcsaló, a nacionalista, Bugár Béla és egy piti kis hazudozó. Szlovákia új kormánya, vivát!
Hogyan volt képes a félig magyar Most–Híd a peredi népszavazás ignorálása, a vasúti kétnyelvűség semmibevétele, a kettős állampolgárság szankcionálása, a kisebbségi iskolák célzott ellehetetlenítése, a brutális dunaszerdahelyi szurkolóverés vagy a Malina Hedvig-ügy után összeállni Fico pártjával és a szélsőségesen nacionalista SNS-szel?!
Így fest a reálpolitika, mondják. Aha, igen. A szürreálpolitika. Elvek? Azok nincsenek. Biznisz az van. Meg igazságügy-miniszteri poszt a Most–Hídnak. Igazság, haha! Jellemminisztérium nincs?
A hidas propagandagépezet azóta ezerrel pörög a közösségi médiában. Kormányra kerülve megvalósíthatók a párt programpontjai, mondják, s hogy ez volna a felelősségteljes & értékelvű politizálás… Hogy mi? Bugár Béla vállalkozói pártja és az értékelvűség? Ez valami vicc? A gerinctelenség nem érték, csak szólok.
Összeállni Ficóval és az SNS-szel, s tenni mindezt úgymond a felvidéki magyarok érdekében, ez a cinizmus netovábbja, nem? S mégis, hol a határ? Ha van az a helyzet (az a pénz?), hogy az SNS is belefér, akkor már minden mindegy, akkor már Kotleba, Kim Dzsongun meg a hétfejű sárkány is belefér, nem?
Talán nem árt elismételni: a felelősség, kedves hidas politikusok, nem azt jelenti, hogy adott esetben Luciferrel is cimborálunk, csak hogy életben maradjunk. A felelősség, hisz tudjátok, azt jelenti, hogy nem kötünk kétes kompromisszumokat, s ha mégannyira didergünk is, nem fekszünk be Fico és az SNS mellé a megvetett ágyba.
Higgadt helyzetelemzésre van szükség, mondják. S hogy várjuk ki a végét.
Hát, nem tudom.
A Taxisofőr című filmben van az a jelenet, amikor kurvák, stricik és dílerek imbolyognak az éjszakai utcák neonreklámjai alatt, a hátsó ülésen egy öltönyös politikus liheg kéjelegve, a sofőr pedig arra gondol, hogy jöhetne már egy igazi eső, amely elmosná ezt a sok szennyet az utcákról.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 03. 19.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
