Még ma is előfrodul a Balkán egyes területein az a szokás, hogy bizonyos nők fogadalmat tesznek, amely által férfivé avanzsálnak és ebben a minőségükben élik le az életüket. Erre a 15. század óta érvényben lévő kódex ad felhatalmazást – akárcsak a vérbosszúra.
Tisztázzuk rögtön az elején: szó sincs genderelméletről! Az esküdt szüzek hagyománya régről maradt fenn a térségben. Megtaláljuk Észak-Albánia hegyei között, Montenegróban és Koszovóban is. Különösen a vidéki társadalmakban, ahol a Lek Dukagjini herceg által megalkotott Kanun – vagy más néven Hegyi Törvénykönyv –, még mindig hatályos.
A Lek Dukagjini Kanun egy olyan szokásjogi kódex, amely évszázadok óta irányítja az észak-albániai közösségek életét. Ez a társadalmi, gazdasági és családi élet egyes aspektusait meghatározó szóbeli szabályok összessége, beleértve a nők szerepét és a vérbosszú intézményét. A Kanun ugyan egyértelmű szerepeket jelöl ki a két nem között, ugyanakkor lehetőséget biztosít arra is, hogy egy nő átvegye a férfi szerepét, ha a nemzetség folytonossága érdekében ez szükséges. A kódex még mindig nagy hatással van Albánia és Koszovó egyes vidéki régióiban – írta meg a Muy Interesante.
Az esküdt szüzek intézménye a Balkán egyik legkülönlegesebb tradíciója. Olyan nőket takar, akik szüzességi fogadalommal vállalnak férfiszerepet a közösségükben. Hogy a jelenség mennyire ismert a régióban, az is mutatja, milyen sok szó van rá. Albániában a legelterjedtebb kifejezés a burrnesha, amely a burrë „férfi” szóból származik. További változatok a virgjineshë és a vaze e betuar (esküdt szűz). Montenegróban és Szerbiában tobelija, muskobani vagy ostajnica néven ismertek. Boszniában és Horvátországban a zavjetovana djevojka kifejezés utal rájuk. Néha vallási alakokhoz kötik őket, mint például a murgesha vagy morga, – ezek olyan nőket jelölnek, akik feketét viselnek és házasság nélkül élnek otthonukban.
A jelenség tudományos forrásokból, valamint a Balkánt a 19-20. században felfedező utazók és írók beszámolóiból egyaránt visszakövethető. Mary Edith Durham (1863-1944) brit antropológus például számos burrneshaval való találkozást említ Magas-Albánia című könyvében. Más tudósok, például Rene Gremaux és Mildred Dickemann szintén antropológiai szempontból vizsgálták őket.
A burrneshává válásnak több oka is lehetett a régi időkban. Sok esetben a döntést a család hozta meg, különösen ott, ahol nem született fiú. Más esetekben a nő maga választotta ezt a sorsot, hogy elkerülje a kényszerházasságot, vagy hogy átvegye az elhunyt családfő szerepét. Ma már ez ien ritka.
Az átalakulás folyamata általában egy szertartással jár, amelynek során a nő élethosszig tartó szüzességi esküt tesz a közösség előtt. Ettől kezdve férfiruhát visel, férfinevet vesz fel, és részt vesz a hagyományosan férfiaknak fenntartott gazdasági és társadalmi tevékenységekben.
A Kanun által szabályozott társadalmakban a burrnesha szerepe alapvető fontosságú volt. Férfi hiányában ők vállalták a családért való felelősséget, ami magában foglalta a földek kezelését, a közösségi gyűléseken való részvételt és a család becsületének védelmét is. Ez a szerep tiszteletet biztosított számukra a közösségben, igaz, a szexualitásról, a házasodási lehetőségről és az anyaságról való lemondás árán.
Fegyveres konfliktusok vagy demográfiai válságok idején, például háborúk és bosszúhadjáratok következtében, a burrnesha alakja segített fenntartani az egyensúlyt azokban a családokban, amelyek egyébként férfi képviselő nélkül maradtak volna.
A burrashák létezése az egyik legkülönlegesebb válasz a balkáni patriarchális társadalmak merevségére. Míg a múltban pragmatikus megoldást jelentettek a férfi örökösök hiányára, mára jelenlétük hanyatlóban van. Mindazonáltal jól példázzák, hogy egy patriarchális rendszeren belül hogyan jöttek létre olyan rugalmas terek, amelyek lehetővé tették egyes nők számára, hogy hatalmi szerepeket töltsenek be. Ez a lehetőség azonban nem jelentett valódi emancipációt, inkább csak a kontextusuk korlátaihoz való alkalmazkodást. A jelenség azt is tükrözi, hogy az egyes kultúrák nemi normáit hogyan módosíthatják a gyakorlati szükségletek anélkül, hogy a patriarchátus alapjait megkérdőjeleznék.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
