Nassim Taleb – A szerző amerikai író, a valószínűség-számítás és a pénzügyi matematika szakértője, A fekete hattyú című bestseller írója.
Nagy-Britanniától az Egyesült Államokig világszerte a politikacsináló hivatalnokok zárt köre és a „bennfentes” újságírók ellen lázadnak, akik nem viszik a saját bőrüket vásárra.
A felkelés az atyáskodó, fél intellektuális, az Ivy League-ben, Oxfordban, Cambridge-ben vagy másutt diplomát szerző hivatalnokok ellen irányul, akik megszabnák számunkra: 1) mit tegyünk, 2) mit együnk, 3) miről beszéljünk, 4) hogyan gondolkodjunk… és 5) kire szavazzunk.
A gond az, hogy jelen esetben a félszeműek vezetik a világtalanokat: a művelt réteg önjelölt tagjai „a kókuszdiót sem képesek megtalálni a Kókusz-szigeteken”, vagyis nem elég műveltek ahhoz, hogy meghatározzák, mi az az intelligencia, ehelyett a saját farkukat kergetik. Legfőbb képességük, hogy sikeresen szerepelnek azokon a teszteken, amelyeket a hozzájuk hasonlók találtak ki.
Stratégiai idióták
Pszichológiai tanulmányaikat a vizsgálatok kevesebb, mint 40 százaléka igazolja, harminc év zsírokkal szembeni fóbia után váltottak, és az étkezésben most az ellenkezőjét javasolják, makrogazdasági elemzéseik bizonytalanabbak, mint az asztrológia jóslatai, azt a Bernanke-t nevezték ki (az amerikai jegybanki rendszer, a FED elnöke 2006-2014 között – a szerk-megj.), aki nem ért a válságmenedzsmenthez, farmakológiai vizsgálataik pedig az esetek kevesebb, mint egy harmadában igazolódnak be…
Az emberek joggal támaszkodnak inkább elődeik ösztöneire és hallgatják dédanyáikat (vagy Montaigna-t és más, hasonló klasszikus gondolkodókat), mint ezeket a stratégiai idiótákat.
Ezek az akadémiai bürokraták, akik feljogosítva érzik magukat arra, hogy irányítsák életünket, a gyógyszerészeti statisztikákban és a politikacsinálásban is pontatlanok. Képtelenek megkülönböztetni a tudományt a szcientizmustól – ez utóbbi inkább hat tudományosnak a szemükben, mint a valódi tudomány. (A Cass Sunstein vagy Richard Thalerhoz hasonlók szeretnének ránk erőltetni bizonyos viselkedési formákat, miközben sokat arról, amit „racionálisnak“ vagy „irracionálisnak“ tartanak, saját meg nem értésükből ered.)
A modernitás terméke
Ugyanúgy hajlamosak összekeverni a lineáris fölhalmozást annak összetevőivel, mint ahogy a kisebbségi szabályról szóló fejezetben is láthattuk.
Az IYI (értelmiségi, mégis idióta) a modernitás terméke. Megjelenése a 20. század derekától felgyorsult, és mára kialakította saját “supremumát” azok népes csoportjával együtt, akik nem hajlandók vásárra vinni a bőrüket, és több szakmába is sikeresen betörtek.
Hogy történhetett mindez? Ma a kormányok szerepvállalása több országban ötször-tizenkétszer akkora, mint 100 évvel ezelőtt (a GDP arányában kifejezve).
Az IYI úgy tűnik, mindenhol jelen van életünkben, de továbbra is kisebbséget alkot, és ritkán látni őt szakmai kiadványok, think-tankek, a média és egyetemeken kívül – az emberek többségének rendes munkahelye van, és sokan közülük nem adnak túl sok esélyt az IYI-nek.
Az, amit mi általános értelemben a politikai folyamatok részének nevezünk, ő kétféleképpen nevezi meg: „demokráciának“, amennyiben az az IYI elképzelése szerint van, és „populizmusnak,“ ha a nép merészel másként szavazni, mint azt az IYI szeretné.
Óvakodjatok attól a félművelttől, aki műveltnek tartja magát. Messze van attól, hogy saját magától leleplezze a hamisat.
Nem érti, amit csinál
Az IYI mindenki másnak kárt okoz azzal, hogy olyan dolgokat csinál, amihez nem ért. Anélkül, hogy észrevenné, hogy felfogása korlátozott lehet. Azt gondolja, hogy az embereknek az ő érdekei szerint kellene cselekedniük, hogy ismeri az érdekeiket, főleg, ha „parasztokról“ van szó, vagy a faragatlan anglikán osztályról, mely a brexitre szavazott.
Ha a nép azt teszi, amit helyesnek tart, de neki nem felel meg, az IYI „műveletlennek“ kiáltja ki őket. Az, amit mi általános értelemben a politikai folyamatok részének nevezünk, ő kétféleképpen definiálja: „demokráciának“, amennyiben az az IYI elképzelése szerint van, és „populizmusnak,“ ha a nép másként merészel szavazni, mint azt az IYI szeretné.
Míg a gazdagok az egy dollár egy szavazat rendszerében hisznek, a humánusabb egyének az egy szavazat egy ember rendszerében, Monsanto (amerikai vegyipari társaság, szerk. megj.) az egy szavazat egy lobista rendszerében, addig az IYI az egy szavazat egy titulus rendszerben hisz az Ivy Leagueról, bizonyos esetekben egyes külföldi elit iskolák és doktori iskolák is szóba jöhetnek, azaz rájuk is szükség lesz a klubban.
Soha nem ül le sörre a taxissal
Ami a társadalmat illeti, az IYI a New Yorkert járatja. A Twitteren soha nem káromkodik. A „nemek egyenjogúságáról“ és „gazdaságí egyenlőségről“ beszél, de soha nem ül le sörre a kisebbséghez tartozó taxissal (ismét: vásárra vinni a bőrét nem jellemző az IYI-re.).
Nagy-Britanniában Tony Blair csalódást okozott számára. A modern IYI legalább egyszer személyesen részt vett egy TEDx konferencián, vagy megnézett kettőt a Youtube-on. Nemcsak hogy Hillary Clintonra fog szavazni, mert választhatóbbnak tartja, hanem mindenkire, aki nem így tesz, lelki betegként tekint.
Az IYI-nak ott van a könyvespolcán a Fekete hattyú első kiadása (Nassim Taleb könyve), de összekeveri a bizonyítékok hiányát a hiány bizonyítékával. Meggyőződése, hogy a genetikusan módosított szervezetek a „tudomány” részei és a „technológia” nem különbözik a megszokott tenyésztéstől, hiszen nem okoz problémát számára összekeverni a tudományt a szcientizmussal.
Soha nem fizet a tetteiért
Tipikus, hogy a logika első fázisát az IYI megérti, de a másodikat már nem, így teljesen alkalmatlanná válik bonyolult területeken. A külvárosban található kényelmes, kétgarázsos házából követelte Kadhafi „eltávolítását“, mert „diktátor“ – anélkül, hogy megértené, hogy eltávolításának következményei lesznek (emlékezzünk csak arra, hogy nem viszi a bőrét a vásárra és soha nem fizet a tetteiért.)
Történelmi szempontból az IYI mindig is tévedett: a sztálinizmusnál, a maoizmusnál, a genetikusan módosított szervezeteknél, Iraknál, Líbiánál, Szíránál, a lobotómiánál, a városiasodásnál, az alacsony szénhidráttartalmú élelemnél, a tornázó gépeknél, a behaviorizmusnál, a freudizmusnál, a portfólióelméletnél, a lineáris regressziónál, a gaussianizmusnál, a salafizmusnál, a dinamikus sztochatikus egyensúly modellezésénél, a házprojekteknél, az önző génnél, Bernie Madoffnál és a p-értékeknél. De meggyőződése, hogy jelenlegi álláspontja helyénvaló
Az elmúlt öt évben a beszélgetések során legalább kétszer említette a kvantummechanikát, holott semmi köze sem volt a fizikához.
Az IYI klubtag, hogy utazási kiváltságokat kapjon. Szociális tudósként úgy használja a statisztikai adatokat, hogy fogalma lenne arról, azok miből vannak származtatva. Nagy-Britanniában járva irodalmi fesztiválokra jár. A steak mellé vörösbort kér (soha nem fehéret). Korábban meggyőződése volt, hogy a zsírok károsak, de ma már változtatott a véleményén. Koleszterinszint csökkentőt szed, mert az orvos azt ajánlotta. Képtelen megérteni az ergodicitás fogalmát, ha valaki elmagyarázza neki, azt hamar elfelejti. Nem használja a jiddis nyelvet akkor sem, ha üzletről beszél.
A kvantummechanikát emlegeti
Azelőtt nyelvtant tanul, hogy elsajátítaná a nyelvet. Van egy unokatestvére, aki dolgozott valakivel, aki ismeri a Queent. Soha nem olvasott Frederic Dardát, Libani Antiochot, Michael Oakeshottot, John Grayt, Amiana Marcellinát, Ibn Battutát, Saadia Gaont és Josehp De Maistret. Soha nem rúgott be oroszokkal, és soha nem ivott addig, hogy poharakat (vagy székeket) törjön össze. Nem ismeri a különbséget sem Hecate és a Hecuba között.
Mivel nem viszi a saját bőrét a vásárra, nem tudja, hogy a „pszeudo-intellektuális“ és az intellektuális között különbség van. Az elmúlt öt évben a beszélgetések során legalább kétszer említette a kvantummechanikát, holott semmi köze sem volt a fizikához.
Minden pillanatban tudatában van annak, hogy szavai és tettei miként hatnak a megítélésére.
A legegyszerűbb jel pedig az, hogy még csak nem is súlyzózik.
UI: Az írásom visszajelzéseiből rájöttem, hogy az IYI az olvasás során képtelen megkülönböztetni a szatirikus és a szó szerinti jelentést.
UUI: Az IYI azt hiszi, hogy ez az IYI-re vonatkozó kritika annyit jelent, hogy „mindenki idióta“. Nem tudatosítja, hogy – ahogy már elmondtuk – , csoportja csak egy szűk kisebbséget képvisel. Az IYI tagjai nem szeretik, ha megkérdőjelezik. És bár ők maguk a többieket lenézik, nem, ha az ár ellenkező irányba fordul (a franciák ezt úgy nevezik, hogy arroseur arrosé). (Például Richard Thaler – a genetikailag módosított szervezetek veszélyes ügyvédjének, Cass Sunsteinnek a társa – ezekkel a szavakkal interpretálta a szöveget „nincs olyan sok nem-idióta, akit nem Talebnek hívnának“. Sajnos nem tudatosította, hogy az olyan emberekből, mint ő, kevesebb, mint 1 százalék létezik, sőt, a népességnek talán csak a 0,1 százaléka.
Nassim Taleb
A szerző amerikai író, a valószínűség-számítás és a pénzügyi matematika szakértője.
Eredeti írás: The Intellectual Yet Idiot. A szöveg részlet innen: N. Taleba Skin in the Game.
Szlovákra fordította: Postoj.sk
Magyarra fordította: Körkép.sk
Nyitókép: postoj.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
