1944. október 15-én kora délután a rádióban felolvasták Horthy Miklós beszédét, melyben kijelentette, hogy a háborút a németek elveszítették, ezért felesleges vérontás lenne elhúzódó utóvédharcok színhelyévé tenni az országot. Reményt keltett e beszéd azokban, akik a háború mielőbbi befejeződésében vagy legalábbis Magyarország háborúból való kilépésében bíztak. Este azonban már Szálasi Ferenc beszéde hangzott el a rádióban: bejelentette a hatalom átvételét és a háború folytatását a német szövetséges oldalán.
1944 nyarán a Német Birodalom újabb megrendítő csapást szenvedett el, amikor a szövetséges csapatok partra szálltak Normandiában. Eközben a szovjet Vörös Hadsereg is lépésről lépésre szorította vissza Németországot és szövetségeseit keleten. Augusztus végén Románia, majd Bulgária is kiugrott a háborúból, és átállt a szövetségesek oldalára. Szeptember elejére pedig kiszorították a németeket Franciaországból. Nem sokkal később a Vörös Hadsereg elérte a magyar határt. Az összeomlás tehát elkerülhetetlennek látszott.
Egyúttal az is egyértelművé vált, hogy ha Magyarország ki akar ugrani a háborúból, akkor Sztálinnal kell tárgyalni. Azzal a Szovjetunióval, amelyet immár negyedszázada a legfőbb ellenségként mutatott be a magyar propaganda, s amelytől semmi jóra nem számíthatott az ország és különösen az ország vezetői. Horthy ezért vonakodva szánta rá magát a fegyverszünet kérésére 1944 szeptemberében. A tárgyaló küldöttség így azután indult csak el, hogy a szovjet csapatok átlépték a magyar határt. Végül október 11-én került sor a titkos fegyverszüneti egyezmény aláírására Moszkvában. Eszerint Magyarországnak addigi szövetségese, Németország ellen kellett fordulnia, illetve visszavonulnia az 1937-es határai mögé.
Versenyfutás a háttérben
Horthy kormányzó október 15-i kiugrási proklamációjából nem derült ki, hogy a fegyverszüneti szerződést a magyar küldöttség már aláírta Moszkvában, ráadásul a fegyverszüneti feltételek fontos részleteit is homályban hagyta. Ezenfelül nem tudott egyértelmű utasítást adni a katonáknak se, akiket így meglepetésként ért a rádióbeszéd. A magyar katonai vezetők egy része ugyan egyetértett Horthy proklamációjával, miszerint kilátástalan a további küzdelem Németország oldalán. Mások viszont az utolsó töltényig küzdöttek volna a Szovjetunió ellen. Utóbbiak voltak a határozottabbak, s maguk mellett tudhatták a jelen lévő német katonaságot is. A Magyarországot immár fél éve megszállva tartó Németországot nem érte meglepetésként Horthy kiugrási kísérlete. Nemcsak azért, mert a kormányzó még a rádiószózat elhangzása előtt magához kérette Edmund Veesenmayert, a Német Birodalom teljhatalmú követét, hogy bejelentse neki: fegyverszünetet kér.
A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2019. őszi számában olvasható.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
