A helyi és regionális értékeket kutató diákok évente megrendezett konferenciájára, a Kincskeresőkre Pozsonytól Kassáig érkeztek diákok és tanárok. Az éleslátású hazai tudósokból álló szakmai zsűri magas színvonalúnak értékelte a felvidéki diákok értékmegőrző előadásait. Portrék, templomok történetei, pásztorok mondái és helytörténeti tudástár elevenedett meg Galántán diákok előadásában.
A Kincskeresők országos konferencián diákok mutatnak be olyan értékőrző előadásokat, amelyeket mentoraik segítségével készítettek el saját régiójukban végzett kutatások alapján. Az egyes diákok által kiválasztott téma lehet néprajzi, tudományos vagy történelmi jellegű, de nagyon gyakran foglalkoznak a tanulók jeles felvidéki személyiségek életével és tevékenységével.
A kivetített bemutatókat kezdetektől fogva szakemberek, történészek, néprajzkutatók, művészettörténészek vagy tanárok bírálják el, miközben jó tanácsokkal, építő jellegű kritikával látják el a diákokat és felkészítőiket egyaránt. A Kincskeresők konferencia tizenhetedik évébe lépett, az idő alatt mozgalommá nőtte ki magát. Szülőanyja és motorja Szanyi Mária, néprajzos, pedagógus, tehetségkutató, aki nagytudású szakmai zsűrit állított össze az idei Kincskeresők konferenciára is.
Van már visszacsatolás
„Az elmúlt két év majdhogynem kimaradása miatt lassan visszatérünk az eredeti felállásba. Keletről is nagyon sokan jöttek: Kassáról, Szepsiből, Pelsőcről. Nagy örömömre a Galánta környéki iskolák is elkezdtek bekapcsolódni. Először pedagógusok jöttek meghallgatni, hogy kell felkészíteni a diákokat, örülök, hogy a történelemszakosok már mernek hozzányúlni akár a tizennyolcadik századból visszamaradt dolgokhoz is. Példánk hozom Nagymácsédot, ahol most már a második éven dolgozták fel Mária Terézia urbáriumát a falu lakosságával kapcsolatban – nyilatkozta Szanyi Mária, elárulta azt is, az idén harminckilenc munka előadói érkeztek a konferenciára.
Nagyon változatosak a témák, megint megjelennek a templomleírások, a templomtörténetek, kevesebb a kastély-téma – lassan már kimerítettük a felújított kastély témákat, de jönnek helyettük újak – tette hozzá.
„Van már visszacsatolás, két olyan résztvevője van a konferenciának, akik maguk is Kincskeresők voltak gyermekkorukban, és ma már szakemberként tértek vissza. Molnár Krisztina Szepsiből a tanítványait hozta. Máté Julianna pedig a Magyar Néprajzi Múzeum textilrestaurátora lett, és hozta a néprajzos kollégáit magával. Ez új kapcsolat kezdetét jelenti az intézménnyel. Ennek is nagyon örülök” – hangsúlyozta a Kincskeresők mozgalom megálmodója.
Értékek őre
Rancsó Andrea, a Felvidéki Értéktár Bizottság elnöke a Kincskeresők háziasszonyaként vezette le a konferenciát a galántai Pázmány Péter székházban. Számára elsőrendű az értékkutatás, figyelő szemmel és erős kézzel vezette a diákokat a jó előadásokhoz vezető úton, hiszen fontos az, hogy a gyerekek is érezzék, van célja és értéke annak, amit csinálnak, maradandóvá válik a munka, amely bekerülhet akár a Felvidéki Értéktárba, sőt még annál tovább is.
Az értékgyűjtéskor elsősorban társadalmi és civil szervezetektől érkeznek be javaslatok. Az értéktár adatbázisát nem csak a felnőttek bővíthetik, hanem a gyerekek is, ez nagyon jó arra, hogy már az iskolában bekerüljön a köztudatba, hogy van egy hivatalos keretek közé öntött értéktár, egy adatbázis, ahol a gyerekek nevét és munkáját is meg lehet örökíteni”
– magyarázta Rancsó Andrea.
Az értékszinteknek a törvényi keretei 2012-ben lettek kidolgozva a magyar országgyűlés által, 2016-ban alakult meg a Felvidéki Értéktár. Akkor a négy szervezet, a Csemadok, a Gazda polgári társulás, a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet és a pedagógusszövetség együtt hozták létre, az értéktárba olyan javaslatok kerültek be, amelyek jellemzik a Felvidéket. Innen mehet tovább egy értékjavaslat magasabb szintre, a Magyar Nemzeti Értéktárba. Ha a magyar kormány úgy gondolja, hogy ez az érték túlmutat a Kárpát-medence határain is, akkor az az érték legyen hungarikummá nyilvánítva.
Ha magát a kincskeresőket nézzük, mikor elkezdődött, még azt sem tudtuk, mit takar a fogalom. Ma már abszolút jelen van a köztudatban. Minden településnek megvan a szíve csücske, fontos, hogy ezt megmutassuk a szomszéd utcának, aztán a szomszéd településnek majd a szomszéd régiónak. Igazán hatalmas munka van ezzel, nem könnyű utánanézni az értékeknek, de érzelmileg roppant módon feltölti az embert az, hogy megismerheti a múltat”
– mondta Rancsó Andrea.
A dédpapa hegedűje
A kétnapos Kincskeresők konferencia november 9-én kezdődött, a diákok közel tízperces előadásokat tartottak. Sokan elérzékenyültek a Párkány melleti Kürtről érkezett Sándor Ferenc előadásán, aki dédapjáról, a legendás prímásról, Anyalai Sándorról készített életút-portrét. Az esszé előadása után a tizenegyéves fiú édesapa bőgőkíséretével játszotta el hegedűn a dédapa által írt hegedűnótákat.
Nagyon büszke vagyok rá, nagyon jó prímás volt. Sajnos én nem tanulhattam tőle, 2013-ban halt meg, amikor én még csak féléves voltam, de hatéves korom óta hegedülök én is”
– nyilatkozta a tizenegy éves fiú Sándor Ferenc, aki a párkányi Bak Katalin Magán Művészeti Alapiskola növendéke, aki először vett részt a Kincskeresők konferenciáján, de előadásával rögtön belopta magát a közösség szívébe.
Csonka Ákos zsűritag szerint az idei mezőny roppant erősre sikeredett. Örül annak, hogy a tanárok, a szülők, a közösség motivációjának köszönhetően a gyerekek, a diákok foglalkoznak a történelemmel, hogy vannak olyan fiatalok, akik bátran hozzá mernek nyúlni a történelmi és helytörténeti témákhoz is, majd kiállni előadni a nagyközönség elé.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
