Egy-két hónapja bejelzett a szervezetem, hogy nincs minden rendben az egészségemmel. Ezek az elsődleges tünetek még csak figyelmeztetések voltak, okos ember azonban komolyan veszi őket: az utóbbi évek stresszesebb időszakai, továbbá a rengeteg számítógép előtt töltött ülő életmód megtette hatását. Néhány előzetes orvosi vizsgálat után kiderült, hogy gyógyszeres kezeléssel jó eséllyel még visszafordítható állapotról van szó. Azonban nincs nagy kedvem beállni a sorba, és elkezdeni gyógyszereket szedni, amelyeket majd még több, egyre újabb gyógyszerek fognak követni (sokszor kompenzálva az elsődleges gyógyszerek mellékhatásait), így éltetve az egész globális gyógyszermaffiát. Inkább megpróbálom a saját kezembe venni a sorsom, és radikálisan megváltoztatom az életmódomat, amelynek középpontjában a heti legalább egyszeri 12-25 km-es gyalogtúra áll. Meglepődve tapasztaltam, hogy már a második, de leginkább a harmadik hétvége után komoly javulás állt be, a tüneteim lényegesen lecsökkentek.
Gondolom felesleges ecsetelnem ezeknek az erdőn-mezőn át vezető túráknak a szépségét, hasznosságát, hiszen sokan vagyunk, akik a 70-es 80-as években nőttünk fel, amikor még nem volt sem számítógép, sem okostelefon, de még érdekesebb tévéműsorokat is inkább csak este adtak. Így, mondhatni hétvégi népi szórakozás volt az, hogy szüleinkkel, nagyszüleinkkel, később pedig a barátainkkal, osztálytársainkkal többórás kirándulásokat, néhány napos sátorozásokat csaptunk. Azt hiszem, valamit észrevétlenül elvesztettünk a modern világunkkal…
Úgyhogy a saját kezdeti pozitív tapasztalataimból kiindulva, mindenkit csak bátorítani tudok arra, hogy hetente legalább egyszer végezzen valami komolyabb többórás testmozgást, ami lehet sport, túrázás és hasonlók.
Ezt a cikksorozatot, pedig annak szentelem, hogy akik hasonlóképp a természetjárást választják maguknak, megismertessem az ehető és a mérges gombák világával. Ugyanis a természet szépsége mellett nem árt, ha azért van egy kis – horgászathoz, vadászathoz – hasonló izgalom is. Csakhogy míg horgászás közben órákon keresztül ülsz a parton kapásra várva, vagy vadászat közben mozdulatlanul a magaslesen a vad megjelenését fürkészve, itt neked kell elébe menned a zsákmánynak. És ha egyszer rákapsz a "gombavadászat ízére", utána már bárhol, akár az udvaron, akár egy városi parkban, a szemed sarkából önkéntelenül is felfigyelsz egy megbúvó gombára, amelyet még ha nem is szedsz le, kihívásként megpróbálsz beazonosítani.
Persze lehet azt mondani, hogy gombaszezon idején kimegyek a Bosnyákra vagy a Lehel téri piacra, és az ottani árusoktól megveszem a legízletesebb, bevizsgált erdei gombát. Igaz, hogy jó drágán, mert azért egy-egy családi vargányaleveshez vagy rókagombás csirkepaprikáshoz több ezer, de akár tízezer Ft-ot is otthagysz a gombaárusnál, de az ember időnként megengedheti magának az ilyen ínyencségeket.
Viszont a "gombavadászat" nem erről szól: a horgász sem megy be az áruházba, hogy az akváriumból kiválassza az élő halat, hanem az élményért és az érzésért ül a parton.
Nos, e bevezető után, remélem még azok is kedvet kaptak a természetjáráshoz és ennek "gyümölcseihez", a vadon termő gombákhoz, akik még a boltban kapható csiperkegombától is félnek.
Mielőtt belecsapnánk a lecsóba, hadd mondjak el valamit: ezt a cikksorozatot úgy tervezem, hogy ne legyen benne "száraz", unalmas tudásanyag, a gyakorlatra helyezem a hangsúlyt. Épp ezért kifejezetten olyan látásmóddal fogom megírni, mint egy olyan ember, aki gombát eddig csak a zöldségesnél látott. A sorozaton belül pedig, minden cikk két fejezetből fog állni (kivéve ezt az első cikket, mert itt három fejezet lesz): az első fejezetben bemutatom a legutóbb talált ehető gombát és annak mérgező párját, a második fejezetben pedig, leginkább a gombaismerettel, gombavadászattal stb. kapcsolatos fontos és gyakorlati dolgokról lesz szó.
I. A gombagyűjtés "alaptörvénye": minden, természetben gyűjtött gombát vizsgáltass be gomba-szakellenőrrel!
Ez alól csak két kivétel van:
Tehát, mindkét esetben szükség van tanfolyamra és sikeres vizsgára, nincs kibúvó! De különben is, a legjózanabb és leglogikusabb kérdés: miért ennél meg úgy egy gombapörköltet, ha a fejedben közben folyton az motoszkálna, hogy "Úristen, mi van, ha mérges gombát szedtem, vagy belekeveredett közé akár egy mérges gomba is, és nem vettem észre?" Hol marad akkor a kulináris-élvezet, a jó étvággyal elfogyasztott ebéd, vacsora élménye?
Mert hidd el, az évente regisztrált gombamérgezések egy része nem valódi gombamérgezés (erről egy másik cikkben lesz még szó), hanem pszichés, "képzelt" alapú. Pont olyan hányásos-hasmenéses tüneteket fog okozni a gombamérgezéstől való alaptalan félelem, mint egy valódi gombamérgezés esetén, csakhogy sem az ételmaradékokból, sem a kötelező gyomormosás melléktermékéből a labor nem fog kimutatni mérgező gombára utaló maradványt vagy spórát.
Úgyhogy, a gomba bevizsgálása szakellenőr által, nem csupán az egészségedet védi, hanem a jó étvágyadat is! Biztos lehetsz benne, hogy egy szakellenőri tanfolyam és vizsga nem lébecolás, ott kenni-vágni kell 250-300 gombának a magyar és latin neveit, ismertető jegyeit, környezeti előfordulásait, étkezési értékeit vagy éppenséggel mérgezési csoportjait, tüneteit. Ha pedig a vizsgálat során a szakellenőr elveszi a gombáid egy részét, vagy akár az összest, akkor azt okkal és jogszabályi előírás szerint teszi, nem pedig azért, hogy ő maga megegye vagy eladja azokat.
Épp ezért, amikor gombát gyűjtesz, tartsd be az alábbi szabályokat, mert akkor kevésbé fog kellemetlen meglepetés érni, azaz a szakellenőr nem lesz kénytelen kihajítani a mérgező gombáid mellett, az ehetőeket is.
Ezek után gondolom elvettem a kedved a túrázás közben "gombavadászattól". Főleg, hogy a gombát a végén még be is kell vizsgáltatnod…, de szerintem kár lenne itt feladnod, gondolj csak bele, hogy egy horgásznak vagy egy vadásznak mennyi bizbaszra, felszerelésre, jogszabályi ismeretre van szüksége, a "gombavadászat" ahhoz képest gyaloggalopp.
Hogy lásd, hogy egyáltalán nem olyan macerás a helyzet, először is, minden nagyobb piacon van ingyenes gombavizsgálat hétköznap, néhol pedig hétvégén is. Másodszor pedig, rengeteg szakellenőr hétvégén is, telefonos egyeztetés után vizsgál egyénileg gombát néhány száz vagy akár egy-két ezer Ft-ért. Az alábbi térképes keresőben megkeresheted a hozzád legközelebb eső szakellenőrt:
https://fortissimafungus.com/szakellenorok/
Összefoglalva: ha nincs gombaismereti vagy szakellenőri vizsgád, akkor minden szabadban szedett gombát vizsgáltass be szakellenőrrel! Amikor egy szakellenőr azt mondja (hivatalos jegyet is kiállít róla), hogy ezek a gombák ehetők, vagy pedig azt, hogy csak alapos hőkezelés után ehetők, akkor ne legyen benned szemernyi kétség sem, különben oda a kulináris élvezet.
A "csak alapos hőkezelés utáni fogyaszthatóság" azt jelenti, hogy egyes gombafajok termolabilis enzimeket tartalmaznak, ezért nyersen nem lehet felhasználni őket (pl. salátába vagy svédgombaként), hanem szükség van 15-20 perc sütésre vagy párolásra. És nem, egyáltalán nem kell szénné égetni vagy atomjaira párolni a gombát, hanem az említett ideig alacsony-közepes lángon mindkét oldalát ízletesen megsütni, vagy fedő alatt, amíg kiengedi a levét, abban csendesen, gyöngyöző forrásban párolni.
II. Egy igazi csemege: a sárga gévagomba (Laetiporus sulphureus)
Miután megbeszéltük a gombászat "alaptörvényét", nézzünk végre egy igazi elterjedt csemegét, amellyel tavasztól, ősz elejéig találkozhatunk a fák törzsén. A jó hír az, hogy annyira jellegzetes a kinézete, hogy nem lehet összetéveszteni mérgező gombával, viszont csak alapos hőkezelés után fogyasztható. Ez a gomba – amennyiben jól van elkészítve -, ízre és állagra, a megtévesztésig hasonlít a csirkemellre akár sütve, akár paprikásként elkészítve.
Ezelőtt két hete, amikor ezeket a képeket lőttem, még eszembe sem jutott, hogy cikksorozatot írjak a gombákról. Egy barátnőmnek készítettem, aki egyszer már nyaggatott a sárga gévagomba miatt, és csak egy "óccó" mobillal fényképeztem azzal, hogy "falura jó lesz". Úgyhogy elnézést a minőségért, – legközelebb törekszem majd jobb minőségű fényképeket készíteni… persze, ha lesz legközelebb, és érdekelni fog bárkit is itt a Kurucon, a vadon termő gombák világa. (Majd a kommentszekcióból úgyis kiderül.)
Visszatérve a gombára, általában legalább két képet érdemes készíteni, hogy a gomba minden részlete jól kivehető legyen. Az első képen, jól látszik felülről a színe és a jellegzetes formája. Nagyon sok gombánál – főleg a kalapos gombáknál – a szín csak másodlagos fontosságú az azonosításhoz, mert olyan sok színárnyalata lehet. (Lásd alább, a gyilkos galóca leírását.) A sárga gévagombának viszont elég jellegzetes a színe is: amíg fiatal vagy középkorú, hasonlít a tojásrántotta színéhez, kihangsúlyozva azt, hogy a tojássárgája is lehet sárgább vagy narancsosabb színű. Ahogy a gomba öregszik, úgy válik a felső részének a színe egyre sötétebb narancsszínűvé, viszont az alsó része (termőrétegnek nevezzük) mindig megtartja élénksárga, krómsárga színét.
A formája is nagyon jellegzetes: már fiatalon is hullámos ívekkel, legyezőhöz hasonlóan terül szét, és ezek a legyezők csoportosan, egymás alatt-felett nőnek versengve. Mindig fán nő, soha nem a földön, így amikor egy élő vagy elhalt fán, tuskón, ráakadunk egy csoport sárga gévagombára, akkor jellemzően az egy három-négytagú családnak két napra elegendő, csirkemellhez hasonló paprikást, tokányt vagy panírozott ínyencséget jelent. Tavasszal és kora nyáron van az igazi szezonja, de egészen kora őszig rátalálhatsz, főleg a vízparti, ártéri fűzfákon. Amikor a fáról levágod, akkor próbáld meg minél közelebb a törzshöz levágni. Ha túl keménynek érzed, vágjál kissé kijjebb, ahol érzed, hogy a bicska puhán, mint a vajban vagy laza sajtban halad át a gombán.
Mint mondtam, ennek a gombának nincs mérgező hasonmása. Legfeljebb a kezdő gombászok tévesztik össze a színe miatt valamely rozsdástaplóval, például az almafa-rozsdástaplóval. Csakhogy a rozsdástaplók magányosan nőnek, legfeljebb két-három példány van egymás mellett-alatt, és a megjelenésük is egészen más: messze nem ilyen hullámos a "legyezőjük", mint a sárga gévagombának. Nem véletlenül próbálom felhívni a figyelmet már rögtön az elején, hogy elsősorban a megkülönböztető jegyek a meghatározók, s csak másodsorban a színek.
A gomba levadászása mellett fontos a finom elkészítése. Attól függően, hogy milyen fán nőtt, több vagy kevesebb csersavtartalommal rendelkezik, ami eleve adni fog neki egy savanykás ízhatást, így egy kissé édesebb mártással, szósszal, zseniálisan kiegészítik egymást. Hogy azért a savanykás ízhatás ne legyen túl hangsúlyos, erősen ajánlom, hogy felszeletelés után, áztasd be legalább 3-4 órára (vagy akár másnap reggelig) fokhagymás tejbe. Mivel lusta vagyok tökölni a fokhagymával, ezért nálam a hűtőben, mindig van tubusos fokhagymakrém, amelyből 3-4 deci tejhez fél-egész evőkanálnyit szoktam belenyomni és elkeverni. Persze ízlés dolga, én úgy vagyok vele, hogy legyen erőteljes, de még kellemes a fokhagyma illata és ízhatása a tejben, mert a szeletek ezt fogják magukba szívni. A gomba szeletelése is adja magát: mint a csirkemellcsíkokat, kb. fél-egy centi vastagságúra érdemes szelni őket.
Mint mondtam, nyersen nem szabad fogyasztani, így sem zöldséges salátába, sem svédgombának ne használd fel. A megmaradt fokhagymás tejet se használd fel főzés nélkül, a legjobb, ha lefagyasztod a legközelebbi sárgagévagomba- vagy májgombatalálathoz.
III. Ha álmodból felköltenek, akkor is fel kell ismerned: a gyilkos galóca (Amanita phalloides)
Ennek a gombának a felismerése mondhatni a gombászat "alaptörvényébe" tartozik, csupán a terjedelem miatt nem akartam az első fejezetben írni róla, hanem inkább külön fejezetet szentelek neki. De mielőtt ezt megtenném, hadd vonjak egy párhuzamot eme gomba és egyes politikusok, politikusi világvezetők között.
Ez a gomba jó példája a jelenleg fejlettnek és "demokratikusnak" hazudott politikai berendezkedésnek és számos vezető politikusának. Első látásra tetszetősnek, szépnek, ízletesnek hazudja magát, így azok a tömegek, akik nem ismerik a gombákat, egyből bedőlnek neki, és szépen megtöltik a kosarukat ezzel. Ízletes gomba, hazamenve finom ételt lehet belőle készíteni (legalábbis azok szerint, akik ezt túlélték), a család jól lakik, jól is érzi magát, hiszen órákig nincs semmilyen tünet, miközben csendben a mélyben, a gomba méreganyaga már elkezdte kifejteni pusztító hatását. Aztán 8-12 óra elteltével, elkezdődik egy rohamszerű, megállíthatatlan hányás-hasmenés, amely egy-két napig tart, majd utána hirtelen látványos jobbulás, javulás áll be. De ez csak a látszat, mert a máj és a vese már súlyosan károsodott, csak napok kérdése a halál, vagy valamilyen csoda folytán, illetve a kemoterápiás szerek által a túlélés esélye.
Azt hiszed, hogy ez demagógia? Nem, nem az, ez analógia! Nézzétek, ahogyan hozzánk, magyarokhoz hasonlóan, elhitették és megetették Európa egyik tudatlan országával a "demokrácia" szépségét, miközben csendben, a háttérben elkezdték kidolgozni pusztító tervüket. Aztán eljött a pillanat, amikor kiprovokáltatták egy másik országgal a háborút, majd a még mindig tudatlan országnak bemagyarázták a gyilkos galóca további ízletességét, mint a "védelmi" háború szükségességét, egyúttal megtiltva neki a békekötés lehetőségét. Azóta eltelt másfél-két "nap", és jelenleg ez az ország a gyilkos galóca mérgezés akkut hányásos-hasmenéses állapotában van! Ártatlan kisemberek tíz- és százezrei estek áldozatul a hitető amerikai és európai vezető politikusoknak, akik minden szépet és jót ígértek, miközben a tragédia elkerülése és a békére törekvés helyett, egyre fokozódó iramban, egyre nagyobb mértékben etették és etetik meg továbbra is a gyilkos galóca újabb falatjait, beáldozva őket az utolsó emberig… Mi következik most és ezután?! Lesz-e csoda, vagy egy olyan kemoterápiás szer, amely hirtelen megállítja a pusztulást, vagy pedig győzni fog a méreganyag, és végül több száz másfajta gombafelhő az ég felé törve fogja elpusztítva két kontinens több tízmillió ártatlan kisemberét?!
Hmm, nem szeretek ilyen párhuzamot vonni a természet és annak negatív törvényszerűségei, illetve az emberiség és annak pusztító aljasságai között… most kivételesen mégis megtettem, de a sorozat többi részében már nem fogom. Egyszerűen nem méltó a természettel szemben!
Nos, ezen komor analógia után, remélem minden természetjáró ember megérti a gyilkos galóca felismerésének fontosságát, ugyanakkor van egy jó hírem is: ez a gomba annyira egyedi jeleket visel magán, hogy könnyen és biztonsággal felismerhető, ha megtanuljuk ezeket. Az alábbi képen, egy fiatal gyilkos galóca látható, amelyet egyik gombászás alkalmával hoztam haza. A fénykép két irányból készült, oldalról és lentről, hogy jól láthatóak legyenek a részletek.
Most pedig nézzük az azonosító jegyeket. Minden gombászkönyv és számos gombaismereti tanfolyam nagy hibája, hogy rengeteg információt zúdít a kezdő gombász nyakába, méghozzá sokszor olyanokat, amikről nincs elképzelése. Például mit jelent és hogy néz ki egy fiatal gomba, illetve hogy néz ki egy idősebb? Mit jelent a gomba húsának vékonysága, vastagsága, törékenysége, vizenyőssége vagy szíjassága? Nem beszélve a kalapformákról, a lemezformákról, a lemezállásokról, a tönk formáiról, satöbbi, satöbbi. Így voltam ezzel én is, egy teljesen kezdőt az első néhány órán nem kellene ilyen sok információval traktálni, mert csak elveszíti a kedvét.
Amikor azt írtam az elején, hogy ezt a sorozatot kifejezetten olyanoknak szánom, akik csak a zöldségesnél láttak gombát, akkor nem vicceltem: első lépésben csak azokat a jegyeket, jellemzőket fogom leírni, amelyekkel biztonságosan, egyértelműen be tudod azonosítani azokat a gombákat, amelyeket leszedhetsz, vagy amelyeket nem szabad leszedned.
Az alábbi kép pedig, nem véletlenül fehér-fekete, hanem mert rengeteg olyan gomba van, ahol az azonosításhoz csak másodlagos fontosságú a kalap színe, inkább az egyedi jellemzők a fontosak. Olyan ez, mint egy autónál: már messziről felismerheted a formája, a hűtőrács, a lámpák kialakítása és annak elhelyezkedése alapján, függetlenül attól, hogy kívülről milyen színű.
Kezdő gombavadászként még mielőtt leszednéd a gombát, először is nézd meg, hogy a kalap alatt milyen színű a lemez. Ha fehér-, vagy legfeljebb vajfehér/krém színű, akkor az alábbi három jegyet is vizsgáld meg, hogy megtalálható-e:
Szinte minden esetben az összes felsorolt jegy látható, így ebből 100%-ban tudhatod, hogy amit találtál, az gyilkos galóca. De ha mégsem látható mindegyik, viszont a fehér/vajfehér lemezszín mellett megtalálható a bocskor is, akkor ne szedjük le a gombát. (Ez a biztos, még akkor is, ha netán nem gyilkos galócára bukkantunk, hanem például a szürke selyemgombára, ami szintén a galócák családjába tartozik).
És akkor most beszéljünk gyilkos a galóca kalapjának színéről. Ez a legkevésbé sem mérvadó, hiszen a világos okkertől, a sötét olajbarnáig bármilyen színe lehet. Nem beszélve a gyilkos galóca hófehér változatáról (Amanita phalloides var. verna), vagy a fenyvesekben élő hegyeskalapú galócáról (Amanita virosa).
Persze léteznek más gombák által okozott mérgezések is, amelykkel a sorozat többi cikkeiben fogok majd foglalkozni, de mind közül, messze kiemelkedően a gyilkos galócáé a legsúlyosabb.
Összegzés
Az első cikk kicsit hosszabbra sikerült mint terveztem, de le kellett írnom az alapismeretekből a legfontosabbakat. Mert ez tényleg csak az alapnak az alapja, de ez ne vegye el a kedved: nem kell mindent megtanulnod ahhoz, hogy jó gombavadász legyél, elég csak megismerned, kitapasztalnod azt a néhány gombafajt, amit a legízletesebbnek, legjobban elkészíthetőnek találsz. Én sem szedek le minden ehetőt, például a lila pereszkének és a lilatönkű pereszkének hatalmas rajongótábora van, amikor megjelenik a zöldségpiacokon, gyorsan el is kapkodják. Nekem viszont nem jön be az illata, túl erős, egyszerűen taszít. Ugyanígy vagyok az ehető erdei és mezei csiperkékkel is, soknak erősebb az illata, mint a bolti csiperkének, ezért nem mindig szedem le. Viszont a tinórufélék – különösen a vargányák – kifejezetten a kedvenceim közé tartoznak. Ezek évszázadok óta ismert gombák nemcsak a magyar, hanem az európai néphagyományban is. Talán ennek van a legnagyobb rajongótábora, mert rengeteg tinóruféle létezik, amelyek közül több tíz ehető, és nagyjából csak öt akad, amely enyhe mérgezést okoz (kisebb-nagyobb hasmenést, esetenként hányást). Viszont, ezek a legkönnyebben beazonosítható mérgező gombák, nem véletlen, hogy a kezdőknek is egyből ez a gombacsalád lesz a kedvence, hisz gyakorlatilag rizikómentesen garantált a sikerélmény és az ízletes ebéd, vacsi.
Mindentől függetlenül, még akkor is, amikor már hónapok, évek alatt kiismerted a kedvenc gombáidat, vizsgáltasd be őket szakellenőrrel. Miért? Mert a tudás és a megszokás elbizakodottá tehet.
Köszönet a Kuruc főszerkesztőinek és szerkesztőinek, hogy pozitívan fogadták a cikksorozat ötletét.
BenHenokh
(A szerző olvasónk.)
Ui.: jut eszembe, ha netán lesznek kérdések a kommentszekcióban, megpróbálok válaszolni, amennyire az időm engedi. Ugyanígy, ha valaki tesz fel képeket talált gombáról, akkor megpróbálom beazonosítani őket, azzal a feltétellel, hogy akkor is, kötelezően be kell vizsgáltatni szakellenőrrel az ehető gombákat! (Ugyanis az itteni beazonosítás kizárólag azt a célt szolgálja, hogy ne menj potyára a szakellenerőhöz.)
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
