Az első dokumentum, amely a területre hivatkozik a Géza által 1075-ben kibocsátott adománylevélből származik, ami „terra ultra silvam”-ként (ultra silvam ad castrum quod vocatur Turda), vagyis „az erdőn túl” formában nevezi meg Erdély területét.
Ugyanezen században kezdtek a területre „Partes Transsylvana” (vagy mai írásmóddal „Transsilvanae”) módon hivatkozni (Legenda Sancti Gerhardi, 12. század első felében), ami „az erdőn túli részeket” jelenti, és ezt a kifejezést használták a Magyar Királyságon belül is.
Az Ultrasylvania, illetve az ennél elterjedtebb Transsylvania „Erdély” jelentésű. A latin helyett a köznyelvben az „Erdőelve” kifejezést is elterjedten használták. Ennek első dokumentálása Anonymus 12. századi Krónikája (Gesta Hungarorum), amely először említi Erdeueluként (Erdelw). „Erdőelvként”.
Erdély vajdáját egy 1111-ben keltezett oklevél „princeps ultrasilvanus”-ként említi. „Mercurio comes Bellegrate”, azaz a fehérvári ispán az 1111-ben és 1113-ban keltezett okmányokban mint „Mercurius princeps ultrasilvanus” jelenik meg. Tehát a fehérvári vajda azonos a fehérvári ispánnal.
Amint láttuk, Erdély neve legtöbbször „ultrasilvanus”. Az 1077/1083 tájáról fennmaradt korabeli latin szöveg erre vonatkozó része — „ad Albam Transilvanam”, azaz az erdélyi Fehérvárra — nemcsak Erdély latin megnevezését használja, hanem egyértelműen megkülönbözteti az erdélyi Fehérvárt, Gyulafehérvárt a dunai Fehérvártól, Nándorfehérvártól. 1150-ben Erdőelve Erdeueluként szerepel. Egy 1138-ban keltezett adománylevélben is Erdőelvét említenek.
A fenti példák alapján egyértelműen megállapítható, hogy a kora középkori magyar oklevelekben általánosan ismert Erdély fogalma, politikai és földrajzi értelemben is. Kiss Lajos etimológiai szótára szerint a magyar erdő főnévből és a régi magyar nyelvben ismert elü ~ elv, azaz valamin túli terület szóösszetételből alakult ki.
A név a magyar királyság székhelye felől tekintve egyértelmű. Olyan régió, amely az „erdőn túl” van. E földrajzi név létrejötte könnyen érthető, ha a történelmi Magyarország domborzati térképére tekintünk. Meg lehet figyelni, hogy Magyarországot a hatalmas kiterjedésű Erdélyi-középhegység két részre tagolja, egy erdőn túli és egy erdőn inneni területre.
Az Erdő-elu, az Erdőn-túl, vagyis az Erdély névfejlődés nem egyedi, nem elszigetelt jelenség. Ehhez hasonló módon alakult ki — az Árpád-korban — a Havaselve, Havason-túl földrajzi megnevezés, amely Magyarország, illetve Erdély felől nézve, a Havason, a Déli-Kárpátokon túli magyar hűbéres tartományok helymeghatározása. A szóösszetétel szerint: Havas + elve, vagyis Havason túli terület.
A hazai, a magyarországi latin nyelvből származik a román Transilvania név, míg Erdély másik román megnevezése, az Ardeal a magyar megnevezés, az Erdély átvétele, helytelen kiejtés révén képződött. Ma a románság mindkét megnevezést használja. A román „Ardeal” név először egy 1432-ben keltezett dokumentumban olvasható „Ardeliu” néven, ami nyilvánvalóan a magyar „Erdély” szóból alakult ki, és nincs köze a román „deal” (domb) elnevezéshez.
(Példák hasonló átalakulásokra: Erdőd >> Ardud, Egres >> Agruș; Egyed >> Adjud; Esküllő >> Așchileu; Erdőfalva >> Ardeova, Enyed >> Aiud stb.)
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
