Kiemelkedő ünnepet ültek Kalocsán június 25-én a Nagyboldogasszony-főszékesegyházban. Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek konszekrálta, újraszentelte a templomot, és az egyházmegye papjaival együtt megünnepelte érseki székfoglalásának huszonötödik jubileumát.
A főpásztor szentbeszéde elején arról szólt, hogy Jézus, amikor megkezdte nyilvános működését, Isten országának örömhírével szólította meg az akkori embereket: térjenek meg, mert elközelgett az Isten országa. Azután hároméves tanítói körútjain több példabeszédet, hasonlatot mondott, és parancsokat adott, hogy érzékeltetni tudja, Isten nagy, üdvözítő terve hogyan valósul meg; a folyamat már elkezdődött az Ószövetség idején, de legfőképpen Jézus tettei, ördögűzései, gyógyításai, halála és föltámadása hozta el Isten országát. Ezen elmélkedve az egyházatyák közül elsőként Órigenész mondta: valójában Jézus az Isten országa – autobaszileia.
Az érsek személyes emlékek felidézésével folytatta beszédét. „Amikor az újmisémre készültem – mint mindannyian, akik már pappá szentelődtünk –, kerestem azt a mondatot, amit majd ráírhatok a papszentelési képemre. Ki ezt, ki azt íratta rá, ami valamiképpen tükrözte az ő céljait és lelkivilágát. Miután foglalkoztam az Úr Jézus nagy tanító beszédével, a hegyi beszéddel, úgy gondoltam,
Ez volt a szentképemre írva, s akárhányszor a kezembe került, egyfajta programot adott újra, és figyelmeztetett.”
„Akkor is, amikor kiválasztottak a püspökségre, és igent mondtam – folytatta Bábel Balázs. – Megjegyzem, nem könnyen. Azt hiszem, tudjátok, hogy először igent mondtam, aztán másnap telefonáltam a nuncius úrnak, hogy megmondjam: én se méltó, se elég képzett nem vagyok arra, hogy püspök lehessek, meggondoltam… De akkor azt mondták: a nuncius úr nincs idehaza, hívjam később. S mire visszahívtam délután, akkor azt mondta, már elküldte a válaszát Rómába. Hát, mit kellett tenni? El kellett fogadni, és utánanézni egy jelmondatnak. Szerettem volna folytatni azt, amit fiatal papként elkezdtem, így lett a jelmondatom: Pro regno Dei – az Isten országáért.”
Az érsek hozzátette: „Annyi mindenért élnek az emberek a Földön, és vannak köztük magas célok is. Pro patria mori – mondták a régiek –, [meghalni] a hazáért, és sok minden másért: tudományokért, a családjukért… Én maradtam az Isten országánál. Mert abban minden benne lehet, minden szép és jó. Atyák, ha emlékeztek rá – hogy emlékeznétek, nekem is elő kellett venni, és betetettem a kis ajándékcsomagba –, az első körlevelemben Isten országáról elmélkedtem, annak tulajdonságairól, és azt mondtam:
– idézte fel az érsek.
A főpásztor az elmúlt évek elemzésével folytatta beszédét, hiszen eltelt huszonöt esztendő, és már fel lehet tenni a kérdést, mi valósult meg mindebből. Az evangéliumban Jézus a farizeusok okvetetlenkedésére azt mondja, Isten országa nem jön el szembetűnő módon, hanem csendesen, mint minden lelki valóság, s hozzáteszi, hogy „Isten országa köztetek van”.
„Ha föllapozzuk a naptárakat, valóban sok minden történt. Kezdve a 2000. év egyházi és állami megünneplésétől. Aztán 2002-ben az egyházmegye alapításának ezredik jubileumára, majd a nándorfehérvári diadal 550. évfordulójára emlékeztünk. A közelmúltban volt az eucharisztikus kongresszus, a Szentatya látogatása. Iskolákat vettünk át, intézményeink lettek, sok szentségkiszolgáltatás történt, papszentelések… Sok minden történt ebben az időben – sorolta Bábel Balázs, majd rámutatott: de épp azt mondja az Úr Jézus, hogy Isten országa nem jön el látványos módon. Akkor ez nem is volt az Isten országa, mert ezek látványos dolgok? Dehogyisnem! Hiszen
Keressük az irányítást, hiszen kusza világban élünk, itt a háború réme, a liberalizmus, amelyek miatt nyög Európa és benne Magyarország is. Rá kell jönnünk arra, hogy nincs más út, igazság és élet, csak Jézus Krisztus. Azokat az igazságokat, amelyeket ő tanított, nekünk időszerűvé kell tennünk, s meg kell valósítanunk – buzdított az érsek. – Még úgy is, hogy sokan elmennek az Egyházból. 900 ezer katolikussal kevesebb lett az országban az előző népszámlálás óta. A papság sorai is ritkulnak, kevesebb a hivatás, nem is beszélve a szerzetesekről.
Sokszor, panaszkodnak papok, hitoktatók: fogynak a hívek, fogynak a gyerekek, emberek, mitévők legyünk? Van még értelme annak, amit mi csinálunk? Úgy vagyunk, mint Péter apostol: »Uram, egész éjjel fáradoztunk. Nem fogtunk semmit, de a te szavadra kivetem a hálót.« (Lk 5,5) Ha voltak is eredménytelenségek, ha vannak és lesznek is, akkor is ezzel a lelkülettel éljünk: »a te szavadra kivetem a hálót«.
Ahogy öregszünk, számot kell vetni azzal, hogy mi volt az életünk értelme – folytatta Bábel Balázs. – Látjuk a dolgainkat, hibáinkat, gyarlóságainkat, méltatlanságunkat, de azért, ha megszólít az Úr Jézus, elmondjuk Péterrel: »Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek.« (Jn 21,17) Tudod, hogy ez is, az is volt az életemben, de szeretlek. És Jézus tudja, hogy szívből mondjuk, mert szívből vállalkoztunk annak idején a szolgálatra, és ezt akarjuk megerősíteni egy-egy ilyen ünnep alkalmával” – mondta Bábel Balázs.
Az érseki jubileumot együtt ünnepelte a közösség a főszékesegyház konszekrálásával, vagyis teljes fölszentelésével. A főpásztor rámutatott, hogy a konszekrálásnak több jelentése is van a liturgiában: az ostyát, hogy Eucharisztia lehessen, konszekráljuk. De ugyanígy lehet épületeket, harangokat, kelyheket konszekrálni, vagyis krizmával megkenni, hogy jelezzük, többé már nem szolgálhat profán célokat, ez most már az Istené.
„A mai időkben a templomokat annyi mindenre használnák, külföldön le is rombolják. Őrizzük a templom szentségét – figyelmeztetett az érsek. – Ezek megszentelt falak. De ugyanazt elmondhatjuk magunkról is, hiszen
A pap-, illetve püspökszentelésnél is megkentek bennünket krizmával, szent olajjal, hogy ne felejtsük el, Istenhez tartozunk. A kopt keresztények betetováltatják a kezükre a keresztet. Nem divatból, hanem hitvallásként, hogy ne tagadják meg a muszlim fundamentalisták előtt sem, hogy Krisztushoz tartoznak; mint ahogy nem is tagadják meg, inkább vállalják a vértanúságot. Igen, a konszekráltság ezt is jelenti” – tette hozzá Bábel Balázs.
Az ünnepre az ország számos részéről érkeztek hívők Kalocsára. Az érsek kiemelte: „Minket nem egy véletlenszerűség köt össze, hanem Jézus Krisztus személye. Mert mindannyian hiszünk benne, megvalljuk, és ez összeköt bennünket. És összekapcsol minket a múlttal is, ebben a templomban is, hiszen a főszékesegyház két korábbi templomra épült; az elsőt láthatta Szent István… És ez eszünkbe juttatja Szent Asztrikot, a Szent Koronát, a Magyarok Nagyasszonyát, a följegyzett érsekeket, Csák Ugrint, Tomori Pált, a névtelen papokat, hívőket. Mindannyiunkat összeköt Jézus Krisztus személye, sőt összeköt a jövővel is. A Zsidóknak írt levél szerzője, amikor biztatást akart adni az üldözött keresztényeknek, végigtekintett az ószövetségi üdvösségtörténet nagyjain, s azt mondta: tekintsetek rájuk, »nézzétek az életútjuk végét, kövessétek őket, mert Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.«
Az érsek szentbeszéde végén hangsúlyozta, ez az ünnep alkalom arra, hogy a főegyházmegye megerősödjön a Jézus Krisztusban való hitében, az ő követésében, a vele való azonosulásban. „Megígérte, hogy itt van közöttünk, hallottuk a mai evangéliumból. Ezzel a hittel vagyunk itt, hálaadással, és azzal a kéréssel: »Urunk, légy közöttünk, hogy itt legyen az Isten országa«” – mutatott rá Bábel Balázs.
A szentbeszéd után megtörtént a székesegyház újraszentelése, majd a szentmisében hálát adott a főpásztor, a papság és a hívek közössége.
A szertartás végén az érsek kitüntető címeket adományozott: Bajkó Zoltán izsáki plébános érseki tanácsos lett, Hatházi Róbert kecskeméti plébános címzetes apát, míg Geszler Péter kiskunfélegyházi plébános és Vass Huba Zoltán solti plébános címzetes préposti kinevezést kaptak.
Forrás: Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye
Fotó: Koprivanacz Kristóf
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
