„A magyar kormány nem fogadja el, hogy bírálják a magyar demokráciát, hiszen olyan nép választotta meg a kormányt, amely nem tűrné az emberi jogok semmibevételét.” – mondta alig néhány nappal ezelőtt az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter. Majd egy 1956-os példát hozott fel az ENSZ és Magyarország sajátságos kapcsolatára.***
Amikor 1955-ben a szovjetek kivonultak Ausztriából, sokan Magyarországon is azt hitték, hogy ez a vonulás egészen Kárpátaljáig fog tartani. Ez azonban nem így történt. Az élhetetlen Rákosi-éra utáni, a látszólagos enyhülésből fokozatosan az újabb kommunista terror felé haladó államberendezkedés az ’55-ös kivonulás elmaradása miatti csalódással párosulva nagyban hozzájárult ahhoz, hogy 1956 októberében a belpolitikai helyzet robbanáspontig fokozódott.
Az események menetét mindannyian ismerjük. Maroknyi, alig felfegyverzett civil került szembe a világ legerősebb hadseregével.
A nyugat pedig szavakban segített, bár ezek alatt is jobbára kétértelmű ígéreteket kell érteni.
Hiába, a szuezi válság sokkal fontosabb volt nekik. És persze kényelmes volt kelet és nyugat között meghagyni egyfajta pufferzónának hazánkat.
Így vérzett el aztán szabadságharcunk, miközben a szabad világ országai hipokrita siránkozásba kezdtek.
Az ENSZ 2021. novemberi bizottsági ülésén, melyen az ötévente megtartott „Egyetemes Időszakos Felülvizsgálat” keretein belül felülvizsgálni kívánják az emberi jogi helyzet alakulását Magyarországon, nemzetünk képviseletében Szijjártó Péter erre utalt, amikor beszédét így folytatta:
*
„Ezekben a napokban 65 éve a magyarok harcba szálltak a szabadságukért és a szuverenitásukért. Nagyon sokan áldozták az életüket azért, hogy Magyarország a szabad világhoz csatlakozzon, ami végül cserbenhagyta őket – és ami meghatározta az ezt követő 30-40 évet, amit elnyomásban kellett töltenünk. (…) Magyarország teljes történelme szabadságharcok sorozata – éppen ezért bízhatnak bennünk, hogy nagyra értékeljük, mit jelent a szabadság, és mit jelentenek az emberi jogok.”
*
A teljes beszéd megtekintéséhez KLIKK IDE!
***
A cserbenhagyás a legenyhébb kifejezés erre. S hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy egy nagyon is ide kívánkozó, korhű beszámolót idézzek, ahogyan hosszú idő óta minden november 9-én teszem.
Roger Massip, a Le Figaro újságírója írta ezt 1956. november 9-én megjelent cikkében:
*
„Az Egyesült Nemzetek fáradhatatlan buzgalommal, szinte megszakítás nélkül egy teljes héten át az egyiptomi kérdést vizsgálta. Számukra a fő problémát még mindig Szuez jelenti.
És Magyarország? Majd később foglalkoznak vele.
Később, majd amikor már temetői csönd borul azokra a városokra és falvakra, ahol nemrég az évszázad legdicsőbb forradalma morajlott.
A felkelést még nem zúzták össze teljesen, a szovjet erők még folytatják gyilkos küldetésüket azok ellen, akik nem követtek el más bűnt, mint hogy szabadon akartak élni. A megtorlás ugyanakkor kész lefejezni a nemzetet. A felkelők a forradalom győzelmének euforikus óráiban felfedték magukat, a kommunisták most már mindannyiukat jól ismerik. Rengetegen vannak, a magyar nép színe-java: diákok, munkások, értelmiségiek és földművesek.
Ezeket a férfiakat és nőket halálra ítélik. Itt-ott felakasztanak egyeseket, lelőnek vagy deportálnak másokat. Egy emberiségellenes bűntett játszódik a szemünk előtt, melyet az Egyesült Nemzetek is ismer és számon tart. Szörnyű névvel illetik az ilyen tettet: népirtás. Még egy nemzetközi szerződésnek is ez a tárgya, amely a célból köttetett, hogy megakadályozza és megtorolja az ilyen tetteket.
De ki törődik ezzel manapság? Ki törődött vele aznap este New Yorkban? A magyar ügy tárgyalását elhalasztották, hogy a Közgyűlés az egyiptomi tűzszünettel foglalkozhasson. Aztán értesültek róla, hogy a szovjet delegáció szalonjaiban nagyszabású fogadást rendeznek. Így még egyszer elnapolták a vitát, és mindenki odament, hogy az októberi forradalom harminckilencedik évfordulóját ünnepelje…
Ezek az emberek a Budapesten életüket áldozó utolsó szabadságharcosok arcába sarat dobnak.
Az embert elönti a szégyen és döbbenet.”
(Roger Massip – Le Figaro – 1956, november 9.)
***
Tegyük hozzá, hogy a mostani ENSZ jogfolytonosan működik az 1956-os intézménnyel.
Folytassuk azzal, hogy ezért az egyértelmű árulásért és megszégyenítésért az ominózus szervezet soha, egyetlen fórumon sem kért bocsánatot tőlünk, magyaroktól.
Végül fejezzük be a gondolatmenetet azzal, hogy az ’56-os szabadságharcunk vérbe fojtásában, az emberi jogok arcul köpésében, valamint a kommunista diktatúra bebetonozásában bűnrészességet vállaló ENSZ kíván most minket felelősségre vonni.
Csak azt tudom mondani, amit Roger Massip 1956. november 9-én:
Az embert elönti a szégyen és döbbenet.() VBT ()Kiemelt kép: Szijjártó Péter Facebook-oldala
The post ENSZ – Amikor a bűnös vizsgálja az ártatlant appeared first on VBT.
Forrás:vbt.pestisracok.hu
Tovább a cikkre »
