Befogadott menekültekként Taksonyon / Emlékezés a Duka-Zólyomi családra címmel jelent meg a napokban Pék László izgalmas könyve.
A könyv ősbemutatója október 22-én volt a taksonyi kultúrházban. Jóleső érzés volt látni, milyen sok embert érdekel ez a téma. Duka-Zólyomi Árpádot személyesen ismertem, a Duray Miklós vezette Együttélés általános alelnöke volt. Nemcsak „atomtudós”, hanem egy rendkívül népszerű politikus is volt. Ezt bizonyítja, hogy 2002-ben az MKP listájának 23. helyről „karikázták fel” őt a választók, és juttatták a parlamentbe.
Szerencsére a Pro Communitas Taksoniensis Polgári Társulás kiadásában megjelent könyv nem politikai kézikönyv, hanem egy roppant izgalmas olvasmány és kordokumentum, benne mintegy 100 képpel. Pék László feldolgozta az 1945 és 1955 között Taksonyon élt Duka-Zólyomi család életútját. Hogy miért? Erről a szerző így vall a könyvajánlóban:
„E könyv tiszteletteljes főhajtás a Duka-Zólyomi családnak a felvidéki közösségünk érdekében tett erőfeszítéseiért. Apa és fia a tudományosság terén teremtettek értékeket és közéleti feladatokat is felvállaltak. Az édesanya az örömadás perceire, a család összetartására összpontosította figyelmét. Lányait a művészetekben rejlő szépségek felé vezette, a zene elvarázsolta őket. Sokan ismerték őket országhatárokon innen és túl, mert a tudomány, a kultúra, a zene és az emberség nem ismer határokat.”
Szanyi Mária könyvismertetőjében szólt a kiadvány megszületésének körülményeiről, kulisszatitkairól is. A kulturális életben komoly elismerést szerzett néprajzkutató, pedagógus a könyv nyelvi gondozását is vállalta.
A könyv tartalma sokat mond arról, hogy mit is kap kézhez az olvasó.
Arról a családról van szó, amelyben az édesapa, Duka Zólyomi Norbert (1908–1989) és Szerényi Aglája (1912–2004) házasságából született gyermekek: Ildikó (1939–2021), Árpád (1941–2013) és Emese (1944–2017).
A családtörténet margójára Pék László többek között a következő gondolatokat is megfogalmazta:
„Odafigyelésükkel, rokonszenvük kinyilvánításával, elhivatottságukkal, a közösségekben végzett áldozatos munkájukkal barátokra, társakra leltek. (…) Nem miattuk, nekünk van szükségünk arra, hogy értékeinkkel vegyük körül magunkat, hogy eligazodási pontokra leljünk a mindennapokban, hogy a nehezebb élethelyzetekből kiutat találjunk.”
(Oriskó Norbert, Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
