Emberrablások is tarkították a német tudósokért folyó hajszát a II. világháború végén

Emberrablások is tarkították a német tudósokért folyó hajszát a II. világháború végén

Miközben a szövetséges csapatok Európa vérrel áztatott földjéért harcoltak, titkos egységeik még ádázabb harcot vívtak a német atomprogram elméinek beszervezésében. Nagy-Britannia és a Szovjetunió láthatatlan küzdelme sokszor emberrablásokba torkollott, a legtehetségesebb németek azonban az Egyesült Államokban kötöttek ki.

1945 novemberének egy hideg és nyirkos napján Berlin romjai között három férfi üldögélt, borzongtak a hidegben.

Egyszer csak megjelent mellettük jövőjük kulcsa, aki egy brit katonai táborba kísérte őket. „Kérem, üljön le!” – mondta a Royal Navy egyik századosa.

Az asztalnál ült egy admirális. „Tehát” – kezdte – „megkeresték Önöket az oroszok?” Az egyik férfi, egy elektromossággal foglalkozó tudós a többiek nevében is válaszolt: „igen, az orosz titkosszolgálatok megkerestek bennünket, hogy költözzünk a Szovjetunióba, és dolgozzunk a kommunistáknak. Tudtuk, hogy ha visszautasítjuk az ajánlatot, megfosztanak bennünket szabadságunktól, ezért nem mondtunk nemet, de megragadtuk az első alkalmat, hogy közeledjünk az angolok felé, és felhívjuk figyelmüket arra, ami történik.”

Hírdetés

Így folytatta: „az oroszok hatalmas pénzösszegeket, házakat és luxusételeket ajánlanak minden német tudósnak, aki hajlandó nekik dolgozni. A német elméket felhasználva az oroszok gyors léptekben közelítetik meg az amerikai ipari teljesítményt. Ha úgy akarják, inkább dolgozunk Önöknek, de akkor meg kell ígérniük, hogy megadnak minden erőforrást, amit csak össze tudnak gyűjteni.” A brit flotta két tisztje köszönetet mondott a németeknek. Ami ezt követően történt azonban nem ismert.

Sok történész a fizikusok harcaként írta le a második világháborút. A tudomány fontos szerepet játszott minden háborúban, 1939 és 1945 között azonban döntő tényezőnek bizonyult.

Nem meglepő tehát, hogy a legnagyobb győztes hatalmak – Nagy-Britannia, az Egyesült Államok és a Szovjetunió – nem vesztegették az időt, igyekezték megszerezni a legjobb tudósokat, szakembereket és felszereléseket, amelyekkel Németország rendelkezett.

A német tudósok elitjének jelentős ösztönzőket nyújtottak. A Szovjetunió például azt ajánlotta fel, hogy amennyiben hajlandóak három évig nekik dolgozni, átköltöztethetik egész családjukat és összes bútoraikat. Ha úgy döntenek, hogy öt évre költöznek, az esetben magukkal vihetik háztartásbelijeiket is.


Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »