Tényleg feltámadt a baloldali ellenzék, legalábbis sok éves tespedését felszámolva mintegy varázsütésre in concreto a tettek mezejére lépett.
Feltámadt végre a baloldali ellenzék – olvashatjuk naponta a lelkes írásokat a baloldali lapokban. Feltámadt és végre összefogott, mert csak így van esély az Orbán-rezsim megdöntésére.
Nincs ma egyetlen derék népszavás, hvg-s, hogy a hosszú sort ne folytassuk, más egyéb, akinek ne melengetné szívét ez a bizsergő gondolat és remény, hogy végre, végre-valahára, nagy nehezen, de eljött az idő, hogy véget vessünk a zsarnokságnak.
Tényleg feltámadt a baloldali ellenzék, legalábbis sok éves tespedését felszámolva mintegy varázsütésre in concreto a tettek mezejére lépett. Először soha nem látott botrányt és cirkuszt csinált a parlament decemberi utolsó ülésén, majd advent szép idejében a köztereken folytatta a randalírozást, ahol az erőszak és megfélemlítés mellett és közben a politikusok is óbégattak a levegőbe hol káromkodva, hol gyalázkodva. Aztán, bizonyára a nagy elődök mintájára elmentek a tv-székházhoz is, nem egyszer, nem kétszer. Hol átmásztak a kerítésen, mint ficsúr 68-asok, hol fetrengtek a folyosó padlózatán, egy kétgyermekes magyar anya még az éjszakát is ott töltötte egy másik négygyermekes demokratával.
A nagy elődök persze tényleg tettek valamit, Petőfiék a nyomdába mentek, az 56-osok pedig a rádió elé. (Utóbbiból lett is sok emberi tragédia, halál.) De mégis elértek valamit, nagyon is. Azt, amit reméltek. Mert 1848-ban is megdőlt a rendszer, meg 1956-ban is.
De ezek a mai hőzöngők mit értek el? Nem túl sokat, de abból, amit reméltek, semmit. Helyette azt, hogy bohócot csináltak önmagukból, pártjaikból, szimpatizánsaikból és haragra gerjesztették a fél országot. Súlyosan megsértették a demokrácia íratlan szabályait, a törvényeket, önmagukat a törvények és mindenek felett állónak képzelve randalíroztak heteken át. Elég volt – ordították és írták a molinókra.
Csak arra nem gondoltak, hogy van még néhány millió ember ebben az országban, akik ugyanezt gondolják – elég volt belőletek, elég már a cirkuszból.
Nem haszontalan, ha a történések leírásán túl a szellemi szférába emelkedünk, nézzük meg, a baloldali ellenzék, a híres szürkeállomány mit eszelt ki, mit ajánl szép hazám népének.
A nagy történelmi eseményeknek, forradalmaknak mindig vannak iránymutató eszenciái, összefoglaló tézisei. Robespierrék is kitalálták a hármas jelszót, más kérdés, hogy mi maradt belőle. A Pilvaxban is megfogalmazták a 12 pontot, Leninék is dekrétumokkal kezdték. Így van ez.
Sőt, az úttörők 12 pontjában sem találhatunk a legnagyobb ellenszenv ellenére olyat, amivel ne lehetne egyetérteni.
És akkor jött a mai demokratikus baloldali ellenzék a maga öt pontjával. Hisztériáig menő sarkalatos követelés volt, hogy olvassa be a közmédia. (Nem olvasta be.)
Jól tette, hogy nem engedett az erőszaknak és a nyomásgyakorlásnak, de képzeljük el, ha enged és beolvassa. Mi lett volna akkor? Gávavencsellőtől Körmendig, Máza-Szászvártól Putnokig egyként ugrott fel volna magyar nép? Átérezte volna a pontok fontosságát és a pillanat visszafordíthatatlan erejét?
Nem biztos. Sőt, biztos, hogy nem. Ilyen amatőr, eklektikus, hebehurgya, szakmailag értelmezhetetlen öt pontot még senki nem talált ki, csak a mai magyar baloldali ellenzék.
Hát akkor nézzük.
A túlóratörvény azonnali visszavonását
Elég átlátszó, hogy miközben a parlament évente megszámlálhatatlan sok törvényt hoz, éppen ez az egy verné ki a biztosítékot. Ráadásul részleteiben sok korábbi ellentmondást old fel, ebből is látható, hogy nem szakmai kritika, hanem csak ürügy kellett az év végi cirkuszokhoz. Kellett valami, hogy a nemzetközi nyomásnak is megfeleljenek. Hát megfeleltek.
Kevesebb rendőri túlórát
Szakmailag hibás és értelmezhetetlen követelés, mert akkor szólhatna tűzoltókról, mentősökről, kataszrófavédelmisekről és még sok mindenkiről is. De nem szól, tehát szegregál. És roppant álságos, mert a túlóra követelői éppen azok előtt a rendőrök arca előtt tíz centivel provokáltak napokon keresztül, akik épp őmiattuk túlóráztak.
Független bíróságokat
Itt már ködbe vész a konkrétum, naná, tipikus ál-demokrata lózung, különösen egy volt kommunista országban, ahol a bíróságok annyira függetlenek, hogy egyetlen vérengző sortüzest, egyetlen múltbeli bűnöst képtelenek voltak elítélni.
Európai Ügyészséget
Szintén egy alamuszi kívánság, a magyar kormány számtalan nemzetközi és európai szervezet tagja, vagy támogatója. Ez az ügyészség a centralizálódó Brüsszel kívánsága, újabb párhuzamos intézmény lenne, amit persze ért a Helsinki Bizottság, de nem ért a hőzöngő tömeg.
Független közmédiát
Helyben vagyunk, a médiaháború alatt volt párhuzamos Híradó, az Esti egyenleg, az rendben van, Gyurcsányék alatt naponta vendég volt az Estében Fodor Gábor, az is rendben van. Most racionalizálódott némileg a közmédia, négy pénznyelő kuratórium helyett csak egy van, bővültek a csatornák, ez úgy tűnik, nincsen rendben. Mert ahol nem ti vagytok, az soha nincs rendben, az soha nem jó. De ezt már ismerjük.
Hát gyerekek, nektek most csak erre tellett. Ezt kellett volna beolvasni? Még szakemberek is nehezen találnának némi koherenciát a pontok között, hát még az emberek a kocsmában, Gávavencsellőn.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
