A világ minden tájáról vettek részt katolikus mentálhigiénés szakemberek január 29-én a Kommunikációs Dikasztérium által szervezett első olyan vatikáni workshopon, amit a mentális egészségnek és a lelkipásztori gondozásnak szenteltek.
2016-ban, 29 éves korában Ed Shoener diakónus lánya, Katie öngyilkos lett. Több mint egy évtizeden át bipoláris zavarral küzdött. Katie halála késztette Ed Shoenert arra, hogy kiálljon a mentálisegészség-tudatosságért az Egyházon belül. Hamarosan nonprofit szervezetet alapított – Association of Catholic Mental Health Ministers (CMHM); Katolikus Mentálhigiénés Segítők Szövetsége –, amely keresztény hívők laikus szövetsége, és tagjai arra kaptak meghívást, hogy gyógyító jelenlétettel segítsék a mentális betegségben szenvedő embereket és családjukat; ezenkívül a plébániákat és az egyházmegyéket támogatják a mentális egészséggel foglalkozó szakszolgálatok létrehozásában.
Ed Shoener diakónus ezt a történetet hétfőn, január 29-én a Vatikánban először tartott ilyen jellegű konferencián osztotta meg, amelyen mentális egészséggel foglalkozó katolikus szakemberek vettek részt a világ minden részéről. A résztvevők között voltak vatikáni tisztviselők, a CMHM képviselői, valamint többek között Moldovából, Indiából, Dél-Afrikából érkezett szakemberek.
Anthony Onyemuche Ekpo prelátus, az átfogó emberi fejlődés szolgálatában álló dikasztérium helyettes titkára volt az első felszólaló. Elmondta, hogy a mentális egészség prioritássá vált a dikasztérium számára, miután az világszerte beszélgetéseket folytatott a helyi egyházak képviselőivel, akik gyakran komoly aggodalmaiknak adnak hangot e témával kapcsolatban. Anthony Ekpo szerint különösen aggasztóak azok az emberi jogi visszaélések, amelyeket olykor a mentális problémákkal küzdők ellen követnek el.
Emellett megemlítette a mentális egészség és az éghajlatváltozás közötti kapcsolatot, amely dikasztériumának egyik kulcsfontosságú területe: a klímavészhelyzettel kapcsolatos szorongások és konkrét nehézségek nagymértékben súlyosbíthatják a mentális problémákat. Ellenintézkedésként a prelátus azt javasolta, amit Ferenc pápa „a mindennapi élet ökológiájának” nevez. Ez a gondolat – magyarázta – a pápa 2015-ös Laudato si’ kezdetű enciklikájából származik, és azt jelenti, hogy figyelmet kell fordítanunk a környezetre, amelyben élünk, és arra, ahogyan az „befolyásolja gondolkodásunkat, érzéseinket és cselekedeteinket”.
A Vatican Newsnak adott rövid interjúban Anthony Onyemuche Ekpo kollégája, Shawn Conoboy atya háláját fejezte ki a konferencia létrejötte és a CMHM munkája.
Valódi hiány van mentálhigiénés szakemberekből világszerte – jegyezte meg John Dolan püspök az amerikai Phoenix Egyházmegyéből. – Ezért nagyon fontos, hogy az Egyház megpróbálja kitölteni ezt a rést, és segítséget nyújtson azoknak az embereknek, akik egyébként nem kapnának. Hangsúlyozta azonban, hogy az Egyház feladata nem a diagnózis felállítása, a receptek felírása vagy a betegség kezelése, ezt a munkát a szakemberekre kell bízni. Ehelyett az Egyháznak kísérnie kell a mentális problémákkal küzdőket és családtagjaikat.
John Dolan püspök elmondta, hogy saját egyházmegyéjében számos program működik ezzel a céllal. Ezek egyike a papok oktatására irányul, hogy jobban megismerjék a mentális problémákat, és így az ezekben szenvedőket szakemberekkel tudják összekapcsolni. Elmondása szerint a papok túl gyakran diagnosztizálják tévesen a mentális problémákkal küzdőket úgy, mint akik lelki problémáktól szenvednek – például hogy azért vannak ilyen állapotban, mert nem imádkoznak eleget, vagy akár démoni megszállottságtól szenvednek. A püspök emellett segít az egyházmegyében dolgozó tanácsadóknak és mentálishigiénés szakembereknek – akiknek munkája általában rosszul fizetett – megfizethető lakhatást találni, hogy el tudják végezni létfontosságú munkájukat.
Frédéric Fornos SJ az általa vezetett Pápa Imavilághálója – Imaapostolság és a Katolikus Mentálhigiénés Segítők Szövetsége közötti partnerségről beszélt. Elmondta, hogy 2021-ben a pápa imákat kért a kiégéssel és depresszióval küzdőkért. Ez együttműködéshez vezetett Ed Shoener diakónus szervezetével, amely most már minden hónapban csatlakozik a pápa imaszándékához, kifejezetten a mentális egészségért. Frédéric Fornos Jézus szavait idézve rámutatott, hogy az ima hasznos erőforrás lehet a mentális problémáktól szenvedők számára: „Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok és terhet hordoztok, és én felüdítelek titeket” (Mt 11,28).
Nunziata Comoretto, a Pápai Életvédő Akadémia munkatársa egy másik nézőpontot vetett fel. Elmondása szerint a résztvevőkben felmerülhet a kérdés, hogy miért vesz részt valaki az ő szervezetétől – amely elsősorban az abortusz és az eutanázia kérdéseivel foglalkozik – egy mentális egészségről szóló konferencián. Válaszában hangsúlyozta a depresszióban, kiégésben szenvedő vagy más mentális kihívásokkal küzdő emberekről való gondoskodás jelentőségét, hogy soha ne érezzék úgy, hogy számukra az eutanázia a legjobb lehetőség. Arra is felhívta a figyelmet, hogy az abortusz jelentős hatással lehet a nők mentális egészségére.
A konferencián ezután számos olyan személyt hallgattak meg, akik különböző országokban a CMHM munkáját koordinálják. Anastasia Miranova, aki a Caritas Moldovánál dolgozik megjegyezte, hogy országa a közelmúltban nagyon sok menekültet fogadott be Ukrajnából, akik közül sokan az országukban történt traumatikus események miatt mentális problémákkal küzdenek. Anastasia Miranova elmondta, hogy munkája során a mentális egészséggel kapcsolatos információkat tartalmazó füzeteket és imakártyákat fordított román és orosz nyelvekre, amely nyelveket széles körben beszélnek az országban.
Indiában a katolikus mentálhigiénés szolgálat még csak most kezd működni – mondta el Edwin Walker. Mint fogalmazott: „izgatott” volt az eddigi visszajelzésektől; az ország minden részéből papok és laikusok keresték meg őt, hogy támogatásukról biztosítsák. Dél-Afrikában is mozgásban vannak az események. Melese Shula, a CMHM képviselője az országban nemrég találkozott 29 helyi püspökkel, akik szinte mindannyian lelkesedésüket fejezték ki a mentálhigiénés szolgálat elindítása kapcsán egyházmegyéikben. Melese Shula szerint a cél az, hogy az Egyház képes legyen „bizalmas és nem ítélkező” támogatást nyújtani a mentális problémákkal küszködőknek, mint az irgalmas szamaritánus.
Isabel Cantón nővér, aki az 1881-ben kifejezetten a mentális betegségekben szenvedők gondozására alapított női szerzetesrend (Sisters Hospitallers of the Sacred Heart of Jesus) tagja, szintén megosztotta tapasztalatait. Elmondta, hogy kongregációját Izajás próféta felhívása inspirálja, hogy „meggyógyítsam a megtört szívűeket” (vö. Iz 61,1). Az Egyesült Királyságban, ahol a nővér öt évtizede él, a rend három gondozóházat működtet, és gondoskodik a lakók testi, lelki és szellemi szükségleteiről. Isabel Cantón hangsúlyozta azokat a nehézségeket, amelyekkel kongregációja napjainkban szembesül: kevesebb a pap és a nővér, az általuk nyújtott lelki gondozást olyan intézményi környezetben kell végezni, ahol nem minden lakó katolikus, és hiányzik a képzett lelkipásztori kisegítő. Megjegyezte, hogy a kongregációja által működtetett egyes központokban ma már kizárólag laikusok dolgoznak, és nincsenek nővérek vagy káplánok. A nővér arra kérte az Egyházat, hogy fogadja be és hallgassa meg a mentális betegségben szenvedőket, fogadják őket „zarándoktársakként”.
Két másik felszólaló, Federico di Leo és Miriam Amerio hangsúlyozta a gazdasági és az „egészségügyi szegénység” közötti szoros kapcsolatot. Miriam Amerio – aki a Caritas Italy, az Olasz Püspöki Konferencia karitatív szervezetének munkatársa – számos statisztikai adatot ismertetett a témában, megjegyezve, hogy a mentális betegségekben leginkább a legkevesebb anyagi erőforrással rendelkezők érintettek. Federico Di Leo személyes nézőpontot is bemutatott. Ő a Sant’Egidio közösségben tevékenykedik, szegényekkel és hajléktalanokkal foglalkoznak, akik közül sokan mentális problémákkal küzdenek. Federico di Leo kiemelte a mentális problémákkal küzdők folyamatos kísérésének fontosságát. A Sant’Egidio közösség felismerte szolgálata során, hogy nem elegendő rövid ideig segíteni az egyéneken, hanem minden segítségnek következetesnek és tartósnak kell lennie. „Soha senkit nem hagyunk magára” – hangsúlyozta.
A konferencia imádsággal ért véget, amelyben Istenes Szent János közbenjárását kérték, aki életének közepén súlyos idegösszeomlást szenvedett. „Istenes Szent János, te megértetted és tanúja voltál a mentális betegséggel való együttélés nehézségeinek. A sötétségben éltél, de reményt találtál. Azt írtad: »Ha levertnek érzed magad, folyamodj Urunk, Jézus Krisztus szenvedéséhez és drága sebeihez, és nagy vigaszt fogsz érezni«. Urunk, Istenünk, adj bátorságot azoknak, akikért imádkozunk, és töltsd el őket reménnyel. Segítsd őket, hogy emlékezzenek arra, hogy szereted őket, hogy soha nincsenek egyedül.”
Fordította: Hollósi Judit
Forrás: Vatican News angol nyelvű szerkesztősége
Fotó: Vatican News; CMHM; Wikipedia
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
