A közelmúltban két fiatal amerikai lány is élőben sugározta sikeres öngyilkosságát. A pszichológus szerint valószínűleg még ekkor is várták a megmentőjüket.
Az amerikai Cedartownban élő Katelyn Nicole Davis még decemberben tett közzé egy negyvenkét perces, élőben közvetített videót. Ez még önmagában nem is jelentene semmit, de a felvétel tartalma és főként vége több mint tragikus. A tizenkét éves lány hosszú perceken át beszélt arról, hogy egy családtagja molesztálta, majd a videó végén felakasztotta magát.
A Live.me oldalon közzétett felvétel miatt a brit The Independent kereste fel a hatóságokat és számos közösségi oldalt, hogy arra kérje őket, távolítsák el az addigra már a Youtube-on és Facebookon is több százezres nézettséget generáló felvételt.
A videó számos más helyre felkerült, és bár a rendőrség felszólított mindenkit, hogy távolítsa el, az oldalak szerkesztői jogilag nem kötelesek ennek eleget tenni, így sajnos Katelyn öngyilkossága még mindig több helyen is megnézhető.
Naika Venant
És nem csak az övé. Nem sokkal később, 2017 januárjában a tizennégy éves floridai Naika Venant használta arra a Facebook Live-ot, azaz az élőben közvetítő videóapplikációt, hogy bemutassa, hogyan készít saját sáljából kötelet. A felvétel végén ő is felakasztotta magát miami lakásának fürdőszobájában, míg örökbefogadó szülei a szomszéd szobában aludtak.
A lány egyik barátnője ahogy meglátta a felvételt, rögtön szólt a rendőrségnek, ám rossz lakcímet adott meg, így mire odaértek, már késő volt.
A Facebook szóvivője, Christine Chen az eset után azt nyilatkozta, hogy a cég megpróbál figyelni az élő közvetítésekre, és félbeszakítani őket, ha kényes vagy nem helyénvaló tartalmat észlelnek bennük.
„A Facebook Live először a céges oldalaknak volt elérhető korlátozott mértékben, majd 2015 decemberében elkezdett megjelenni a privát profilokon. Széles körben 2016 áprilisától érhető el” – magyarázza a szolgáltatást Klausz Melinda közösségimédia-szakértő.
Ha valaki nem kíváncsi rá, mert unja, hogy ismerősei minden apró-cseprő ügy miatt használják, annak a Facebook lehetővé teszi, hogy leiratkozhasson az ilyen típusú hírfolyamokról. „Ennek ellenére, mivel videós területen is erősíteni szeretne a Facebook, ha elkezdünk ilyen tartalmakat nézni, szükségszerűen egyre többel fogunk találkozni az algoritmus működési mechanizmusai miatt” – figyelmeztet a szakember.
Klausz Melinda szerint az applikáció előnye, hogy azonnal lehet bármit közvetíteni extra felszerelés nélkül, hiszen egyetlen, stabil internetjelre csatlakozott okostelefon elegendő hozzá. Az előnye egyben a hátránya is, mivel a felhasználók egyre több koncerten, privát eseményen vagy akár moziban is előveszik a készüléket, és a neten sugároznak. Akkor is, ha a fellépő, előadó vagy a mozi ehhez nem járult hozzá. Rengeteg filmet közvetítenek így, a hatóságok pedig nagyon nehezen tudnak fellépni az efféle tartalmakkal szemben, mivel legtöbbször eleve későn veszik észre őket. „A helyzetet súlyosbítja, hogy ha nincs semmilyen zenemű-felhasználás a háttérben, akkor semmi nem ellenőrzi és állítja le a videókat, így bárki bármit közvetíthet élő egyenesben” – mutat rá a szakértő.
A fent említett fiatalok videója azért is terjedhetett el könnyen, mert a felvétel addig marad fenn az oldalon, amíg a létrehozó személy le nem törli, vagy amíg kellő számú felhasználói jelentés össze nem gyűlik. Utóbbihoz viszont több látogatónak kell egyszerre és gyorsan cselekednie.
Nem a derült égből történik
„Bár az ezekhez hasonló tragikus helyzeteket pusztán a megjelent hírek alapján lehetetlen megítélni, azt fontos tudni, hogy az öngyilkosságot megelőző tudatállapot egy speciális beszűkültség” – mondja Labancz Dániel klinikai szakpszichológus. Ez azt jelenti, hogy az illető fokozatosan eltávolodik a barátoktól, elkezdi hanyagolni szociális kapcsolatait, és a korábban kedvelt dolgok értéktelenné válnak számára. „Egy kamasz esetében ezt sokszor nehéz észrevenniük a körülötte lévő felnőtteknek, mivel mindez bizonyos mértékben a serdülőkor sajátja is – teszi hozzá a szakember. A felnőttektől való eltávolodás, a kortársak felé fordulás és a fontos dolgok hanyagolása korosztályos jelenség. Laikusként sokszor nehéz megkülönböztetni ennek a patológiás formáját a még elfogadhatótól. „A kortársak sokszor nem érzik veszélyesnek azt, hogy egy társuk magába fordul, begubózik. Különösen akkor nem, ha az illető nem tartozik a »népszerű« gyerekek közé.”
Pedig fontos lenne, hogy észrevegyék. Ebben a beszűkült tudatállapotban az ember hajlamos az agresszív feszültséget önmaga ellen fordítani. Leértékeli magát, és mind többet foglalkozik a kudarcaival. Megjelennek öngyilkossági fantáziák, és mivel helyzetét reménytelennek látja, kiutat sem lát belőle: egyre gyakrabban gondol arra, hogy jobb lenne, ha nem is élne, egy idő után pedig akár konkrét tervei is vannak az öngyilkosságra. „A szakirodalom preszuicidális szindrómának hívja ezt, amikor a szubjektív valóság és az én egyre szürkébb és üresebb lesz.”
A gyakorlatban azt látjuk, hogy az öngyilkosság szempontjából veszélyeztetett kamaszok az esetek kilencven százalékában depresszióval küzdenek. Ennek hátterében örökletes tényezők és környezeti hatások – például instabil családi háttér, érzelmi elhanyagolás, beilleszkedéssel kapcsolatos problémák – egyaránt húzódhatnak.
„Gyakran találkozunk a cry for help jelenséggel is, azaz azzal, hogy az öngyilkosságra készülő valamilyen módon jelzi, hogy nagy a baj. Ez azonban nem mindig direkt segélykérés: lehet egy »véletlenül« nyitva felejtett napló, egy közeli hozzátartozónak vagy barátnak írt üzenet, vagy épp egy élő közvetítés. Sokszor közvetlenül az elkövetés előtt figyelmezteti az öngyilkosságra készülő a környezetét, és várja a megmentőt. De van, hogy a megmentő már nem ér oda időben.
Labancz Dániel szerint a statisztikák azt mutatják, hogy tíz öngyilkosságot megkísérlőből nyolc előzetesen beszél arról, hogy mit tervez, akár többször is. „Egyszóval közkeletű tévedés az, hogy aki öngyilkos akar lenni, az nem beszél róla. Fontos azonban látni azt is, hogy ebben a tudatállapotban az ember nem látja reálisan a lehetőségeit, és azt érzi, hogy bezáródtak előtte az ajtók, ezért nem tudja azt sem, hogy mit is léphetne az öngyilkosságon kívül – holott valójában nem meghalni szeretne, hanem máshogy élni.”
Ha ön is úgy érzi, hogy segítségre van szüksége, hívja a 116-123-as lelkisegély-szolgálatot!
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
