A Magyarország Miniszterelnökségét vezető miniszter, Gulyás Gergely fővédnöksége alatt került megrendezésre a 3. Rimay Költészeti Fesztivál. Az öt magyarországi helyszín mellett a két felvidéki közül az egyik Királyhelmec volt.
A sárospataki Rimay János Alapítvány a határtalan kortárs magyar költészetet népszerűsíti a fesztiválon. Az est háziasszonya, Czomba Magdolna mátészalkai gimnáziumi tanár szerint a professzionális nyelvhasználók mind a mai napig nagyon sokat tesznek azért, hogy megtanítsanak minket hinni a szavakban, és táplálják a hitünket abban, hogy az igazság és a szépség egy helyen biztosan megtalálható – a költészetben.
Azoknak, akik nem vagy kevésbé ismerték, röviden bemutatta az alapítvány névadóját, Rimay Jánost, a reneszánsz alkotót, aki Kazinczyt megelőzve kézben tartotta a magyar nyelvű irodalmi életet és neki köszönhetjük kortársa és barátja, Balassi Bálint örökségét.
A Mailáth József Múzeum nagytermében igazi versünnep volt, ahol a szerzők adták elő műveiket. Az 1968-tól rendszeresen publikáló, mára számos irodalmi díj birtokosa, a Miskolcról érkezett Fecske Csaba életműve zömében gyermekirodalmi alkotásokat tartalmaz. Az idei kötetbe a költő a szerelmi költészetéből válogatott friss alkotásokat. Ahogy azt a közönségnek elárulta, az utóbbi négy évben, a felesége halálát követően, kidőltek a lelkéből a gyászversei. A nagyon hiányzó asszony emlékére írt versét olvasta fel elsőként.
A délvidéki József Attila-díjas Tari Istvánnal a bodrogközi és Ung-vidékiek már Nagykaposon is találkozhattak, a fesztivál tavalyi évadában. 1970 óta eddig 17 kötet őrzi megjelent verseit, prózáit.
A képzőművészettel, fotózással, filmezéssel is foglalkozó alkotó számtalan kiállításon, tárlaton mutatkozott már be. Ahogy elárulta, fiatalon nagyon szeretett zenélni, így az idei évad antológiájából elsőként a Tökkürtök búgásában című versét olvasta fel a királyhelmeci közönségnek.
A mátészalkai gimnáziumban tanító Kürti László író, költő, filozófus két és fél évtizedes munkássága, eddig megjelent 7 kötete elismeréseként több díj birtokosa. Versei szerb, albán és román fordításban is megjelentek. Megtudhattuk tőle, hogy fontosnak tartja a kortárs irodalommal való közvetlen találkozást, éppen ezért szervez diákjai számára évek óta rendhagyó irodalmi órákat, amelyekre meghívja író, költő kollégáit. Egy nyári, part menti pihenésről szóló versét olvasta fel.
A Szepsiből érkezett Mihályi Molnár László Királyhelmecen régi ismerősökkel is találkozott. Voltak, akik a városban tevékenykedő népművelőként emlékeztek rá, még az 1980-as évekből. Mint fogadott szülőföldjéről, úgy beszélt a Bodrogközről. Ajándékként elsőnek azt a Tündértánc című versét olvasta fel, amelyet a Ferenc György nagykaposi szobrászművész keze alatt átalakuló 86 éves tölgyfát figyelve írt, míg az végül a kultúrház előtti téren felállított – időközben sajnos eltávolított – Bodrogközi Tündérben testet nem öltött.
A budapesti Kemény Istvánnak számos könyve, regénye, verseskötete, drámája jelent meg az anyaországban és külföldön. A közönségének a szívéhez közel álló Székelyföldről megvallotta, hogy bár semmi családi, rokoni szál nem köti a tájegységhez, mégis minden évben ellátogat oda, mert különös kapcsolatban áll vele. Ennek ellenére egy méhészről szóló rövid, csattanós versét olvasta fel.
A tíz verseskötettel rendelkező, számos elismerésben részesült, József Attila-díjas Lövétei Lázár László Erdélyből érkezett. Kérdésre válaszolva arról szólt röviden, mit jelent számára imádott szülőföldje, amelynek minden szegletében „csurog a zöld”. Az idei Petőfi bicentenáriumi év érdekességeként vitték magukkal haza egyesek a tőle hallott új információt: Kínában lefordították a Petőfi összest és kötelező tananyaggá vált.
Megjelent a Magyar7 2023/38.számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
