Talán minden korábbinál nagyobb szükségünk van Halzl József életpéldájára és szellemiségére.
November 13-án, 87 tevékeny év után Halzl József, a Rákóczi Szövetség tiszteletbeli elnöke visszaadta lelkét teremtőjének. Egy életen át a nemzetéért zakatoló szíve megpihent. Ha azt akarjuk, hogy a magyar élet az ő fizikai jelenléte nélkül is legalább részben arra hasonlító kerékvágásban menjen tovább, mintha Jóska bátyánk továbbra is köztünk lenne – márpedig ezt akarjuk –, akkor életművének legfontosabb üzeneteihez kell tartanunk magunkat. Ezen a helyen nem szólok a nagy tudású mérnökről, a katolikus plébániai közösség szervezőjéről vagy a nagy zenei műveltségű komolyzene-rajongóról, hanem nemzetpolitikai tevékenységének tanulságaira szorítkozom.
Ma, amikor átadjuk testét az édes anyaföldnek, nyolc pontban szeretném összefoglalni ezeket az üzeneteket.
Trianon máig ható problémákat hagyott hátra mind a külhoni magyarok, mind Magyarország életében, mind a külhoniak és az anyaországiak kapcsolatában, mind a magyarság és a szomszédos népek viszonyában. Bűn ezek mellett a problémák mellett közönyösen elmenni. Súlyos hiba pusztán a problémák megállapítására, kárhoztatására szorítkozni. Halzl József soha egyetlen alkalmat sem hagyott ki, hogy megtegyen mindent, amit tehetett egy-egy konkrét trianoni probléma orvoslásáért. Ilyesmire gondolt János apostol, amikor úgy fogalmazott: „Gyermekeim, ne szóval szeressünk […], hanem cselekedettel és valósággal.” (1 Jn 3: 18) Az elmúlt száz év minden csalódása és kudarca ellenére az ő szellemében mindig abból kell kiindulni, hogy nincs olyan helyzet, amelyben ne lehetne semmit se tenni a Trianon miatt szenvedő emberek megsegítéséért, a Trianon miatt pusztuló értékek megmentéséért, a Trianon által megszakított kapcsolatok újjáépítéséért.
Trianonnak nem egyetlen, de legfőbb kárvallottjai a szomszédos országokhoz került magyarok, különösen abban a tekintetben, hogy a szükségesnél jóval kevesebb erőforrás felett rendelkeznek közösségeik fenntartásához. Ezért a legfontosabb dolog, amit a trianoni sebek gyógyítása érdekében tenni lehet: a határon túli magyar közösségek erősítése. Ez Halzl József személyes hozzáállásának és az általa felépített Rákóczi Szövetség munkájának legfőbb hangsúlya. A közösség megerősítésének az ő szellemében alapvetően három dimenziója van: a lelki, a szellemi és a kézzelfogható, anyagi.
A lelki megerősítés legfontosabb eleme a határok feletti kapcsolat: a határon túli magyarok alkotó együttlétei, közös programjai anyaországi barátaikkal és más külhoni magyar közösségekkel. Mindez a legendás szentendrei egyetemi táborokkal kezdődött az 1990-es évek elején a Magyar Villamos Művek üdülőjében. A magyarországi diákok számára a szövetség a nemzeti ünnepeinkhez kapcsolódva autóbusz-kirándulásokat szervez – immáron többek között az erre a mintára megszületett Határtalanul program keretében –, amelyek a személyes élmények által adják át az összetartozás tudatát. Beoltják a diákokba a nemzeti összetartozás érzését úgy, ahogyan arra egy fiatal fogékony.
A szellemi megerősítés lényege a tudás: minél többet tudni a szülőföldről és a nemzetről. Minél többet tudni kinek-kinek a saját közösségéről és a többi magyar közösségről, valamint a nemzet legfontosabb közös nevezőiről: kultúrájáról, szokásairól, történelmi teljesítményeiről. Ezt szolgálják a szövetség által szervezett vetélkedők, szavalóversenyek, konferenciák.
A kézzelfogható megerősítés legjobb példája a felvidéki kistérségekben létrehozott célalapok hálózata, amire ráépült a Rákóczi Szövetség beiratkozási programja, amelynek keretében a szövetség a magyar tanintézményt választókat évtizedek óta tízezer forintos támogatásban és jelképes ajándékokban részesíti, illetve Gólyahír programja, amely már a beiratkozási döntést megelőzően felkeresi az óvodáskorúak szüleit. Idővel a beiratkozási program a Felvidékről szétterjedt az egész Kárpát-medencében. A kézzelfogható dimenzió lényege annak a tárgyi kifejezése, hogy a közösség, amelyiknek a tagja vagyok, tud rólam, és fontosak számára a személyes döntéseim.
Világmagyarságban kell gondolkodni
Halzl József nagy hangsúlyt helyezett arra, hogy a Kárpát-medencén kívülre került, úgynevezett szórványmagyarság fiatal nemzedékei is megismerjék Magyarországot és az elcsatolt területeken élő magyarokat, illetve Magyarország és az elcsatolt területeken élők megismerjék őket. Sokan egyfajta demográfiai tartalékként tekintenek a világmagyarságra, és ebben igazuk is van, mert a világban szétszóródott magyarok és leszármazottaik nélkül valóban számszerűen jóval kevesebben lennénk, mint ahányan velük együtt vagyunk. A szövetség azonban nem ebből a demográfiai megfontolásból szervez a világmagyarság ifjainak magyarországi és felvidéki, kárpátaljai, erdélyi és vajdasági programokat. Sokkal inkább azt akarja elérni, hogy mindenki, akit ezek a programok elérnek, a nemzet egészében gondolkodjon. Az elcsatolt területen élő magyar is tudja, hogy ő egy olyan nemzet tagja, amelyiknek Dél-Amerikában is vannak részei, és az amerikai magyar fiatal is tudja, hogy olyan nemzethez tartozik, amelyik nemcsak a Duna és a Tisza, de az Olt és a Tatros partján is él.
Az egésznek persze nemcsak az elcsatoltak és az elűzöttek vagy elvándoroltak, illetve leszármazottaik a részei, hanem Magyarország is. Magyarországon sem magától értetődő a nemzettudat és különösen a többi magyarral való összetartozás-tudat fennmaradása, még ha valamivel kisebb is az ellenszél a magyar identitással szemben, mint kisebbségi vagy diaszpórasorban. Halzl József ennek a fontosságát jóval azelőtt felismerte, hogy a 2004-es állampolgársági népszavazás mindenki számára világossá tette a többi magyarral való összetartozás-tudat magyarországi bázisának lélekszámbeli korlátjait. Régóta csendes, szívós munkával dolgozott a magyarországi nemzettudat erősítésén. A Rákóczi Szövetséget, amelynek első magyarországi helyi szervezeteit a felvidéki kitelepítettek hozták létre a rendszerváltozás idején, tömegszervezetté fejlesztette, magyarországi helyi alapszervezetekkel, iskolai szervezetekkel, amelyek nem pusztán magyarországi kapcsolódási pontot képeznek a határon túli szervezetek, intézmények, önkormányzatok számára, hanem – többek közt határon túli kapcsolataik útján – fejlesztik saját helyi vagy iskolai közösségük nemzettudatát, ismereteit is.
A Rákóczi Szövetség programjai közül miért a beiratkozási program volt érezhetően Halzl József kedvence? Számos programjuk közül miért ezt említette mindig elsőként? Azért, mert az ifjúság volt számára a legfontosabb, és úgy látta, hogy a szövetség elsősorban az iskolák útján tud az ifjúsággal kommunikálni. Nem magától értetődő azonban, hogy az oktatáson keresztül milyen értékrendet ismertetünk meg a fiatalokkal. Ezért támogatni, erősíteni kell az iskolákat, támogatni és erősíteni kell a tanárokat a magyar–magyar összetartozás és a közép-európai nemzetek összetartozása tudatának átörökítésében. A Rákóczi Szövetség minden évben tart tábort Kárpát-medencei tanároknak is, ahol külhoni és anyaországi pedagógusok találkoznak és vesznek részt szakmai előadásokon, közösségi programokon. Halzl József örökségeképpen a Rákóczi Szövetség és más szervezetek iskoláknak szentelt figyelme azt üzeni, hogy akinek a nemzeti összetartozás átörökítése szívügye, az nincs egyedül, hanem egy nagy szervezet, egy nagy közösség, a nemzet áll mögötte.
A Rákóczi Szövetség diákprogramjai egyfajta laboratóriumaivá váltak annak, hogy a nemzettudat formálása hogyan működik a gyakorlatban. Sok száz diákot megmozgató Rákóczi-szabadságharcos, negyvennyolcas, trianoni és ötvenhatos rendezvények ezek, középpontjukban a történelemmel, az ősök és a hősök iránti tiszteletadással, amelyeken a fiatalok lelkesen, csillogó szemekkel vesznek részt. Így állnának-e hozzá ezekhez az eseményekhez a fiatalok, ha mindezt múltba révedő, ódivatú kezdeményezésnek éreznék? Nyilvánvaló, hogy nem. Halzl József a gyakorlatban teremtette meg a történelemismeretre és történelemtiszteletre épülő modernitás közegeit, és ezzel egyfajta irányt is megszabott: az ezen szilárd történelmi alapokra épített nemzettudat megtermékenyítő jelenléte és terjedése mindenképpen a magyar megmaradás záloga országhatáron belül és kívül egyaránt.
A magyarok megmaradása a szomszédos népekkel együtt, egymástól és egymás szabadságától elválaszthatatlanul értelmezhető. Ennek jegyében vesznek részt hagyományosan például szlovák és lengyel fiatalok a Rákóczi Szövetség 1956-os budapesti megemlékezésein. Mindazzal, amit a magyarok és a szomszédos nemzetek párbeszédéért tett, Halzl József nagyon világosan cáfolta egyrészt azokat, akik szerint a trianoni sebek gyógyítása és a határon túli magyar közösségek megerősítése iránti elkötelezettség csökkenti a szomszédokkal való megbékélés esélyét, de azokat is, akik szerint a testvériség keresése a Kárpát-medencében élő többi nemzettel önfeladás a magyar közösségek jogérvényesítése szempontjából. Halzl József értékként tekintett minden közép-európai nép kultúrájára, identitására, megmaradáshoz való ragaszkodására. Ennek jegyében nemcsak a szomszédokkal való közös jövőképnek, hanem a magyar–lengyel barátságnak is elkötelezettje volt. Tágabb közös pátriának érezte Közép-Európát, és olyan Közép-Európáért fáradozott, amelynek népeit közös szabadságuk kapcsolja össze.
Halzl József azzal is a jövőnek üzent, hogy miközben a politikai életben nagy csatazajjal mentek végbe a majdan történelemkönyvek lapjaira kerülő események – a vita arról, hogy a magyar kormányfő lélekben 15 vagy 10 millió magyar miniszterelnöke, a Magyar Állandó Értekezlet létrehozása, majd sutba vágása, majd újbóli felélesztése, a státustörvény létrehozása, majd kiüresítése, népszavazás az állampolgárságról, majd a könnyített honosítás bevezetése –, aközben Halzl József csendesen építkezett. Évről évre szervezte a Rákóczi Szövetség programjait, újabb és újabb alapszervezeteket alapított, nemzedékek nőttek fel a keze alatt az anyanyelvhez való ragaszkodás, a nemzeti összetartozás és a közép-európai összefogás szellemében. Az ő tevékenysége nem arra irányult, hogy hol ütközhet, hanem hogy hol építhet. Persze vannak helyzetek, amikor valakiknek ütközniük kell. De kellenek olyanok is, akik nem őrlődnek fel az ütközésekben, hanem kitartóan, hűségesen, csöndesen építik a magyar jövőt. „Aki mindvégig állhatatos marad, az üdvözül.” (Mt 24: 13)
Nekünk pedig, akik itt maradtunk a magyar nemzetpolitika dilemmáival és a nemzetpolitika, benne a Rákóczi Szövetség nagyságrendileg megnövekedett anyagi mozgásterével, talán minden korábbinál nagyobb szükségünk van Halzl József életpéldájára, szükségünk van arra a szellemiségre, amelynek ő volt az egyik legnagyszerűbb megtestesítője korunkban. Tanuljunk tőle!
Az örök világosság fényeskedjék neki!
Németh Zsolt
A szerző országgyűlési képviselő (Fidesz)
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
