A rendszerváltoztatás óta a politikai jobboldalt és a baloldalt az antikommunista–kommunista törésvonal feletti szembenállás formálta, majd a globalista mintamásolás és a szuverenista mintateremtés definiálta újra. Aki, vagy ami ezt a ciklusról ciklusra átértelmezett, ám valójában folytonosságot mutató törésvonalat átlépte vagy figyelmen kívül hagyta, esetleg tudatosan próbálta meghaladni, annak politikai léte bizonytalanná vált. A szembenállás ugyanis morális tartalommal bír. Így járt egykor az SZDSZ, majd az MDF, és ez történt a Jobbikkal is.
A MAGYAR JOBBOLDAL
Nem lehet egzakt módon definiálni a politikai jobboldalt – a hagyományos értékek önmagukban nem elégségesek a pontos leírásra. Jellemezni, vagy az aktuális (térhez és időhöz igazított) attribútumokra rámutatni viszont lehetséges. Az efféle karakterjegyeknek pedig történetiségük van, azaz nem a semmiből származnak.
A magyar jobboldal egy szerves fejlődés jelenvalóságában ragadható meg, ami egyúttal azt is jelenti, hogy más jellemzőket találnánk egy másik korban, illetve helyen. Ez viszont – éppen a történetisége miatt – nem vezet minket kétségbeejtő relativizmushoz. Sőt, éppen a múlt és a jelen egymásba kapaszkodása nyújt kellő önbizalmat a vizsgálódásainkhoz.
Lássunk is hozzá! Milyen a rendszerváltoztatás óta formálódó jobboldal? Milyen identitásjegyei vannak?
A magyar jobboldal genezise az antikommunizmus (Fricz Tamás), magatartásmintája a közösségépítés, céljait tekintve pedig szuverenista. Nem ideológiaorientált, rendpárti és a józan észt követve cselekszik. Őrzi a zsidó–keresztény kultúrát, ápolja a magyarság hagyományait és küzd a nemzeti közösség megmaradásáért.
A törzsszövetségként működő jobboldal (Békés Márton) az ezredfordulón felismerte a történelmi megszorultságban rejlő „konzervatív paradoxont” (Lánczi András), így szándékát tekintve egyszerre mintateremtő és konzerváló. A változó világrendre szuverenista és illiberális választ kínál, céljai mögé pedig társadalmi többséget épít. A nemzetközi kapcsolatok színterén az összekapcsolódást, nem pedig az ideológiai blokkosodást támogatja.
A szabadságfelfogása a rendszerváltoztatásban, azaz a függetlenség kiharcolásában gyökerezik (Schmidt Mária), nem pedig az egyén határtalanságában. Eszménye a magabíró, „saját tengelye körül forgó Magyarország” (Széchenyi István). Végül – óvatosan, de jól kitapinthatóan – egy új, nemzeti korszak megépítésének vágya hajtja.
Forrás:latoszogblog.hu
Tovább a cikkre »
