Április 7-én kezdődött a húsvét titkának megünneplésére felkészítő háromestés városi lelkigyakorlat a győri Nagyboldogasszony-székesegyházban Felföldi László pécsi megyéspüspök vezetésével, a Győrben szolgáló papság részvételével.
A Pécsi Egyházmegye főpásztora a szentmise keretében elhangzó lelkigyakorlatos szentbeszédekben három életállapot, az idősek, a családok és a fiatalok keresztjére irányítja a figyelmet, Pilinszky János Keresztről keresztre című írásának alapgondolata nyomán.
Amikor a keresztutat imádkozzuk, akkor Jézus szenvedéstörténetén keresztül a saját keresztünket, a saját keresztutunkat is szemléljük. Fel kell tennünk magunknak a kérdést: látom-e, hogy én hol tartok életem keresztútján, hol tartok a keresztúti próbatételekben? – hívta közös elmélkedésre a jelenlévőket Felföldi László püspök.
Fontos, hogy a keresztünk ne vegye el az élet szeretetét, ne akadályozzon bennünket a szeretetben.
A lelkigyakorlat vezetője megosztotta gyermekkori emlékét arról a szomszédságukban élő férfiről, aki 17 éves korában, a második világháború végén egy baleset következtében elveszítette mindkét szemét és az egyik lábát: „Sokszor fogtam a mankóját, sokat mentünk együtt, soha nem hallottam panaszkodni, soha nem láttam elkeseredettnek, soha nem volt szomorú. Józan gondolkodással, derűs szívvel, imádságos lélekkel élte az életét. Mert elhelyezte a keresztjét az életében, tudta, hogy ő már soha nem fog megváltozni.”
Az élet keresztje Isten szeretete nélkül elviselhetetlen.
Egy család keresztje két emberre, férjre és feleségre, egy egyházmegye keresztje egy papi közösségre van szabva. A kereszt terhét nem lehet egyformán, vagy igazságosan elosztani, a fontos az, hogy mindenki vigye a saját részét: „most én viszek többet, most te viszel többet”.
Pilinszky János szavait idézte a főpásztor:
Tragikum és reménység egyszerre. A teljes elhagyatottságnak és kiszolgáltatottságnak ama metőpontja, ahol a lélek egyedül képes önmagát végül is egészében és véglegesen Isten kezére adni.”
„Az utolsó kereszt az öregkoré.
Ezért egyszerre a legirreálisabb és legreálisabb. Olajfák kertje, agónia a neve. Három fajtáját ismerjük. Az egyik Jézusé. A második a jobb, a harmadik a bal latoré. Nekünk, esendő embereknek, ha utolsó »keresztünkről« beszélünk, gondolkodunk: épp elegendő a jobb lator keresztjét »választanunk«. Hogy ez mit jelent? Először is: hogy szívünket és szemünket a középső keresztre függesztjük, önbizalmunkat bizalomra, igazunkat igazságra, féltékenységgel vegyes »szeretetünket« szeretetre, ítéleteinket bűnbánatra és beismerésre cseréljük fel.”
Felföldi László rámutatott: Az időskor keresztje a veszteségek megélése, hogy már nem tudok úgy gondolkodni, menni, olyan ügyesen jelen lenni, hamarabb elfáradok… De nem a veszteségek megélése az időskor lényege, hanem az, hogy az életünkben mi történt. Az időskor az érett gyümölcs, az érett szeretet gazdagsága. Ebben a korban már nem kell változtatni, megoldani. Ha elrontottam valamit, kérjek bocsánatot, bánjam meg, de ne akarjak változtatni. Amikor felnőttek a gyerekek, már ne neveljem őket. Ha úgy érzem, hogy neveletlen a gyermek, kérjek tőle bocsánatot, de már ne akarjam megváltoztatni, hiszen elmúlt a lehetőség. Mit tehetek idősként? Szeressem a szerelmét, szeressem az unokákat túlcsordulóan. Ha nem érett be egy gyümölcs, ha nem ízes, ha nem tápláló, ha nem önmagát ajándékozó, akkor mivel telt a nyár? Ahogy idősödünk, nem kell visszavágynunk a virágzó tavaszra, a napsütéses nyárra, hanem az őszi érett gyümölcs zamatában kell megtalálnunk önmagunkat.
„A nemzedékek szövetsége elengedhetetlen. Egy olyan társadalom, ahol az idősek nem beszélgetnek a fiatalokkal, a fiatalok nem beszélgetnek az idősekkel, a felnőttek nem beszélgetnek sem az idősekkel, sem a fiatalokkal, az egy meddő, jövő nélküli társadalom, amely nem előretekint, hanem önmagát nézi. És magányossá válik” – idézte Ferenc pápa gondolatait a pécsi megyéspüspök a generációk együttműködéséről, az egymásra való odafigyelés fontosságáról.
Az idősek feladata, hogy elmondják, Isten hogy volt és van jelen az életükben. Hagyjuk, hogy az idősek, a haldoklók beszélhessenek velünk a halálról, ne intsük őket hallgatásra azzal, hogy nem fognak meghalni – hangsúlyozta a pécsi megyéspüspök.
A főpásztor Áprily Lajos Kérés az öregséghez című versével zárta első lelkigyakorlatos prédikációját: „Öregség, bölcs fegyelmezője vérnek, / taníts meg hogy Csendemhez csendben érjek. // Ne ingerelj panaszra vagy haragra, / hangoskodóból halkíts hallgatagra. // Ne legyek csacska fecskéhez hasonló, / ritkán hallassam hangom, mint a holló. // A közlékenység kútját tömd be bennem, / karthauzi legyek a cella-csendben. // Csak bukdácsoló patakok csevegnek, / folyók a torkolatnál csendesednek. // Ments meg zuhatag-szájú emberektől, / könyvekbe plántált szó-rengetegektől. // Csak gyökeres szót adj. S közel a véghez / egy pátosztalan, kurta szó elég lesz, // a túlsó partot látó révülésben / a »Készen vagy?«-ra ezt felelni: – Készen.”
A prédikáció teljes egészében elérhető a Győri Egyházmegye YouTube-csatornáján. A lelkigyakorlat további programjáról ITT lehet tájékozódni.
Forrás: Győri Egyházmegye
Fotó: Ábrahám Kitti
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
