A Katolikus Börtönlelkészi Szolgálat alapításának 25. évfordulója alkalmából Sitkei Lukács börtönpasztorációért felelős diakónus írását a Kaposvári Egyházmegye adta közre.
„Börtönben voltam, és fölkerestetek”
(Mt 25,36c)
Az idézett szentírási szakasz Krisztus irgalmának világos megnyilvánulása a bűnös ember felé. Nemcsak azokat keresi föl a lelkész képében Krisztus, akik fogvatartottak, hanem azokat is, akik velük és értük dolgoznak, szolgálnak a büntetés-végrehajtás intézményrendszerében. Ők mindnyájan – fogvatartott és dolgozók, együtt – börtönben vannak. A börtön terhei, bár eltérően, de mindnyájunkra hatnak és nehezednek.
Isteni kegyelem, hogy az ilyen terhelt körülmények között szolgálatot teljesítőkhöz is odalép a Krisztus, és velük van, kíséri őket. Éppen úgy, ahogyan az evangélium szerint a feltámadott Jézus Krisztus az emmauszi úton a tanítványok mellé szegődött. Első dolga volt, hogy meghallgatta őket.
„Mi történt?” – teszi fel a kérdést Jézus az emmauszi tanítványoknak. A börtönlelkészek is felteszik ezt a kérdést: „Mi történt, miben segíthetek?” A szeretetteljes odafordulás nyitja meg a szívek ajtaját. Ezekiel próféta könyvéből tudjuk, hogy Isten új szívet akar adni mindenkinek, még a börtönben lévőknek is. Isten újra és újra ajánlatot tesz az embernek arra, hogy a bűn által megkövült szívét kivehesse az ember mellkasából és helyette szeretettől dobogó, hússzívet adhasson neki.
Az erre való rávezetés a lelkipásztorkodás egyik eleme. Kizárólag egyházi felhatalmazással, a missziós evangéliumi szabadságával végezhető szolgálat, amelyet a börtönökben is végezni kell.
Hazánkban a 2000-es évtől beszélhetünk formalizált börtönlelkészi szolgálatról. Ekkortájt alakult ki az egyházak közös megegyezésével, hogy mely büntetés-végrehajtási intézetekben mely felekezet látja el a börtönlelkészi szolgálatot. Magyarország lakosságának felekezeti megoszlásának figyelembevételével a Katolikus Börtönlelkészi Szolgálat adja a legtöbb börtönlelkészt. A Somogy Vármegyei Büntetés-végrehajtási Intézet börtönlelkészi szolgálatát a Katolikus Egyház látja el, mely a börtönlelkészt delegálja az intézménybe, aki az egyházmegye diakónusa, inkardináltja.
Az évek során alakul ki, hogy a katolikus börtönlelkészi kar szakmai felügyeletét Bíró László egykori tábori püspök, korábbi katonai ordinárius kapta meg, majd a katolikus börtönlelkészi karnak mint a Magyarországi Katolikus Egyházon belüli sajátos szolgálati ágnak mélyebb integrálását, szakmai vezetését Berta Tibor honvéd dandártábornok, tábori püspök, Magyarország katonai ordináriusának feladatává tette a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia.
A börtönlelkészi szolgálat nem lenne eredményes a missziósoktól kapott segítség és támogatás nélkül. Kifejezetten gyümölcsöző a magyarországi Cursillo mozgalom börtöncursillo ágának és fáradhatatlan önkénteseinek szolgálata a hazai intézetekben. Ez vezetett oda, hogy Magyarországon – a brazíliai Cursillóból születetten – megnyílhattak a börtönökben, egyes intézetekben a vallási körletek.
A katolikus börtönpasztoráció régi szereplője a Mécses Szeretetszolgálat is, amely levelező szolgálatával és Szent Jobb Lator börtönújságával, valamint karácsonyi csomagjaival jelentősen segíti az egyes börtönlelkészek intézetben végzett lelki gondozói munkáját.
Új színfolt a katolikus börtönpasztorációban a Szeretet Misszionáriusai – Teréz Anya Nővérei – pápai jogú női szerzetesrend evangelizáló szolgálata, valamint a Fazenda da Esperança missziója. Mindkettő a fogvatartottak szabadulását követő és az utógondozásukban is szerepet vállalni kész közösség, akik pillanatnyilag Magyarországon csak a kaposvári börtönben szolgálnak.
A fogvatartottak körében jelentkező szociális problémák megoldásában – különösen Kaposváron – segít a Katolikus Karitász és az Egyházmegye.
A börtönpasztorációban végzett evangelizációt támogatja az Új Jeruzsálem Katolikus Közösség és Csiszér László zenei dicsőítő csapata is, valamint a „Börtön Alpha” program is értékes támogatást nyújt a börtönlelkészi szolgálatoknak.
Ez a széles körű katolikus missziós stáb folyamatosan imádkozik a fogvatartottak mellett a büntetés-végrehajtási intézetek személyi állományáért is. Ennek a szüntelen imának is köszönhető, hogy számos fogvatartott járul szentségekhez, keresztelkednek, elsőáldozók és bérmálkozók lesznek, valamint rendszeresen szentgyónáshoz járulnak. Következetesen részt vesznek a börtönkápolnákban bemutatott szentmiséken, szentségimádási alkalmakon, rózsafüzér imádságokon, egyéb vallási foglalkozásokon, hittanórákon.
Lenyűgöző lelkipásztori élményekben lehet része a börtönlelkészi kar tagjainak és a szolgálatukat támogatóknak, amikor azt látják, hogy Isten ma is csodálatosan működik az emberek szívében – még azok esetében is, akik perifériára sodródtak, akiknek „priuszuk” van. A börtönpasztorációban többször lehetünk tanúi életet átformáló, tartós megtéréseknek.
Varga László kaposvári megyéspüspök egyik szentbeszédében így fogalmazott a Somogy Vármegyei Büntetés-végrehajtási Intézet Szent Lénárd börtönkápolnájában, a fogvatartottaknak bemutatott szentmisén: „…hiszem, hogy nemcsak áteredő bűn van, hanem áteredő szeretet is…”
A katolikus börtönlelkészi szolgálat elmúlt 25 évében ez az áteredő szeretet mutatkozik meg – különösen abban is, hogy a büntetés-végrehajtási szervezet valamennyi szintjén a személyi állomány támogatását élvezhetik az egyházak, hiszen látják, hogy a szabad vallásgyakorlás az intézetek békéjéhez járul hozzá. A békés fogvatartottak nagyobb eséllyel eredményeznek eseménytelen, nyugodt szolgálatot a büntetés-végrehajtási intézetek hivatásos munkatársai számára.
Mindezekért hálásan köszönjük a büntetés-végrehajtási szervezet valamennyi munkatársának az áldozatos munkáját, hivatástudattól áthatott szenvedélyes és szakszerű szolgálatát.
Fotó és szöveg: Sitkei Lukács
Forrás: Kaposvári Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
