Kárpátalja sokat próbált magyarsága számára szinte soha be nem forrott sebet ütött a második világháborút követő szörnyű megtorlás. Amikor az itteni, erejük teljében lévő magyar férfiakat a háromnapos helyreállítási munkálatok hazug meséjével összegyűjtötték, majd lágerekbe vitték, ahonnan sokan soha nem térhettek haza. Életüket vették, csak azért, mert magyarnak születtek…
Emlékükre az 1990-es évek elején szinte minden kárpátaljai magyar településen obeliszket állítottak. Dercen az elsők között szerepelt. A templom felújításakor viszont ez az emlékmű megsérült. Biró Lajos helyi vállalkozó, járási képviselő és felesége, Biró Okszána megyei képviselő úgy döntött, hogy családjuk nevében új emlékjelet készíttetnek, amit a templom falán helyeznek el, hogy a falu népe, Isten házába menet, mindenkor emlékezhessen az elvesztett hozzátartozókra. De a régit is felújítják, s azt a Kápolna-dombon, a néhány évvel ezelőtt itt létesített Európai Megbékélés Emlékparkban állítják majd újra.
Az elmúlt vasárnap tartott emléktábla-avatón Biró Lajos elmondta, hogy nagyapja – aki a faluból elhurcoltak közül szinte a legtovább „élvezte a gulág-pihenést” –, hála Istennek, túlélte a megpróbáltatásokat, hazatért, és később sokat mesélt azokról a borzalmas évekről unokájának. Bár akkor, kisgyermekként ő nem igazán értette, mi miért történt, csak felnőttként tudatosult benne, hogy annyi derceni és kárpátaljai férfinak csak azért kellett elpusztulnia, mert magyarnak születtek, s származásukat nem tagadták meg. Most abban a reményben állíttatta az emléktáblát, hogy az figyelmeztetni fog: ilyen borzalmak soha nem ismétlődhetnek meg.
Az emléktáblaavató ünnepség istentisztelettel vette kezdetét, melyen Zsukovszky Miklós lelkész esperes hirdette az igét a 2Kor 4, 5–18 alapján, hangsúlyozva, hogy Isten a mi törékeny cserépedény-életünket is mindenkor használni tudja, akárcsak azok életét használta, akik a legnagyobb megpróbáltatások idején is kitartottak mellette, elfogadták a szenvedéseket is az Úrtól és hirdették az evangéliumot a legnagyobb ínség közepette is. Benne bíztak mindvégig.
Buhajla József ungvári magyar főkonzul többek között arra figyelmeztetett, hogy az áldozatokra kötelességünk emlékezni, hisz nincs jövője annak a népnek, amelyik nem emlékszik a múltjára. De nem elég emlékezni, emlékeztetni is kell. A 72 évvel ezelőtti események nem ismétlődhetnek meg soha, s ennek egyetlen útja a környező népekkel való barátság mellett az összefogás, mondta. Kárpátalján nem engedhetjük el egymás kezét, s az anyanemzet sem fog soha hátat fordítani az itt élőknek, ha kell, erején felül is támogatni fogja az arra rászorulókat, hangsúlyozta a főkonzul.
Gulácsy Géza, a KMKSZ alelnöke arra a veszélyre hívta fel a figyelmet, hogy napjainkban többen hagyják el szülőföldjüket, mint ahány embert a szovjetek elhurcoltak… Egyben arra is emlékeztetett, hogy a világ sorsa soha nem reménytelen, higgyünk az Élet Urában, akinek eljövetelére várunk.
Máté Gyula polgármester, az UMDSZ Munkácsi Járási Szervezetének elnöke abbéli reményének adott hangot, hogy az újonnan felavatott emléktábla ismét felidézi az emlékeket, s arra figyelmeztet, hogy mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy soha ne ismétlődhessenek meg a 72 évvel ezelőtti szörnyűségek.
Fodor Gusztáv derceni születésű tiszaszentimrei református lelkész, a Narancsik Imre Kutatóműhely egyik alapítója levélben elküldött megemlékezésében a 72 évvel ezelőtti sötét időket, a megfélemlítés éveit idézte fel, azokról az áldatlan állapotokról írt, amelyek a szolyvai lágerben majd a gulágon várták a kárpátaljai magyar férfiakat, egyben az emlékezés fontosságát hangsúlyozta. Mint megtudtuk, Dercenből 402 férfit hurcoltak el, közülük, Isten kegyelméből, 330-an hazatértek, 72-en viszont odavesztek. Őket virágok, istentisztelet nélkül temették el idegen, fagyos földben. Ne felejtsük el az ő virágtalan sírjaikat, emlékezzünk azokra, akik családtagjaikat védve és magyarságukat nem feladva vállalták a rájuk váró borzalmas szenvedéseket, hangsúlyozta Fodor Gusztáv. Ez az új emléktábla pedig hirdesse bátorságukat, a magyarság melletti kiállásukat.
A megemlékezés koszorúzással és közös énekléssel ért véget.
Marton Erzsébet
Kárpátinfo hetilap évfolyama: Kárpátinfo hetilap 20. évf. 50. számRovat: BelföldTelepülés: Ukrajna›Kárpátalja›Munkácsi járás›DercenCímkék: II. világháborúelhurcoltakemléktáblakárpátaljai magyarságForrás: Kárpátinfo hetilap
Forrás:hetilap.karpatinfo.net
Tovább a cikkre »
