Mindeközben az FK Csíkszereda kézhez kapja az újabb büntetést a Román Labdarúgó-szövetségtől a lelátókon feltűnő székely és magyar zászlók miatt, mely szimbólumok használata az indoklás szerint „sértő” vagy „bántó” a másik táborra nézve. Az már csak hab a tortán, hogy a legutóbbi és mindeddig legnagyobb bírságot a Hargita megyei klub a Sepsi OSK ellen játszott kupamérkőzés után kapta: nehezen elképzelhető, hogy a sepsiszentgyörgyi szurkolótáborban bárki sérelmezte volna e két szimbólum használatát.
A sorozatos elmarasztalás, az egyre gyarapodó bírságok nem csupán a román szakszövetséget – és a teljes román focivilágot – jellemző magyarellenességre világítanak rá, de az egész társadalomra jellemző kettős mércét is nyilvánvalóvá teszik. Hiszen miközben a szövetség minden hazai mérkőzés után kíméletlenül lesújt a Csíkszeredára, a román fociultrák minősíthetetlen gyalázkodásai legtöbbször következmények nélkül maradnak. Ennél is nagyobb baj azonban, hogy ezen fegyelmi döntések jogi köntösbe bújtatva továbbvisznek egy olyan érvelést, amelyet egyébként Romániában a március 15-én kitűzött piros-fehér-zöld zászlók miatt általában a prefektusi hivatalok által kirótt bírságok nyomán már jól ismer mindenki. Így lesz egy nyilvánvalóan törvényellenes döntésből – hiszen Romániában nem tartozik a tiltott jelképek közé sem a magyar, sem a székely zászló – olyan általános gyakorlat, melyet aztán a társadalom legkülönbözőbb rétegeiben alkalmaznak. Innentől kezdve pedig csak idő kérdése, hogy mikor szentesítik azt jogszabályban is, hogy aztán de jure is törvénytelen legyen a regionális és magyar nemzeti szimbólumok használata. Ami tehát most még nyilvánvaló visszaélés a döntéshozó fórumok részéről, az belátható időn belül teljesen jogos, törvényes ítéletté válhat, ha időközben nem sikerül szabályozni végre – számunkra kedvezően – a regionális és nemzeti jelképek használatának kérdését.
Innentől kezdve pedig a labda a politikum térfelén pattog, hiszen ez a kérdés túlmutat az FK Csíkszereda vagy a Sepsi OSK vezetőin, szurkolóin. Szondi Zoltán, az FK elnöke a Székely Sportnak nyilatkozva arról számolt be, hogy Szijjártó Péter magyar külügyminiszter múlt heti bukaresti látogatásán e kérdésről is egyeztetett Răzvan Burleanuval, a Román Labdarúgó-szövetség elnökével. Hogy ennek lesz-e látható foganatja, majd elválik. Tény azonban, hogy a magyar érdekképviselettől, az RMDSZ-től is elvárható lenne a határozottabb és hatékonyabb fellépés a sportvilágot elárasztó magyarellenes fellépések, a regionális és magyar nemzeti jelképek hatósági üldözése ellen. Nemcsak egy szűkebb-tágabb réteget, a sportkedvelőket, szurkolókat érintő kérdésről van szó, hanem össztársadalmi ügyről, hiszen a sport szó szerint milliókat mozgat meg, a stadionok, sportcsarnokok világa pedig mintegy leképezi a társadalom egészét – aligha véletlen, hogy a sporteseményeken fellángoló és szabadon tomboló magyarellenesség akkor hág a tetőfokára, amikor Romániában a legnépszerűbb párt az AUR. Nem szabadna tehát félvállról venni ezt a problémát – az ország megmentéséért tett fáradozásai közepette az RMDSZ-nek nem kellene megfeledkeznie a magyar közösség megmentéséről sem.
Szijjártó Péter és Răzvan Burleanu. Fotó: Facebook / Szijjártó Péter
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
