Berkecz Franciska szociális testvér életének 64. évében, 2021. július 18-án hunyt el, hosszú, türelemmel viselt betegsége után. A Szociális Testvérek Társasága nekrológját adjuk közre.
„Mindenkinek mindene lettem, hogy sokakat megnyerjek” (1986)
„Életemmel és halálommal a Te dicsőségedre, Uram” (1990)
„Atyám, a Te irgalmad örökkévaló” (2011)
Az 1956. július 26-án, Szentesen született, és 65 évesen, 2021. július 18-án az örök hazába távozott Berkecz Franciska szociális testvér élete bizonyítja, hogy Isten gondolatában egy a kezdet és a vég, a honnan, a hogyan és a miért, s arra vagyunk meghívva, hogy az Ő egyetlen üdvözítő akaratát akarjuk.
Franciska egyszerű, vallásos, munkát megbecsülő családban született. Szülei szegváriak voltak, emiatt jól ismerték a kiterjedt falugondozást végző szociális testvéreket, különösen Wagner Viktóriát, a védőnőt, és Zsófia testvért, aki a legszegényebbeket, köztük Franciska édesanyját is tanította. Hatéves volt, amikor édesapja meghalt, attól kezdve édesanyja egyedül nevelte őt és másfél éves húgát, majd taníttatta őket. Franciska a szegedi egyetemen szerzett orosz–magyar tanári diplomát, majd már munka mellett végezte el az ELTE pszichológus és szakpszichológus szakát.
Az egyetem után tíz évig Budapest egyik peremkerületi lakótelepének iskolájában tanított, majd a Lelki Elsősegélyszolgálat munkatársa lett. Tanárként is vállalta a kisközösségbe tartozással járó kockázatot.
A szerzetesrendek újraindulása után – elöljáróvá választásáig – szerzetesi referensként dolgozott a Püspöki Konferencián megalakult Szerzetesirodában és a Rendfőnöknői Konferencia Titkárságán. Ezt követőn hét évig a társaság magyarországi elöljárója, majd hat évig általános elöljáró volt.
2007-ben kezdődött rákos betegsége miatt újabb turnust már nem tudott vállalni. A társaság lelki örökségének feldolgozása, Slachta Margit írásainak kötetekbe rendezése, kiadása, a mai életünkre történő aktualizálása, valamint a képzésben lévők tanítása töltötte ki az életét. Miközben fáradhatatlanul dolgozott, figyelemmel kísérte az Egyház és a társadalom eseményeit, reagált ezekre, és imáiban is hordozta azokat. Sokak lelkivezetője és szupervízora volt. Megalapította az Őrtüzek Imádság házát; Imádság háza konferenciákat szervezett; a média adta lehetőségekkel élve szolgálta a társadalom megújulását, formálta a közszellemet, tanúságot téve Isten teljesebb életre vezető szeretetéről, amely a betegségben is megtapasztalható.
„Életem kezdete Istenben van, és végcélja is Istenben van. Margit testvér szerint egész földi életünk arra való, hogy elkészüljünk és megszülessünk az örök életre. Földi életem csak átmenet, az örök élet a cél, a vég nélküli boldogság Istenben.
A földön arra vagyok hivatott, hogy teljességgel megéljem az emberi életet, és a kegyelem által istenivé váljak, Isten templomává, amely befogadja Isten dicsőségét.
Isten arra teremtett, hogy eljussak a Vele való szeretetegységre – már itt a földön, még ha töredékesen is, és majd odaát a mennyben a maga teljességében” – írta Franciska testvér a 2009. évi káptalan előkészítése során a szociális testvéri lelki útról, talán saját útjáról is.
Eljutni az Istennel való szeretetegységre, vagy – ahogy Margit testvér és a szabályzatunk is fogalmaz – a jegyesi szeretetből való akarategységre: ez fogadalmas életünk célja.
Az Irgalom Istene erre a szeretetegységre hívta meg őt is. Eljegyzett menyasszony volt, amikor egy lelkigyakorlatban felismerte, hogy bármilyen szép és jó is a házasság, de egy család keretei nem elégítik ki. Sokakért akarta adni magát egész szívvel Istennek, a világban, jeltelenül, egy Szentlélek-tisztelő közösségben. Wagner Viktória testvért személyesen is ismerte, a vágy mégsem innét, hanem közvetlenül Istentől jött. A szerzetesrendeket ugyanis már 1950-ben, születése előtt hat évvel feloszlatták, így nem tudta, hogy léteznek szerzetesközösségek, és nem tudott a társaságról sem, ahová lelkivezetője segítségével 25 évesen, 1981. szeptember 24-én „érkezett haza”, ahogy ezt egy életrajzában megfogalmazta.
Első fogadalmi mottója: „Mindenkinek mindene lettem, hogy sokakat megnyerjek.”
És a sokak megnyerése érdekében megmozgatta saját képességeit, erőit, készséges szívvel igent mondott Istennek a körülményekben, lehetőségekben, vágyakban felismert akaratára.
Konkrét külső munkája mellett elvégzett különféle tanfolyamokat, újabb egyetemet. Fontosnak érezte, hogy a testvérek közötti kapcsolat még kockázatok árán is tovább erősödjék, ezért a testvérekkel (…) megálmodta a társaság még illegalitásban kiadott belső újságját, az Itt és Most-ot. Kereste, mit tenne Margit testvér, mit kellene tennie egy szociális testvérnek itt és most, hogyan kellene kilépnie a rejtettségből. Így részt vett a rendszerváltást előkészítő értelmiségi közös gondolkodásban, majd a rendszerváltás idejének új kezdeményezéseiben, amelyek beépültek a társaság, a Katolikus Egyház és a magyar társadalom életébe.
1990-ben tette le örökfogadalmát- Választott új mottója: „Életemmel és halálommal a Te dicsőségedre, Uram.”
Örökfogadalmi mottója már nem csupán a küldetésről, mások megnyeréséről szólt, inkább a teljes önátadás, Sára testvért követve másokért áldozattá válás vágyát fejezte ki. Isten dicsőségére odaadni életét az új, erős, egészséges, életszentségre törekvő hivatásokért, a közösség egységéért, azért, hogy a rendszerváltás utáni társadalomban fölragyogjon Krisztus világossága, és megtérjenek az emberek, hogy a rombolás erői átadják helyüket az újjáépítés erőinek, és így épülhessen Isten országa az egyesek lelkében és a társadalomban.
1992-től az akkori elöljáró, Kálmán Orsolya testvér mellett a Püspökkari Titkárságon segítette a szerzetesek újraindulását, továbbképzését. Kicsit Margit testvérnek a közös noviciátusról szóló álma is megvalósult a szerzetesnők képzését szolgáló Sophia megszervezésével, a Nemes Ödön atyával folytatott közös képzésekben.
Egyike volt azoknak a testvéreknek, akik a társaság kárpótlásból vásárolt első házában megkezdték a közös életet, megálmodta a káposztásmegyeri plébánián való letelepedést és ott a mentálhigiénés szolgálat elindítását a Szent Lukács Alapítvány keretében.
1991-től kezdődően valamennyi káptalanon részt vett küldöttként. 1992-től volt tanácstag, 1996-tól két ciklusban kerületi elöljáró, 2003-tól általános elöljáró, közben két turnusban a Rendfőnöknői Konferencia elnöke is.
A karizma iránti hűség, a szabályzat életté váltása mellett
Megszervezte a képzést, a lelki irányítást és ügyintézést; elrendezett, szabályozott házakat alapított úgy, hogy a lényeg, a cél és karizma az Atya akaratának szüntelen keresése és dicsőségének kinyilvánítása maradt a középpontban.
Elindította a kerületek közötti közös noviciátusi, juniorképzési programokat, sőt a föderációs testvérek részvételével is szervezett interjunior programot. A római boldoggá avatások gyakorlatát követően az ő általános elöljárói szolgálata idején került sor Salkaházi Sára testvér boldoggá avatására Budapesten, ami számára személyesen is sokat jelentett.
1989-ben, Sára testvér emléktáblájánál szembesült először komolyan élete végességével és a halál erejével, ami felragyogtatta számára a halálon is győztes Élet erejét, és a még teljesebb önátadásra indította.
Megértette, hogy az önátadásnak ugyanazt a dinamizmusát kell élnie a hétköznapokban, az örökfogadalomkor és földi élete beteljesedésekor, és ezt fogadalmi mottója szavai fejezik ki: „Életemmel és halálommal a Te dicsőségedre, Uram.”
Franciska életének gyümölcse a szociális testvéri lelki út, a természetfölöttiség útjának kibontása, Margit testvér és Sára testvér életének és tanításának integrálása az itt és most-ba, saját életébe és a testvérek életébe.
És Isten jeleken és csodákon, véletlen egybeeséseken és szivárványokon keresztül adta jelét hűségének, szeretetének. Ilyen véletlen egybeesés, hogy fogadalma 25. évfordulója éppen az Irgalom vasárnapjára, a szeretett II. János Pál pápa boldoggá avatásának napjára esett – a halálon győztes Életbe pedig Szent József évében lépett be, akinek ünnepén első fogadalmát tette.
Forrás: Szociális Testvérek Társasága
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
