Mindannyian értesültünk róla, hogy Ilaria Salis, az olasz antifasiszta terrorista miket mondott az Európai Parlamentben. Sajnáltatta magát, hogy ő csupán politikai nézetei miatt ült Magyarországon börtönben 15 hónapot. Azt "kifelejtette", hogy nem egészen így áll a történet, ugyanis ártatlanokat vertek társaival agyba-főbe. De az EP-ben leszögezte, tovább harcol egy "jobb világért". Erre a "jobb világra" még visszatérek, de előbb egy történelmi visszatekintés.
1936. július 17-én tört ki a spanyol polgárháború, tehát majdnem napra pontosan 88 éve. Döntő fontosságú volt, hogy a nemzeti erők, vagy pedig a bolsevikok emelkednek ki győztesen. Jelen írás nem kíván foglalkozni részletesen a harctéri eseményekkel, tudjuk, hogy végül – német segítséggel is – a nemzeti erők, a falangisták legyőzték a kommunistákat. De borzalmas események zajlottak le három éven keresztül.
Az egyháztörténelem egyik legvéresebb keresztényüldözése volt ez a három év.
A bolsevikok a hit elleni gyűlöletből fakadóan számtalan világi hívőt, férfi és női szerzetest, papot gyilkoltak meg bestiális módon. Nem válogattak, hogy fiatal vagy öreg, nő vagy férfi. Az egyik legszimbolikusabb eset a ferreríasi plébánia fiatal káplánja, akit egy hónappal szentelése után öltek meg, az elsők között adta életét Krisztusért.
Juan Huguet Cardona a Baleári-szigetekhez tartozó Menorcán született 1913. január 28-án, keresztény gyökereikhez hű, földműves szülők elsőszülött fiaként. A keresztség szentségében a helyi plébániatemplomban részesült. Már kisfiúként sokat imádkozott, megragadta a szentmise liturgiája. Később, miután ministráns lett, hűségesen és odaadó szeretettel szolgált az oltárnál, egyre tudatosabban készülve a papi hivatásra. Kilencéves korában járult először a szentáldozáshoz. Az eucharisztikus Jézussal való személyes találkozás még inkább elmélyítette lelki életét. A szentmise és a szentáldozás mellett felismerte a szentségimádás jelentőségét, éjszakai szentségimádásokon is rendszeresen részt vett. 1924-ben iratkozott be a papi szemináriumba, később filozófiai tanulmányait kiváló eredménnyel zárta, és 1929-ben már részt vett a spanyol szeminaristák római zarándoklatán. Ez utóbbi nagyon mély hatással volt rá. Itt született meg Krisztusban újjászületett személyisége, mely az önfeláldozásra épült. Öt évvel később egy lelkigyakorlaton írásban is megfogalmazta, hogy kész a vértanúságra. Akkor még nem tudhatta, hogy ez hamarosan eljön.
1936. június 6-án szentelték tehát pappá, első miséjét pedig június 21-én mutatta be. Nem sokkal később kitört a véres polgárháború, mely százával szedte keresztény áldozatait. Pár nap múlva, július 23-án le is tartóztatták, "bűne" csak annyi volt, hogy pap. Juan atya érezte, hogy erre sor kerülhet, ezért egyfajta óvintézkedésként korábban biztonságos helyre tette el az Oltáriszentséget.
Letartóztatása után több, szintén letartóztatott paptársával együtt őt is felszólították, hogy vegye le a reverendát. Amikor az egyik katona meglátta nyakában a keresztet, letépte, a földre dobta, majd ráparancsolt, hogy köpje le, vagy megöli. Az atya határozottan nemet mondott. Majd kezeit kereszt alakban kitárva azt kiáltotta: éljen Krisztus Király! A lövések az arcát érték. A rokonainak sikerült elvinni onnan, de életét már nem lehetett megmenteni, családja körében halt meg. Holttestét a helyi plébániatemplomban helyezték örök nyugalomra. Sírja hamarosan zarándokhellyé vált. A Katolikus Egyház hivatalosan 2013. október 13-án avatta boldoggá 521 vértanú társával együtt a spanyolországi Tarragona városában.
További rémhírek terjengtek arról is, amelyeknek nagyon is lehetett alapja, hogy egyes kommunista "nők" egyenesen papok torkát harapták át, annyira gyűlölték a kereszténységet.
Itt térünk vissza a jelenbe. Ha Ilaria Salis a múlt század első felében születik, szinte biztos, hogy ott lett volna Spanyolországban a vörösök kötelékében, ölt és kínzott volna. Ugyanerről a karakterről beszélünk.
A kommunizmus azt hirdette, hogy "jobb világot" hoz el, de elhozta a földi poklot, a meszesgödröket, kivégzéseket, és világszerte 100 millió áldozatot. A kommunizmust és az antifasizmust is szorosan összekapcsolhatjuk, mert, bár nem minden antifasiszta kommunista, de minden kommunista antifasiszta, és végülis azonos volt és a mai napig azonos az ellenségképük: Isten, haza, család. Ugyanez hajtja a mai elvtársakat is. Történelmi tény, hogy 1945-ben úgy zárult a második világháború, hogy az antifasiszta erők győztek, tehát létrejött és a mai napig fennáll az antifasiszta világrend. Ezek után mégis miért harcolnak az antifasiszták?
A válasz roppant egyszerű, soha nem fog eljönni és megvalósulni teljes mértékben az a "jobb világ" (ezt itt ironikusan kell értenünk), mert olyan mértékben szembemegy az isteni és természeti létrenddel, hogy nem valósítható meg totálisan. Viszont tengernyi szenvedést okozott – és fog a jövőben is – ez a sátáni törekvés, mely időről időre új álarcot vesz fel, de azt is tudjuk, hogy a történelem végső ura Isten, és végül az igazság fog győzni.
Lantos János – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
