Recseg-ropog Ukrajna alatt a decemberi jég, Avgyijivkánál az oroszok előrehaladást értek el, az USA-ban továbbra sincs egyetértés a háborúban álló ország támogatásáról, az oroszok megkezdték az ukrán energiainfrastruktúra bombázását. A helyzet olyannyira nem rózsás, hogy az eddig nagyhatalomként, magaslóról kommunikáló Kijev már kezdeményezett egy Zelenszkij-Orbán találkozót is. Közben a Wall Street Journal arról ír, hogy Ukrajna 2025-ig nem tud újabb ellentámadást indítani.
A WSJ cikke szerint Kijev arra törekszik, hogy a tél folyamán minden orosz támadási kísérletet feltartóztasson. A nyugati diplomaták és katonai stratégák szerint azonban a meggyengült Ukrajnának időre lesz szüksége, hogy rendezze sorait, és előfordulhat, hogy 2025-ig nem tud újabb ellentámadást indítani.
Szögezzük le, hogy a WSJ sem az objektív háborús elemzéseiről híres. A most közölt információ mögött meghúzódó másodlagos üzenet lényege, hogy 2025-ben már túl vagyunk az amerikai elnökválasztáson és az új vagy régiúj elnök beiktatásán. Magyarul: a Nyugat nem fog újabb nagy ellentámadást finanszírozni, amíg ki nem derül, milyen adminisztráció kerül az USA élére.
Ha ehhez hozzávesszük azokat a korábbi sejtéseket, miszerint a Nyugat befagyasztaná a háborút, akkor azt látni, hogy a lehetőség ehhez hamarosan adott lesz.
Az amerikai költségvetési vita elhúzódik, az EU-ban várhatóan az év vége előtt nem születik döntés Ukrajna 50 milliárdos támogatásáról. A helyzet súlyosságát jól mutatja, hogy december van, és a kijevi kormányzatnak még bemutatható költségvetési terve sincs – mivel nincs bevétele és GDP-je 60 százalékát a nyugati támogatások teszik ki.
A folyamatban lévő támogatási összegek is jelentősen megcsappantak. Az Ukrajinszka Pravda közlése szerint idén augusztus és október között Ukrajnába érkező nyugati támogatások összértéke 90 százalékkal volt kisebb, mint a 2022 azonos időszakában küldött katonai és pénzügyi segélyek értéke.
Ukrajnában a hátország helyzete szinten súlyos, az országból legalább 10 millió ember menekült el, több millióra tehető a belső menekültek száma, akiknek közel fele kizárólag segélyből él.
A pénzügyi paradigmaváltáson kívül megindult a politikai váltás is. Boris Pistorius német védelmi miniszter nemrégiben a ZDF német televízióban elutasította azt a narratívát, hogy Berlinnek kötelezettsége lenne Kijevet támogatni. Sőt, nem értett egyet az EU azon tervével sem, hogy tavaszig egymillió lőszert kell leszállítani Ukrajnának (már korábban érkeztek hírek, hogy ez nem lehetséges a gyártókapacitás szűkössége miatt).
De Pistorius igazán kemény kijelentést akkor tett, amikor emlékeztetett, hogy Németország nem szövetségese Ukrajnának. Ebben a mondatban számtalan dolog benne van. Például kétségbe vonja Ukrajna mindenek feletti támogatásának kötelezettségét, ami új. Másodszor, jelzi, hogy Németország továbbra sem hajlandó direkt konfliktusba keveredni Oroszországgal, főleg nem Ukrajna miatt. Harmadszor, arra utal, hogy hamarosan előkerülhet az Északi Áramlat felrobbantásának ügye, amit az amerikai és német sajtó neves egyszerűséggel rákent az ukránokra. Mivel a szabotázs a német energetikai infrastruktúrát célozta meg, ha az ügy tényleg politikai téma lesz, jó okot szolgáltathat Ukrajna támogatásának befagyasztására.
A fronton is gondok vannak. A stratégiai fontosságú Avgyijivka városa melletti üzem egy részét az oroszoknak sikerült bevennie. Az ukránok felé elfogult ISW intézet jelentése szerint az üzem közelében lévő szennyvíz tisztító területét az oroszok bevették, és a város külső határainál több helyen megerősítették pozícióikat. Az ISW szerint Avgyijivkánál 40 ezer orosz katona harcol. Az üzem, amelyért a harcok folynak, lényegében a város kapuja, a város pedig többek között azért is jelentős, mert az ukránok innen lőtték tüzérséggel a szakadár Donyeck városát.
Mindeközben az ukrán tüzérség kezd kifogyni a lőszerből (egyes elemzők szerint a légvédelmi rakétákból is), takarékoskodniuk kell, ami jelentősen megnehezíti az orosz támadások visszaverését.
A rossz hírek nem csak az elemzőktől érkeznek. Az Ukrajinszka Pravda az ismert ukrán önkéntes katonát, Marija Berlinszkát idézte, aki szerint a jelenleg helyzet már nem patthelyzet, hanem konkrétan vesztésre állnak. Bírálta a politikai vezetést, amiért felkészületlenül érte őket az orosz támadás 2022 februárjában, és kijelentette, hogy szembesíteni kell a vezetést a valósággal, és ez a legmagasabb katonai vezető feladata lesz.
A legmagasabb katonai vezető pedig nem más, mint Valerij Zaluzsnij vezérkari főnök, aki Zelenszkij ukrán elnök támogatottságának rohamos gyengülése miatt akaratlanul is politikai ellenféllé, sőt, alternatívává vált az ukrán lakosság körében. Az elnöki iroda a háború alatt lényegében autoriter hatalmi központot épített ki, a sajtó tartalmait ellenőrzik és korlátozzák.
A problémákra már nem csak Zaluzsnij hívja fel a figyelmet. Zelenszkij magára haragította elődjét, Petro Porosenko exelnököt is, akivel a háború kitörésekor felfüggesztették a politikai szembenállást. És minap megszólalt Vitalij Klicsko, Kijev főpolgármestere is, aki a politikai vezetést bírálta, és Zaluzsnijnak adott igazat a katonai helyzettel kapcsolatban.
Mindez azt mutatja, hogy az ukrán hátország és politikai spektrum egysége addig tartott, amíg volt elég nyugati támogatás (cinikusan fogalmazva, volt miből lopni), és most, hogy beérkező tételek megcsappantak, a harctéri helyzet pedig rosszra fordult, elkezdődött a felelősök keresése. Az sem kizárt, hogy már Zelenszkij alternatíváján dolgoznak egyesek, mert Zelenszkijjel az ország élén Ukrajna semmilyen tűzszüneti megállapodást nem tud kötni Oroszországgal.
Megjegyezzük, hogy a háború gépezetére rengeteg érdek épült rá, nem csak a nyugati támogatásokat terhelő korrupciós láncok, de konkrét hadiipari és gazdasági érdekek, a fegyvereladásoktól, az amerikai kézben lévő ukrajnai gabona Európába-nyomásán át a diplomáciai lobbiig. Ez utóbbi például az orosz agresszióra építve akart egy nemzetközi megállapodást tető alá hozni, amely minden területszerzési háborút elítélt volna. Természetesen az egész Kína és Tajvan kérdéséről szólt volna. A projekt a gázai háborún hasalt el. Azzal, hogy az USA támogatásával Izrael benyomult a Gázai övezetbe, esély sem maradt arra, hogy a Globális Dél nevét adja a Kína elleni diplomáciai falhoz.
Ezek a példák mutatják, mennyire nehéz befejezni a háborút, és hogy az ukrán vezetés számára milyen mértékben szól az egész a nyugati támogatásokról. Mondhatnánk, hogy nem a háborúhoz kellenek a támogatások, hanem a támogatásokhoz a háború. Ezért Kijevet rákényszeríteni a konfliktus befagyasztására vagy felfüggesztésére, esetleg lezárására, csak a pénzek megvonásával és a politikai vezetés cseréjével érhető el. Zelenszkijék tehát a túlélésért és a dollármilliárdokért harcolnak egy megnyerhetetlen háborúban.
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
