Valójában semmi új: az ukránok hosszú ideje dezertálnak.
Én is ismerek személyesen ilyen embereket. A közelben dolgozik az egyik futárszolgálat irodájában egy teljesen egészségesnek kinéző, hadköteles korú ukrán ember, aki másfél éve menekült el hazájából.
De szófiai munkahelyemen is van több huszonéves srác. Egyszer leülve a pihenőrészben sikerült is kihallgatnom pár ember beszélgetését a témáról. Három ukrán lány és két ukrán fiú beszélgettek, persze oroszul (mert az a leggyakoribb nyelv Ukrajnában ma is), s azon sajnálkoztak a fiúk, hogy nem tudnak hazamenni szabadságra, mert akkor nem fogják őket többet kiengedni, hanem mehetnek a laktanyába párhetes kiképzésre, majd meg valahová a Donbasszba meghalni.
A leginkább figyelemre méltó az volt, hogy az 5 fiatal közül egy se akadt, aki bármilyen formában arra utalt volna, hogy most nemzeti élet-halál harc van és „sehonnai bitang ember, aki most, ha kell, halni nem mer”. A hangulat a „szörnyű ez a háború, mikor lesz vége?” és a „szemét politikusok, miért háborúznak?” között ment. Olyan, hogy a két huszonéves srác miért nem megy harcolni fel se merült, sőt értékes tanácsokat kaptak a lányoktól mire legyenek óvatosak a bolgár hatóságok előtt.
Az egyik lány még „hazaáruló” kijelentésre is ragadtatta magát. Elmondta, úgy tűnik, már biztosan átkerül a határ másik oldalára Luganszk, ahová valósi, így bemegy a szófiai orosz követségre intézni az orosz papírokat. Mire a másik lebeszélte erről, azzal az érvvel, hogy akkor lehet, hogy baja lesz az EU-s tartózkodási engedéllyel, újra kell intéznie, szóval inkább várja ki a háború végét, majd csak akkor csináltassa meg az orosz útlevelét. Meg eleve addig felesleges, ukrán papírokkal is mehet haza, az orosz ellenőrzés alatti Luganszkba, csak Moszkván keresztül kell mennie.
Szóval semmi új ezekben a hírekben. Az új csak az, hogy kezdik őket megírni a liberális médiák.
Készítik elő a liberális közvéleményt a kijevi rezsim bukására. Ennyi az egész.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
