A leggyomorforgatóbb azonban az, ahogyan a fideszes szavazókat környékezik meg a Magyar Pétert istenítő művészek, influenszerek és sztárocskák.
A választás utáni helyzetet reálisan nézve egyre egyértelműbbnek tűnik, hogy április 12. nem Magyar Péterről szólt, hanem egyedül Orbán Viktorról. A szavazók egyik fele azt szerette volna, hogy maradjon a miniszterelnök, s vele együtt azok a vívmányok, jóléti intézkedések, amelyeket megteremtett és ígért az embereknek. A másik fele viszont az ország és a saját élete összes bajáért Orbánt tartotta felelősnek, de nagyjából hidegen hagyta, mit kell tudni Magyar Péterről és a Tisza Pártról. Ezenfelül pedig volt egy jelentős bizonytalan vagy tapasztalatlan választói réteg is, akiket a tiszásoknak sikerült éppen időben fanatizálniuk, sokszor megengedhetetlen módszerekkel, a Meta által egyoldalúan felerősített ellenzéki közösségimédia-kampánnyal, ingyenes bulikkal, hazugságokkal, alaptalan vádaskodással és külföldi titkosszolgálati beavatkozással. Végül az utóbbi, több százezres tömeg döntött, és igen jelentős, kétharmados felhatalmazást adott az ország vezetésére Magyar Péteréknek.
Ezért is botrányosan olcsó, pitiáner marakodás az, amit azóta Magyar Pétertől látunk, aki még azt is kétségbe vonja, hogy Ágh Péter fideszes képviselő felveheti-e a mandátumát. Miközben a pártja 141 képviselői helyet szerzett meg a lehetséges 199-ből az Országgyűlésben, és gyakorlatilag szinte azt csinálhat meg, amit csak akar, nemcsak lehajol az aprópénzért is, hanem erőszakosan, körömmel körbekaparássza, körül is dongja ezt a fillért, mint a húst a légy.
Arra hivatkozik, hogy Ágh választókerületében indult egy független jelölt is, akit történetesen Magyar Péternek hívnak, és ezzel félrevezették a választókat. Nyilván nem lenne ekkora a hiszti a leendő kormányfő részéről, ha ezt a független jelöltet mondjuk Orbán Anitának hívták volna, a leendő tiszás külügyminisztert ugyanis a szavazók közül nem ismerte a kutya sem a választás előtt, így azt is hihették volna, hogy Orbán Viktor rokona, ha nem nézik meg a neve mellett a pártjelvényt. A leendő kormányfő a kampánya során ráadásul a széles nyilvánosság előtt viccelődött azon, hogy minden jelöltjének meg kellene változtatnia a nevét Magyar Péterre, akkor biztos lenne a győzelem.
Ami azonban most folyik a Tisza elnöke és a holdudvara részéről, már nem vicc, hanem valóságos sakáltempó, a demokrácia és a jogállamiság jegyében a maradék húst is le akarják rágni az áldozatról, hogy soha többé ne legyen ereje visszatérni a hatalomba. Azért támadnak neki a közjogi méltóságoknak, az államfőnek, az Alkotmánybíróságnak és az igazságszolgáltatás vezetőinek is, hogy mindezt a pusztítást akadály nélkül megtehessék az ellenfél térfelén, útban egy totális hatalom felé.
Bicskanyitogató minden igazi demokrata számára például az az eljárás is, ahogyan megpróbálják az alaptörvényt felforgatni, hogy teljes lehessen ez a bosszú. Már azon morfondíroznak, miként lehetne megakadályozni, hogy Orbán Viktor újraindulhasson egy következő választáson, illetve hogyan lehetne iziben átvenni a hatalmat az önkormányzatokban is.
A leggyomorforgatóbb azonban az, ahogyan a fideszes szavazókat környékezik meg a Magyar Pétert istenítő művészek, influenszerek és sztárocskák.
Ahogyan például egykori belvárosi színigazgatók hajolnak meg utólag az új hatalom lábpárnája mellett, vagy ahogyan Lovas Rozi egy kicsit félredönti a fejét és sopánkodik – mint Szili Katalin az úgynevezett „köteles beszéd” után –, miközben arról próbálja meggyőzni Orbán Viktor híveit, hogy támogassák a fideszesek elleni leszámolást. Úgy viselkednek, ahogyan azt Faludy György megírta az álszent karrieristákról: azon rúgnak, ki ott maradt alul, de az előírt hátuljakból egyet sem hagynak nyalatlanul.
Haraszti Gyula – www.magyarnemzet.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
