Szabolcs-Szatmár-Bereg megye érezhetően átlényegült Ukrajna orosz megtámadása után. Gyakorlatilg minden település érintett a humanitárius katasztrófa elhárításában, és hiába beszélhetünk leszakadt országrészről, az itt élők maguktól ajánlják fel a segítségüket, vagy épp visznek matracot menekültpontokra.
Mindezt úgy, hogy a megye egészen más viszonyban van Ukrajnával, az ukránokkal, illetve a kárpátaljai magyar közösséggel, mint ahogy azt szeretnék elképzelni Budapesten – háromszáz kilométernyi távolságból.
A záhonyi határátkelőtől 26 kilométerre található Jéke község. Itt még tegnapig nem voltak menekültek, ugyanakkor a Katasztrófavédelem már felmérte a település kapacitását. Az alig hétszáz lelket számláló település egy takaros menekültpontot hozott létre – teljes mértékben önerőből és saját szándékból.
Kovács József polgármester elmondta,
20 embert tudnának befogadni és ellátni a korábbi óvoda épületében.
A felajánlott szobák jól fűtöttek, és a jékei családok maguk hozták a gyűjtőpontra a matracokat, az ágyneműket. Egyelőre még hivatalosan nincs kijelölve a település menekültek elszállásolására, ugyanakkor a nyomás egyre nagyobb a határon.
Jéke egy pozitív szemléletű település, az itt élők segítőkészek, szóval, a háború elől menekülők ellátását megoldja a lakosság, de a költségvetési törvényben egyelőre annak nyomát sem látni, hogy a szabolcsi települések plusz kiadásait fedezni fogja-e a kormányzat, ha már ilyen feladat elé állítja őket az állam – magyarázta Kovács József. Kiemelte, tapasztalata szerint a megye minden települése érintett a menekültválságban, a polgármesterek egyeztetnek egymással.
A finanszírozás kérdése ugyanakkor fontos szempont. A koronavírus-járvány alatt a települések komoly kormányzati elvonásokat szenvedtek el, Észak-Keleten pedig eddig sem volt kolbászból a kerítés.
„Több ismerősöm van Kárpátalján, polgármesterek is, amikor kint voltam, nagyon barátságosak voltak velem is, így amikor kitört a háború, egyből felhívtam őket, hogy gondolják meg, miben tudunk segíteni. Másnap ezt megvitattam a képviselő-testülettel, egyértelmű volt mindenkinek az álláspontja, amennyiben kell és tudunk, akkor segítsünk”
– idézte fel a döntésük hátterét a polgármester. Kovács József még azt is elmesélte, hogy amikor tájékoztatták a menekültpontról Jékét, a lakosok rájuk „zúdították” az adományaikat, lett matrac, takaró, párna, játék.
Helyszíni tapasztalatunk szerint az emberek igyekeznek elfogadni a helyzetet, de az érzelmeik vegyesek. Egyesek tartanak a háborútól, mások szerint a fegyveres konfliktus tőlük biztonságos távolságban zajlik. A menekültek kapcsán sem olyan egyszerű a szabolcsi képlet, mint amilyen Budapestről tűnik.
Itt jól tudják, hogy akik a határon most hazánkba érkeznek, főleg Kárpátaljáról, azok közül sokaknak a magyar viszonyok Kánaánnak tűnnek.
Érdekes kérdés, és valószínűleg ez április 3-a után válik különösen hangsúlyossá, hogy mit kezd a magyar állam, illetve a leendő kormány ezekkel az emberekkel, főleg ha nem áll szándékukban majd visszatérni a még nagyobb nyomorba.
Jékétől 53 kilométerre délnyugatra a megyeszékhelyen, Nyíregyházán még nem találkozni tömegével a háború elől menekülőkkel, a határról vonattal érkezők átutaznak a városon. Ugyanakkor egyre több olyan nyíregyházi szálláshely, szálloda van, ahol ukránok szállnak meg, vagy szállásolják el őket – ez látszódik az ukrán rendszámú autókból is.
Lengyel Máté önkormányzati képviselő, az Egységben Magyarországért országgyűlési képviselőjelöltje az Alfahírnek arról beszélt, érezhető, hogy Nyíregyházán félnek az emberek, nem a menekültektől, hanem a háborútól. Próbáljuk megnyugtatni őket – tette hozzá.
Hogy értsük, csak az elmúlt egy hét során több mint 91 ezren lépték át az ukrán-magyar határt, közülük kedden 4283 ember, köztük 1308 gyermek érkezett Budapestre vonattal.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
