Tegnap az Európai Parlamentben elfogadtak egy jelentést, amely
nem jár semmilyen konkrét következménnyel, szankciós ajánlásai a gyakorlatban érvényesíthetetlenek, jelentős részben helytálló, de pont annyi marhaság és hazugság van benne, hogy tökéletesen illeszkedjen a kormánypropaganda szemétsorosbrüsszel vs. igazkeresztényhazafi faék-narratívájába.
Ellenzéki oldalról ezt legfeljebb saját tehetetlenségünk kompenzálásaként, itthoni kudarcainkra kapott külföldi sebtapaszként lehetne örülni – de annak meg minek?
Hogy az EP-ben a tartózkodókat a távol maradók közé sorolják, így a „jelen levők kétharmadába” az ő voksuk nem számít bele, az valóban idegen a magyar jogrendtől – és tulajdonképpen a józan észtől is. Csakhogy Strassbourban mindig ez volt a szabály, az elmúlt években nagyon sok döntést hoztak meg így, a Fidesz pedig soha meg sem nyikkant ez ügyben. Most, tehát meglehetősen hiteltelen erre hivatkozva előadni a hattyú halálát.
Ami az egész kutyakomédiában igazán említésre méltó, az talán egyedül az, hogy a Fidesz ismét, sokadszorra kiállította saját elvtelenségi bizonyítványát. A Jobbik és az LMP – a dokumentumban foglalt valótlanságokon túl – jelentős részben azért nem támogatta a Sargentini-jelentés elfogadását, mert
elvi alapon utasítják el, hogy a valóban jogtipró magyar kormányt külföldről utasítsák rendre.
A Fidesz azonban ellenzékből messze nem volt ilyen kényes az ország szuverenitására.
Orbán belföldi használatra előadott strassbourgi kupléjában arról dalolt, hogy
„minden nemzetnek és tagállamnak joga, hogy eldöntse, miképpen rendezi be saját életét a saját országában.”
A Fidesz 2009-es európai parlamenti választási programjában viszont még ilyen dörgedelmek szerepeltek:
Az unió intézményei félnek beavatkozni egy-egy kormány belügyeibe. A Fidesznek ugyanakkor meggyőződése,hogy közös értékeink és elveink érvényre juttatását nem lehet mérlegelés tárgyává tenni.”
„Az uniónak rendelkeznie kell emberi és kisebbségi jogi védelmi rendszerrel. Ellentmondás, ha elvárjuk az uniótól, hogy vegye rá a normakövetésre a tagállamok kormányait, de vonakodunk attól, hogy ehhez a szuverenitásunkat esetleg csorbító felhatalmazást adjunk.„
„Sokszor kerültünk abba a helyzetbe, hogy a magyar polgárok érdekeit éppen Brüsszel képviselte a magyar kormánnyal szemben. Az uniós normák követésének Brüsszel általi kikényszerítése sok esetben a szocialista–szabaddemokrata kormány féken tartását szolgálta.”
„Az uniós értékek, elvek, célok és szakpolitikák tehát nem teherként jelennek meg a mai magyar politikában, hanem fogódzóul szolgálnak, és naponta szembesítenek minket a kormány siralmas teljesítményével.”
„A Fidesz meggyőződése: az Európai Unió nem habozhat, amikor arról van szó, hogy egyes kormányok megsértik az unió által vallott értékeket, legyen szó az emberi és polgári vagy a kisebbségi jogokról. Ki kell dolgozni azokat az eljárásokat, melyeket ilyen esetben alkalmazni lehet; egyetlen tagállam se bújhasson a be nem avatkozás nemzetközi jogi elve mögé.”
Tehát a hazánk függetlenségét és nemzetünk becsületét kivont lángpallossal védő kormánypárt ellenzékből nem, hogy elfogadhatónak tartotta az EU beavatkozását az uniós normákat megsértő hatalommal szemben,
hanem egyenesen követelte, hogy Brüsszel állítsa meg Gyurcsányt és Bajnait.
Nem volt igazuk. A balliberális kormányzatot nem az Európai Unió, hanem a magyar nép kergette el, nem strassbourgi példabeszédekkel, meg végeláthatatlan szankciós eljárásokkal – hanem saját döntésének nyomán, saját erejéből. Most is ez az egyetlen járható út.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
