Egy viharos tanácsülés krónikája (Bölön)

Egy viharos tanácsülés krónikája (Bölön)

Hétfő délután A borvíz útja programban épített fürdő emeleti termében tartotta ülését Bölön község helyi tanácsa, napirenden Ferencz Zoltán alpolgármester leváltása szerepelt, aki Sikó Imre tisztségtől való megfosztását követően megbízott polgármesterként vezeti a községet. A kezdeményezők nem értek célt: a szavazatok megszámlálásakor kiderült, nem kapták meg a szükséges kétharmados támogatást, így az alpolgármester tisztségben marad. A bő másfél órás ülésen nagyon sok kétesnek tűnő ügy került terítékre: kit alkalmaztak és milyen fizetéssel, kivételeztek-e a rokonsággal, visszaélt-e a községvezető a hatalmával, elég átláthatóak-e a hivatal és a beruházásokat kivitelező cégek közti szerződések? A részleteket bizalmas információkra hivatkozva elhallgatták, az elmondottak alapján azonban akár törvénysértés is történhetett a hivatal falai közt. Mivel szinte tapintható volt a feszültség a felek közt, feltételezhető, hogy az ügynek lesz még folytatása. Alább a tanácsülésen elhangzottakat jegyzőkönyvszerűen közöljük, betekintést nyújtva a bölöni községi tanácsban kialakult feszült helyzetbe.

Ki kivel rokon?

Ferencz Zoltán jelezte, kész megválaszolni minden kérdést, mert úgy érzi, az utóbbi időben bemocskolt nevét csak úgy tudja tisztázni, ha nyílt kártyákkal játszik. Ő maga kezdte el olvasni az ellene megfogalmazott „vádakat”, majd a választ is megadni. A vita nem maradt el: hol a Pro Európa Roma Párt képviselőjével, Alexandru Racolţával, hol Fekete Mónika jegyzővel volt kénytelen polemizálni, mellette leginkább a szociáldemokrata Dorina Bădescu állt ki, s intett megfontolásra, józan gondolkodásra.

Ferencz Zoltán cáfolta, hogy nem lenne szaktudása a polgármesteri hivatal vezetéséhez – Brassóban közigazgatási egyetemet végzett, az oklevelet pedig helyben bemutatta –, mint ahogy azt is, hogy döntéseit ne a tanáccsal közösen hozta volna meg. Érvelése szerint a költségvetést, a beruházásokat és minden egyéb, a tanácsra tartozó dolgot bemutatott, és kérte – majd meg is kapta – a tanácstagok jóváhagyását azokra. A cégek pedig, amelyekkel a hivatal dolgoztat, ugyanazok, amelyekkel az elmúlt években is szerződéses viszonyban állt a hivatal. A Trió Kft. Bölönpatakon dolgozott, a Zöld Út hidat épített, a hivatal belső felújítását végezte és az óvodánál dolgozott, most az iskola tetőzetét újítják fel, és a sort folytatni lehetne, a lényeg az, hogy egyik megbízott cég sem rokonáé. „Megkérdezem a jegyzőnőt: a Trió tulajdonosa, Nagy Öcsi úr velem vagy az Ön férjével unokatestvér?” – szegezte a kérdést Fekete Mónika jegyzőnek. A megszólított igennel válaszolt, majd hozzátette, még Sikó Imre idejében kötöttek vele szerződést.

Ferencz Zoltán szerint nem állja helyét az a vád sem, hogy közpénzt szórt volna el. Minden vásárlást, minden beruházást jóváhagyatott, versenytárgyalást írt ki, azok rendben lezajlottak, majd szerződést kötött. Ezeket a szerződéseket megkötésükkor nem kellett újra előterjesztenie és jóváhagyatnia a tanácstagokkal – magyarázta.

Fekete Mónika arra kérte, ha már megszólította, hadd kérdezhessen vissza: a tanácsnak tényleg minden szerződésről tudomása volt, minden beruházásról beszámolt az alpolgármester a helyi képviselő-testületnek? Alexandru Racolţa szerint többször is megtörtént, hogy a kivitelezőnek úgy fizettek, hogy szerződést csak utólag kötöttek vele. Ferencz Zoltán szerint bizonyos pénzhatár alatt saját hatáskörben is intézkedhet, de amúgy bármelyik szerződést kész megmutatni. Ezt már régebb is felajánlotta, mégsem élt senki a lehetőséggel.

 

Tiszteletet mindenkinek

Az alpolgármester szerint ő igenis becsüli a hivatal alkalmazottjait. Most is azt szerette volna, ha itt lennének, s elmondanák álláspontjukat, meg is hívta őket, de aztán a jegyző a prefektúrát hívta, ahonnan azt mondták, a hivatalt nem lehet bezárni. „Hívta az alkalmazottakat vagy utasításba adta? Mert nagy a kettő közötti különbség” – vetette ellen Fekete Mónika.

Hírdetés

Ferencz Zoltán jelezte, a maga részéről is tiszteletet várna el az alkalmazottaktól. Például akkora a részükről megnyilvánuló titkolózás, hogy a mai napig nem tudhatja, mi van a volt polgármester irodájában levő szekrényben. Amennyiben a hivatal egyik munkatársának szüksége van egy ott őrzött dokumentumra, a volt polgármester felesége hazamegy, elveszi a kulcsot, kinyitja, a kért okiratot olvasásra odaadja, majd visszazárja – ecsetelte. Egy másik esetet is megosztott: a volt polgármesterrel közösen ellenőrzést végeztek a községháza pénztáránál, ahol nem találtak mindent rendben, de megoldották. „Jegyzőnő, ön tudott erről?” – szegezte a kérdést ismét Fekete Mónikának. A jegyző úgy vélte, a hivatalt érintő bizalmas dolgokat nem szabad a nyilvánosan közvetített ülésen megtárgyalni, ezért nem fog válaszolni a kérdésre. „Én nem vádoltam senkit, nem beszéltem bizalmas dolgokról, csak arra akartam rávilágítani, hogy az alkalmazottaktól érkező panaszok honnan eredeztethetőek” – mondotta az elöljáró.

További belső ügyként Fekete Mónika férjét, Fekete Zsoltot nevezte meg. Mint mondotta, már az alkalmazása is kérdéseket vet fel, mert miért kellene egy halőrnek érettségije és a hivatalnál betöltött két év régisége legyen? A halastónál alkalmazott két férfi között a különbség az volt, hogy az egyik dolgozott, a másik nem, az egyiknek 6500, a másiknak pedig 3300 lej volt a bruttó fizetése, az egyiket meg lehetett kérni dolgokra, a másikat nem. Mondandóját egy nyári történettel támasztotta alá: amikor egy hétköznap kevesen voltak a halastónál, megkérte Fekete Zsoltot, segítsen az idős, közösségi médiát nem követő emberekkel tudatni, hogy a szárazság miatt óvatosan kell bánni a vízzel, ne használják öntözésre. „Tudják mit válaszolt? Küldjek átiratot, majd holnap reggel válaszol rá! Ezekért helyeztettem át a halastótól” – mondotta.

 

Titkot fedett fel?

A személyes információk közzétételéről előbb általánosságban került szó – mert úgy vélték, ez is bizalmas személyi adatokat tartalmazhat –, de aztán maga Alexandru Racolţa fedte fel: őt és családját érintette kellemetlenül, ahogy az alpolgármester eljárt. Mint mondotta, az Országos Rendőr-főkapitányság átiratban kérte a bölöni polgármesteri hivatalt, hogy az ő és gyermekei ingatlanvagyonáról az adónyilvántartás alapján adjanak ki információkat. Ehelyett – mondotta Racolţa – az alpolgármester felkeresett egy sor családot, s azt mondta nekik, ne építtessenek, mert nincs értelme, Racolţáék loptak, a bankok lefoglalnak és elárvereznek mindent. Racolța úgy véli, ez az eset önmagában nem, de igenis jelentősen hozzájárult fia halálához.

Ferencz Zoltán azt tudakolta, honnan szerzett tudomást arról, hogy délután, a munkaidő lejárta után átiratot kapott a hivatal, s miért ment Racolţa nyomban a Baróton lakó könyvelőjükhöz információt kérni. A tanácstag szerint az ügyet követő ügyvédjük értesítette őt. A vita hevében nem volt pontosan érthető, de vagy már folyamatban van, vagy hamarosan kezdődhet egy, ezen esetet tisztázó per Alexandru Racolţa és Ferencz Zoltán között.

 

Diktátor és önkényes?

Fenyegetésről Fekete Mónika számolt be legrészletesebben. Mint mondotta, bár irodáik egymás mellett vannak, jó munkaviszony nincs köztük: hónapok óta mást sem hall, mint hogy feljelenti, megbünteti 5000 lejjel, vizet lopott, „megmutatom én neked”. Két hete is egyszerűen felugrott a székről, s kirohant az épületből, mert nem bírta a nyomást. Aztán amikor lehiggadt, visszament, s kérte, végre felnőtt módon rendezzék a helyzetet.

Alexandru Racolţa arról számolt be, hogy ő is szemtanúja volt, amikor egy férfit jelentős pénzbírsággal  fenyegetett meg. Ferencz Zoltán azt mondta, nem fenyegetett meg senkit, csak tudomására hozta, mit ír a szabályzat: ha azt írja, mást nem mondhat. Az alpolgármester cáfolta azt is, hogy a föld- és erdőügyeket csak a családja és baráti köre számára oldaná meg: a bizottságban sokan vannak, ott az ő voksa csak egyet ér, mint bárki másé, nincs ahogy akaratát bárkire is ráerőltesse. Igen, a feleségét az egyik osztályról áttette egy másikba, mert csak így lehetett elkerülni, hogy érdek-összeférhetetlenség legyen. „Önök tudtak arról, hogy a hivatal szerkezeti felépítését megváltoztatjuk, hiszen megszavazták” – mondotta válaszul egy másik „vádpontra”. Alexandru Racolţa szerint nem is az áthelyezés maga róható fel, a kérdés az, hogy mikor történt meg: tudtával négy hónap késéssel, addig az összeférhetetlenség igenis fennállt.

Az alpolgármester szerint a hivatal javait a gépjárművön kívül nem használja, de azzal sem lagzikra és keresztelőkre jár, hanem ha kell, éjjel is, a község érdekében. Szeretné, hogy kultúrélet legyen a faluban, kész támogatni a tettre kész fiatalságot, de úgy véli, a feltételek még nem adottak: a kultúrházat csak nemrég vásárolták meg az unitárius egyháztól, mindenféle esemény szervezése előtt rendbe szeretné azt tenni. Hogy kik választották meg alpolgármesternek, nincs honnan tudnia, mert titkos volt a szavazás. Az viszont bizonyos, hogy erővel, fenyegetéssel egyetlen tanácstagot sem lehet rávenni arra, hogy megválasszák, mert a fülkében mindenki úgy voksol, ahogy akar. Neki személyesen kilencen ígérték meg, támogatni fogják, végül hét voksot kapott két évvel ezelőtt – ebből is kitetszik, az emberek úgy cselekszenek, ahogy akarnak – összegzett Ferencz Zoltán.


Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »