Timgád városát Traianus császár építtette Kr. u. 100-ban. Habár a Nyugatrómai Birodalom bukása után nem sokkal berber törzsek dúlták fel, romjai a mai napig állnak, és 1982 óta világörökségi védelmet élveznek.
Az eredetileg Marciana Traiana Thamugadinak nevezett város helyén korábban nem állt település, „ex nihilo” alapították katonai helyőrségként. Mielőtt a Szahara homokja elnyelte volna, a mértani pontossággal megtervezett város virágzó római kolónia volt.
A falakat és oszlopokat elborító homok azonban meg is őrizte a feledésbe merült várost, amelyet a birodalom bukása után ezer évvel fedeztek csak fel újra. A várost olyan jó állapotban őrizte meg a sivatag, hogy sokan az „algériai Pompejinek” nevezik.
Traianus császár márvány fejszobra (kép forrása: Wikimedia Commons)
Nevét a kolónia a császár édesanyja, Marcia és apja, Marcus Ulpius Traianus emlékére kapta, egyúttal azonban jelképezte magát a császárt, illetve szeretett nővérét, Ulpia Marcianát is.
A település létrehozása kettős célt szolgált: egyfelől a római hadsereg pihenésüket kiérdemelt veteránjai telepedhettek le itt, illetve az aktív katonai helyőrség erőt demonstrált a környékbeli berber törzsek felé.
Alapítása után nem kellett sokáig várni, hogy Timgád fontos kereskedelmi központtá is váljon. Lakói több évszázadon át békében és biztonságban éltek, ez azonban nem tartott örökké: az 5. században az Európából Észak-Afrikába áthajózott vandálok dúlták fel a várost.
Kép forrása: Flickr
A távoli kolóniát a továbbiakban képtelenek voltak biztosítani az egymást követő császárok, saját haderővel nem rendelkezett, területéből pedig egyre többet veszített.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
