A Borromeo Szent Károly tiszteletére szentelt püspöki kápolna búcsúünnepét tartották november 6-án. A szentmise főcelebránsa Böcskei László megyéspüspök volt. A Temesvári Római Katolikus Egyházmegyéből érkezett a nagyváradi püspöki kápolna búcsúünnepének idei szónoka, Király Árpád arad-ségai főesperes, plébános.
Böcskei László hangsúlyozta, hogy a védőszent példáját követve, illetve az ő közbenjárását is kérve tudunk hűségesen, kitartóan és odaadóan szolgálni ott, ahová a jóságos Isten küldött bennünket, hogy éljünk és ellássunk bizonyos feladatköröket. Arra hívta fel a figyelmet, hogy az oltárkép is azt ábrázolja, ahogyan a püspök egy nehéz és válságos időszakban – amikor pestisjárvány pusztított Milánóban – a kereszt alá vonult, hogy Isten kegyelméből megerősödjön Jézus közelében, aki az út, az igazság és az élet.
Arról is beszélt a nagyváradi egyházmegye főpásztora, hogy amint annak idején kenyérbéllel tisztították meg a kápolna falait a rárakódott piszoktól, úgy néha Isten teremtményeiként nekünk is szükségünk van arra, hogy az áldozatainkkal megtisztítsuk önmagunkat a világ ránk rakódott szennyétől, hogy ismét feltárulhasson Isten alkotásának csodálatos szépsége. Felidézte, hogy néhány évvel ezelőtt majdnem beszakadt a kápolna „egének”, vagyis mennyezetének egy sarka, és a szakemberek közbeavatkozására volt szükség ahhoz, hogy időben megelőzzék a katasztrófát. Összefogással sikerült elhárítani a bajt. Nekünk is sokszor össze kell fognunk azért, hogy együtt imádkozva megmentsük a nagybetűs Eget, fogalmazott Böcskei László.
Az evangéliumi részlet Szent János könyvéből hangzott el, a jó pásztorról szóló példázat. Elmélkedésében Király Árpád arad-ségai főesperes, plébános megjegyezte, hogy még soha sem prédikált püspöki kápolnában, de életének fontos eseményei fűződnek egy másik püspöki kápolnához. Kilencedikes korában Gyulafehérváron az ágya a püspöki kápolna mellett volt, s érezte a falon keresztül, hogy ott van velük Jézus. 1982 őszén abban a püspöki kápolnában szentelték diakónussá, ami komoly nyomot hagyott a lelkében. Később, 1983 augusztusában pedig könnyes szemmel térdelt ott az oltár előtt, mielőtt magyar missziós papként kezdett volna szolgálni a temesvári egyházmegyében, melyhez mindmáig tartozik.
Tanúságtételre és missziós tanítványságra minden időben és mindenhol szükség van – hangsúlyozta. Borromeo Szent Károly is imádkozott, vigasztalt, gyóntatott és betegeket ápolt, miközben mindvégig bizonyságot tett az Úrról. És ugyanígy napjainkban is képviselhetjük mindenhol Istent mint a szerető szolgálat tanúi. Missziós terület lehet akár egy focistadion is, magyarázta Király Árpád, elmesélve, hogy ő például rendszeresen kijár az aradi UTA labdarúgócsapat mérkőzéseire, sőt, bérlete van, s azt tapasztalja, hogy körülötte nem káromkodnak a drukkerek.
Nem mindig könnyű ez az út, de nem vagyunk egyedül, mert égi édesanyánk, a Szűzanya is velünk van, rá mindig számíthatunk, nyomatékosította az arad-ségai főesperes.
Szöveg és fotó: Ciucur-Losonczi Antonius
Forrás: Romkat.ro
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
