Sztahura Ágnes Angelika SM nővér, a Szociális Missziótársulat tagja május 18-án, pünkösd szombatján elsőfogadalmat tett Simon Anna Gabriella SM általános főnöknő kezébe Budapesten, a krisztinavárosi Havas Boldogasszony-templomban. Beöthy Zs. Cecília SM nővér személyes hangú írását közöljük.
A Szociális Missziótársulatot Farkas Edith alapította 1908-ban, legfőbb pártfogónk Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök, szociális apostol volt.
A Szociális Missziótársulat mint szerzetesi közösség a Megszentelt Élet Intézményei közé tartozik. Hármas fogadalommal kötelezzük el magunkat a szegénység, tisztaság és engedelmesség evangéliumi tanácsainak megtartására. Belső közös életünk mottója: „Amit egynek tesztek a legkisebbek közül, azt nekem teszitek.” (vö. Mt 25,40) Lehetünk akár sokan, mint a múltban, akár kevesen, mint jelenleg, mindig akadnak emberek, akiket befogadással, neveléssel, jó példával, imával megmenthetünk a csüggedéstől, a reményvesztéstől, a magánytól, a céltalanságtól. Külső tevékenységünkben az „Egy a szükséges” (Lk 10,42) mottó vezérel bennünket. Ez az „egy” az örök élet távlata, amelynek biztos tudatában reményt és jövőt szeretnénk nyújtani a ránk bízottaknak.
Önkéntes hálózatunk társadalmi szintű formáinak létrehozásával pedig a női laikus apostolkodás megindítója. Megalakulásunk idején sajátos szervezetünk által voltunk újszerűek. Beltagjaink, a nővérek szociális iskolánkban kapott képzés után saját intézményeinkben végezték a szociális-karitatív munkát a nők, gyermekek és családok javára (például árvaházakban, nevelőintézetekben, idősotthonokban, settlementekben vagyis missziós házakban). A hozzánk csatlakozó, tizezer főt meghaladó létszámú kültagok és önkéntesek a nővérek irányításával a saját lakóhelyükön végeztek börtön-, kórház-, gyár- és tanyamissziót, hajléktalangondozást, vezettek leányklubokat, irányították az asszonyszövetségeket, alakították a kistestvérmozgalmat.
A szerzetesrendek 1950-es szétszóratása bennünket sem kímélt meg. Mivel nálunk ebben az időszakban nem volt „földalatti” működés, amely új hivatásokat nevelt volna, az 1990-es években már egy idős szerzetesközösség tagjai fogtak hozzá az új élethez. Az akkori vikária – Józsa nővér – az élet Urában való töretlen hittel, téphetetlen bizalommal és óriási energiával fogott hozzá a Katolikus Egyház által megjelölt új feladatokhoz.
Amikor találkozhattunk vele, vagy olvashattunk az újjáéledő szerzetesi közösségek között a mi rendünkről is, az Úr többnyire középkorúként néhányunkat világi életformánkból elhívott a Szociális Missziótársulatba. Így még Józsa nővér életében kis belépési időkülönbséggel heten kezdtük el a szerzetesi életet. Világi munkatársakkal fokozatosan beindult öt intézményünk működése: egy óvodáé, egy szakiskoláé, egy egyetemi kollégiumé és két idősek otthonáé.
Utánpótlás azonban hosszú éveken át nem volt. A kihalás határáig jutottunk. És akkor hirtelen az ismeretlenségből előbukkant egy érett, művelt, tapasztalatokkal rendelkező nő, Ágnes, aki mint orgonaművész, sokoldalúan képzett és gyakorlattal rendelkező tanárnő, imacsoport létrehozója szeretett volna közelebbről megismerkedni velünk. Kereste a helyét, mert kora ifjúságától vonzotta valami vagy Valaki a szerzetesi élet irányába. Több helyen szétnézett, de nem érezte magát a helyén. Akkor egy véletlen folytán a fenntartásunkban működő szikszói idősek otthonának vezetőjétől megtudta, hogy mi is létezünk. Ezt követően meglátogatott bennünket, elkezdődött a kölcsönös ismerkedés, és egy idő múltán, velünk élve megkezdhette jelöltidejét, majd noviciátusát. A jelzett képzési szakaszok után töretlen határozottsággal állítva, hogy nálunk megtalálta azt a karizmát, életformát és benne Krisztust, amit és Akit keresett – kérte fogadalomra bocsátását. Miután a közösség erre alkalmasnak találta őt, ez az esemény 2024. május 18-án, pünkösdkor – a mi legnagyobb rendi ünnepünkön – meg is történt a krisztinavárosi Havas Boldogasszony-templomban.
Ferenc pápa egyik felhívásában hangsúlyozottan kéri, hogy az öregek álmodjanak. Ha ugyanis az öregek tudnak álmodni, akkor a fiatalok prófétálni fognak. Kissé tétován, de Istenre bízva a beteljesedést mi is álmodunk:
Ezért imádkozunk erős bizalommal és kérjük Testvéreink imáját is Angelika nővérünkért, hogy boldog szerzetesként a Farkas Edith által megálmodott missziós nővéri típust vonzóvá tehesse más szabadállapotú, mélyen hívő nő számára is. Angelika nővérünkért imádkozva szemünk előtt van Farkas Edith alapítóanyánk biztatása: „Egyetlenegy lélek, mely forró szívét és nagy energiáit Isten szolgálatába állítja, sokat érhet el.”
Szerző: Beöthy Zs. Cecília SM
Forrás és fotó: Szociális Missziótársulat
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
