Egy brit neokon krédója sábeszgojoknak: a zsidók élete értékesebb, mint a keresztényeké

Egy brit neokon krédója sábeszgojoknak: a zsidók élete értékesebb, mint a keresztényeké

Douglas Murray Ben Shapiro inkvizítori tekintete alatt kijelentette, hogy 15 millió keresztény vagy muszlim megölése ugyan katasztrófa és tragédia lenne, de 15 millió zsidó megölése egészen más kategória, mert ez szerinte az egész nyugati civilizáció végét jelentené.

„A nyugati civilizáció nem élné túl a zsidó állam elpusztítását, mert az sok más mellett az egész fa kivágását jelentené, amelyen állunk, és a nyugati civilizáció meghalna”, prézsmitálta Murray. „Vajon Amerika túlélhetné, ha a zsidó nép nem lenne többé az ő felügyelete alatt, vagy mindenkit erőszakkal deportálnának a Szentföldről? Ugyan már! Természetesen nem.” (Our Last Chance to Save the West, The Ben Shapiro Show Sunday Special, youtube, 2024. 07. 07.)

A Nyugat megmentésének utolsó esélye tehát az, ha mindnyájan imádjuk a zsidókat és szolgáljuk az államukat, mert az ő életük értékesebb, mint a miénk.

Először is tisztázzuk, hogy kikkel állunk szemben.

Ben Shapiro az amerikai neokonzervatívok zsidó prófétája, aki a magafajták szokása szerint azt hiszi, hogy mindenhez ért, és elviselhetetlen orrhangon elviselhetetlenül hadarva vartyogja bele ultracionista nézeteit és zsigeri fehérgyűlöletét napi rendszerességgel a mazochista amerikai publikum képébe, ez utóbbi legnagyobb megelégedésére. Gyakorló ortodox zsidóként a homoszexualitást kifejezetten bűnnek tartja.

Douglas Murray brit újságíró és esszéista, a Joram Hazony-féle „nemzeti konzervatív” gojvakítás sábeszgoj társutasa (vö. Konszarvatizmus: a kortárs konzervativizmus ideológiai felszarvazottsága II.), a cionista rezsim egyik legfanatikusabb nyugati propagandistája, ateista „kulturális keresztény”. Gyakorló homoszexuálisként elvileg Shapiro utálatának tárgya.

Ehhez képest egész jól megértik egymást. Tézis, antitézis, szintézis.

Murray nem sokat fejtegette világvégejóslatát, de különösen érdekes a Sámson-opció kontextusában, amely Izrael terve arra az esetre, ha a létezése veszélybe kerülne, amikor az összes atomfegyverével globális nukleáris holokausztot idézne elő. Október 7. után maga Shapiro, valamint faj- és céhtársa, Mark Levin nem is annyira burkolt fenyegetéseket hangoztattak, amelyek arra utalnak, hogy Izrael alkalmazhatja a Sámson-opciót. Katonai doktrínájának középpontjában ugyanis az a fogadalom áll, hogy megsemmisíti az egész világot, ha az aktuális és most 76 éves zsidó államkísérlet balul sül el (jól tudva, hogy egyetlen zsidó „állam” sem húzta tovább 80 évnél). Az egyetlen lehetséges ok, amiért „a nyugati civilizáció elpusztulna Izrael nélkül”, az az lenne, ha „Amálék kiirtása” nevében mindnyájunkat atombombával elpusztítana. E szerint az értelmezés szerint tehát a nyugati civilizáció túlélése attól függ, hogy kiáll-e Izrael mellett!

Ben Shapiro, amikor eszébe jut a Sámson-opció

Murray konkrét felvetésére, hogy Amerika (és a Nyugat) túlélné-e, ha „nem lenne többé zsidó nép”, számtalan válasz adható. Íme, közülük néhány gondolatkísérletként.

Ha hirtelen 6 millióval több zsidó lenne Amerikában, azt már tényleg nem élné túl USrael. Azért hozták létre a „zsidó” államot, hogy legalább némileg zsidómentessé tegyék Európát és Amerikát. Adolf Hitler ugyanezt próbálta elérni.

A modern Amerika és Európa tisztán zsidó kreálmányok, ahogyan Murray mondja, a zsidók által a zsidóknak létrehozva. Ha Izrael bukik, a mostani nyugati civilizáció is vele bukik. Vele kell buknia törvényszerűen.

A modern nyugati társadalom egy zsidó konstrukció, amelyet társadalmi manipulálással állítottak elő, ezért Judeo-Amerika és minden ZOG-entitás elvileg halált érdemel.

Mi a nyugati civilizáció Murray szerint? A végbelébe és a szájába ismételten behatolt és bespriccelt egy csomó idegen valami sötét szobában. Ha ez a nyugati civilizáció, akkor nem kár érte.

Murray homoszexuális, teljesen természetes, hogy szereti Izraelt, amely a magafajták „anyaországa”, ahol minden más államnál jobban ünnepelnek mindenféle szexuális aberrációt, ellentétben a muszlim államokkal, amelyekben a magafajtákat lehajítják a tetőkről.

Az anticionizmust és az antiszemitizmust félretéve: a Nyugat kereskedelme Izraellel minimális, Izrael kulturális hatása a fehér országokra dettó (nem nézünk izraeli filmeket, nem hallgatunk izraeli zenét stb.), Izrael semmilyen módon nem védi a nyugati civilizációt katonai erővel vagy propagandával, nem védőbástya az iszlamizmus ellen, hanem annak katalizátora. Ez olyan, mintha azt mondanánk, hogy ha Laosz megszűnik létezni, akkor összeomlik a kelet-ázsiai gazdasági szféra.

Íme, a Nyugat állítólagos védőbástyája az iszlamizmus ellen: „Ha figyelitek a híreket, akkor halljátok, hogy az Egyesült Királyságban a Mohamed a legnépszerűbb név. Igaz? Tehát mi azt akarjuk, hogy a Mohamed legyen a legnépszerűbb név az Egyesült Királyságban? Legyen sok Mohamed Britanniában, Svédországban, Franciaországban! Ne itt! Ne itt! Ezt akarjuk!”

Tehát a weimari civilizáció Izrael pusztulásával ér véget? Egész jól hangzik.

A nyugati civilizáció elpusztulna Izrael nélkül – szó szerint a valóság fordítottja.

Hírdetés

Murray „logikája” teljesen kificamodott. Azzal az állításával, hogy ha Jeruzsálem az iszlám kezére kerül, ez akkora csapást mérne a nyugati gondolkodás egyik központi pillérére (kereszténység és Ószövetség/judaizmus), hogy az végül teljesen összeomlana, alapvető bajok vannak. A nyugati civilizáció csúcspontján, az autó, a röntgen, a rádiózás, a repülés, a fényképezés és a mozgókép feltalálásának, valamint a romantikus zeneszerzés fénykorában, amikor a Föld több mint felét gyarmatosítottuk, a Szentföld évszázadokig oszmán megszállás alatt állt.

Murray ellenzi az iszlám inváziót, amelyet zsidó szervezetek támogatnak, amelyeket ő támogat.

Engem nem zavar, hogy a nyugati civilizáció haldoklik. Nem akarok nyugati civilizációt. Fehér civilizációt akarok. Kezdem felismerni, hogy a „Nyugat” egész koncepciója a kezdetektől fogva elcseszett. Ki sulykolja nekünk, hogy a Nyugat (Athén mellett) Jeruzsálemben gyökerezik? A zsidó oktatási rendszer.

Tehát alapvetően azt mondja Murray, hogy a nyugati világot valóban a zsidók irányítják? Ez hivatalosan nem csak egy antiszemita összeesküvés-elmélet?

Valójában 15 millió zsidó eltűnése meggyógyítaná a világot.

Murray azt sugallja, hogy a zsidók okosabbak, mint a keresztények. Igen, ez bizonyos szempontból igaz. És sokkal inkább klánszerűek, törzsiek, nepotisztikusak, és sokkal manipulatívabbak, rámenősebbek, kapzsibbak, cselszövőbbek. Egytől egyig abban a hitben nevelkedtek, hogy ők Isten kiválasztottjai, mi pedig lábasjószágok vagyunk, és még ha tudatosan el is utasítják ezt a hitet, a felszín alatt akkor is bennük munkálkodik, és alakítja világképüket és viselkedésüket. Egytől egyig megosztott lojalitással rendelkeznek, és a legtöbb esetben a lojalitásuk egyszerűen Izraelhez, nem pedig a befogadó országukhoz kötődik. Minden döntésük, minden szavazatuk egyetlen kérdésen alapul: jó-e ez a zsidóknak?

Ez az „interjú” majdnem olyan volt, mint egy önostorozó rituálé, amelynek során Murray Shapiro gyűrűjét csókolgatta. Percekig szónokolt arról, hogy a zsidók mennyivel többet érnek, mint bárki más, miközben a zsidó kobra merev tekintettel szuggerálta.

Murray az örök angol gólem. Mindennek a kulcsa az, hogy a brit társadalom mélyén, különösen a szabadkőműves páholyokban szentül hiszik, hogy a zsidók valamiféle különleges csodalények, akiknek alá kell vetniük magukat, és hogy a Nap le fog hullani az égről, ha nem élnek totális zsidókontroll alatt.

A kóserjobboldal sokkal rosszabb, mint a baloldal, mert meggyőzi az egyébként épeszű embereket, hogy imádják a zsidókat.

Murray-nek teljesen igaza van. A tény az, hogy a nyugati civilizáció jelenlegi kósermutációja nem élné túl a zsidók hiányát. Hol lennének nélkülük a szivárványos zászlók és a buziparádék? Vagy a négerek pozitív diszkriminálása és a néger „kultúra” áradata? Létezne a feminizmus jelenlegi formájában? Mi lenne a népvándorlással? Ha 15 millió zsidó felszívódna, óriási és gyors változások következnének be, szinte egy teljesen más civilizáció!

A nyugati civilizáció elpusztulna Izrael nélkül? Talán érdemes lenne letesztelni ezt az elméletet. Egy próbát mindenképpen megér.

Murray a cionizmus neokon ügynökeként az európai szuverenitás hamis védelmezőjének pózában tetszeleg, hogy a muszlim bevándorlókat Európa túlélését fenyegető egyetlen veszélynek állítsa be, és ezzel elterelje a figyelmet a zsidó-cionista hatalom sokkal fenyegetőbb veszélyéről, amely a migrációs válság valódi oka. Fáradhatatlanul ügyködik a neokonzervatív mitológia terjesztésén a „terrorizmus elleni háború” és az „iszlám terrorizmus” mumusa nevében. Az izraeli cionista barátai által kiagyalt „civilizációk összecsapása” elméletet népszerűsíti, hogy elrejtse az igazságot Izrael részvételéről a 9/11-ben és más hamis zászlós terrorcselekményekben, amelyeket a globális cionizmus erői terveztek és hajtottak végre, hogy a Nyugatot végtelen háborúkba hajszolják a cionista entitás közép-keleti ellenségei ellen.

Murray egy kígyó a fűben, aki a nyugati civilizáció védelmezőjének adja ki magát. A neokonok nagy erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy kiheréljék az európaiak elégedetlenségét a tömeges arab/afrikai/muszlim bevándorlással szemben, amely radikálisan átalakítja és destabilizálja társadalmaikat. Azt akarják elérni, hogy az európaiak a muszlimokat tekintsék egyetlen ellenségüknek, és ezáltal megnyerjék az európai nacionalisták támogatását az arab/muszlim világ leigázására irányuló izraeli birodalmi tervhez. Erre hozták létre a muszlimellenes csoportokat és politikai pártokat, amelyek az európai nacionalizmusokat a cionisták táborába terelik.

Arra nincs adat, hogy Orbán és Murray puszipajtások lennének, az viszont tény, hogy személyesen ismerik egymást, és a magyar miniszterelnök olvasta és reklámozta is Murray Európa furcsa halála c. sikerkönyvét.

Korszakunk végzetesen „polkor” légkörét mi sem jellemzi jobban, mint hogy az ominózus kötet egyes körökben botránykönyvnek számít, holott valójában csak egy enervált pederaszta végvonaglása, akit éppen most szodomizál halálra egy rakás néger szó szerint melegváltásban. Nincs benne semmi dinamika, semmi vitalitás, semmi harciasság, amelyekre egy ilyen drámai téma tárgyalásához elengedhetetlenül szükség lenne. A férfias keménység teljes hiánya csalhatatlan jele annak, hogy a szerzője passzív szereplője a homoszexuális aktusoknak. Tartalmilag kevés tényanyag, zéró exkluzív információ, parttalan logorrea eredeti koncepciók, tézisek és teóriák nélkül. Egy nagyra felfújt léggömb, amely már az első 100 oldalon leereszt, majd tömény unalomba fullad. Altatóként viszont kétségtelenül hatásosabb, mint a Valeriána.

Ízelítőként a „legrázósabb” és jóformán az egyetlen valamennyire is „mélyenszántó” passzusa így hangzik:

(Tony) Blair első ciklusa alatt a bevándorlási miniszter, Barbara Roche teljesen újra akarta gondolni Britannia bevándorlási és menedékadási politikáját. … Roche az addigi politika minden egyes aspektusát megváltoztatta. Attól kezdve minden menedékkérőnek joga volt Britanniában maradni – akár jogos volt a kérelem, akár nem… Roche szerint az addigi, bevándorlást nehezítő szabályok „rasszisták voltak”, és az egész bevándorlási kérdést övező atmoszféra „mérgező”. Hivatali ideje alatt többször elmondta, hogy át akarja formálni Britanniát. (…) Ha bármilyen kritika érkezett, akár kívülről vagy belülről, Roche azt azonnal „rasszistának” minősítette. Sőt, a miniszter – aki sokszor bírálta kollégáit, mert szerinte túl fehérek – ragaszkodott ahhoz, hogy a bevándorlási politika megemlítése már önmagában rasszista. A miniszter és környezete az angol társadalom teljes átalakítását tartotta szem előtt. East End-i zsidók leszármazottjaként Roche a bevándorlást feltétlenül jónak látta. (…) Roche és társainak tevékenysége bizonyítja, hogy 1997-ben a Munkáspárt szándékos politika mentén akarta átalakítani Britannia társadalmát: Háborút hirdettek a brit emberek ellen, és a bevándorlást használták faltörő kosként. (…) Barbara Roche egy londoni beszélgetés során 2011-ben: „Amikor a bevándorlásról beszélünk, csábító azt gondolni, hogy ez a 19. században jött létre. Én anyám ágáról szefárd zsidó vagyok, tehát régebben érkeztünk. De létezik egy tendencia, hogy úgy gondolunk erre, mint ami mostanság történt – ha nem a 19. század, akkor háború utáni jelenség. Semmi nem állhat messzebb az igaságtól. Mindig is úgy gondoltuk, hogy Britannia a bevándorlók országa.” Természetesen Ms. Roche azt gondol, amit akar, de ettől még nem lesz igaz.

Murray tehát halált megvető bátorsággal kikotyogja, hogy horribile dictu egy zsidónő felelős Britannia faji elkorcsosulásáért, majd az ebből szükségképpen adódó konzekvencia levonása nélkül lelkesen tovább tolja a zsidóság szekerét, mint aki jól végezte dolgát. Kritizálja a bevándorlás hatásait, de kiszolgálja annak legfőbb propagandistáit és haszonélvezőit. De még mennyire!

Az abszurditás netovábbja, hogy a brit Szólásszabadság Uniójának főmuftijaként legutóbb egy olyan kezdeményezéshez adta a nevét, amelynek az a célja, hogy Izrael kritikusait a közösségi médiában tett bejegyzéseik alapján „gyűlöletbeszéd” miatt „doxolják” (a személyazonosságukat nyilvánosságra hozzák), és ezzel tönkretegyék. A kezdeményezés mögött álló Tafsik zsidó spiclihálózat a honlapján azt írja, hogy új „gyűlölet-bűncselekményekre” vonatkozó törvényekért lobbizik, amelyek majd megakadályozzák, hogy az „antiszemiták” munkát kapjanak és szabadon utazhassanak. Ennek érdekében arcfelismeréses technológia és mesterséges intelligencia segítségével doxingadatbázist hoz létre. Ez az, amit Murray most támogat, miután az említett könyvében volt póneme azt írni, hogy „a gondolatnak szabadnak, a kritikának és a vitának pedig korlátlannak kellene lennie”. Deklarált „kulturális keresztényként” farizeuskodásban és gerinctelenségben a jelek szerint verhetetlen.

Vannak (kompromittáló) fényképeik rólad, ugye?
Teljesen ellenőriznek és birtokolnak téged, szánalmas kifogás egy férfi számára.
Mi van a kezükben rólad?
A hatalmas mennyire elbukott… Valaha a szólásszabadság védelmezője, most a megszorítások végrehajtója, Szégyellje magát, sir.
Douglas Murray hitelességének furcsa halála.
A „szólásszabadság” véget ér, amikor a zsidó hatalom fenyegetve érzi magát. Nem dönthetünk a saját nemzeteinkben a saját ügyeinkben, amíg a zsidóknak jogtalan, aránytalan és meg nem érdemelt befolyásuk van.
Ez nem a gyűlölet összezúzásáról, hanem az eltérő vélemény összezúzásáról szól.
Hogyan írta meg az Európa furcsa halála c. könyvet, és sohasem találta ki, hogy „kik” könnyítik meg a gyilkosságot?
A magas megélhetési költségek megviselnek téged, Douglas?
Uram, ez hozzájárul a muszlimok, feketék, fehérek, írek és a mi skót közösségünk elleni gyűlölet leküzdéséhez, vagy csak egy sajátos csoport kizárólagos hasznára szánják?
Nem tudom elhinni, általában felnézek erre a fickóra.

A szabadbeszéd gyűlöletbeszéd, a háború béke, a szabadság rabszolgaság, a tudatlanság erő. Orwell Big Bbrother/ZOG szcenáriója az 1984-ből immár valósággá vált az angloszférában – éppen a Murray-féléknek köszönhetően. Mellesleg a „Nagy Testvér” célzás arra, ahogyan a keresztény cionisták és a liberális zsidóimádók tekintenek szubhumán zsidó uraikra.

Murray „tudományos” igényű magyarázata a palesztinok ellen folytatott izraeli népirtásra: „A Hamász és a barátai nácik, és meg kell szabadulnunk tőlük, és az izraeliek nagyon jól csinálják ezt a munkát kezdésként, de mindenkinek csatlakoznia kell hozzájuk, mert mi nem élhetünk együtt ezekkel az emberekkel, nem azért, mert nem akarunk, hanem azért, mert ők nem tudnak együtt élni velünk.”

Hepiendként megható magyar vonatkozású epizód Douglas Murray-vel kapcsolatban, hogy miután Orbán Viktor fogadta őt rezidenciáján, nyilván nem engedhette el csak úgy üres kézzel. Ahogyan az nagyuraknál szokás, adott is neki egy szerény borravalót az egyik kormányközeli intellektuális pénzmosodáján keresztül.

Igaz, hogy ezért a rongyos 8 milliós baksisért szegény Dougnak csaknem egy hónapig kellett (legalábbis virtuálisan) gürcölnie, nem úgy, mint Dennis Pragernek, aki óradíjként 10 milliót, vagy Milo Yiannopoulosnak, aki haknidíjként 7 milliót kapott a Karmelita kolostor nábobjának sleppjétől.

Az utóbbiaknak „Isten ajándékaiként” nyilvánvalóan nagyobb a „fajlagos” értékük, mint a gojoknak, ahogyan azt maga Murray mondta Shapirónak, tehát egy zokszót sem ejthet amiatt, hogy őt relatíve kevesebbre taksálták, mint Pragert és Milót.

Mindenesetre itt valami nagyon bűzlik, és mintha tendencia lenne az egészben. Az ugyanis, hogy egy katolikus vallású homoszexuális zsidó, egy, a biszexualitást (tehát valójában a homoszexualitást) hirdető zsidó vallású zsidó és egy „kulturális keresztény” homoszexuális sábeszgoj egyaránt a NER (és áttételesen a magyar adófizetők) pénzén hízik, nem lehet a véletlen műve. Nagyon úgy tűnik, hogy a világ két legerősebb, fajilag és nemileg is egyesült lobbija átfogó offenzívát indított Magyarországon a homoszexualitás többé-kevésbé burkolt, de annál rafináltabb népszerűsítése érdekében.

Douglas Murray-nél maradva, személyében Orbán Viktor zsidókeresztény-cionista és konszarvatív rezsimje tehát egy olyan szodomitát pénzel, aki expressis verbis értékesebbnek tartja a zsidók életét, mint a keresztényekét.

E tekintetben egyébként nemcsak ő és Orbán pendül teljesen egy húron, hanem világszerte sok millió hitgyülevészes keresztény cionista is velük együtt.

Eléggé pikáns? Netán a szánalmas jobb szó rá?

Hep Titusz


Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »