Kisgyerekkoromban, a ’80-as évek elején Tiszacsernyő virágzó város volt. Hat-hét évesen a vasútállomás várótermét rendkívül menőnek éreztem. Míg anyánk a terem egyik kisüzletében finomságokat vásárolt, apánk az étteremben sörözött. Mi, testvéreimmel, a lócán ülve vártuk az édességekkel érkező anyánkat, és persze a vonatot.
Hírdetés
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
