Egy ágyban az ellenséggel? (Kármentő)

Ő még mindig várja a csodát, hogy ismét miniszterelnök lehessen, és a csodavárás alatt elfelejtette, hogy miket mondott korábban azokról, akikkel most kínjában együtt szeretne kormányozni. Most már hajlandó lenne egy ágyban is hálni az ellenséggel.

Szeptember 25-én, mikor beleheppent a Nemzeti Liberális Párt (PNL) székébe, még azt dalolta, hogy: Amíg én vagyok a PNL elnöke, nem fogunk szövetségre lépni a Szociáldemokrata Párttal (PSD-vel). Annak vezére, Ciolacu viszont így szövegelt: „Cîțu úrnak el kell mennie még ma, mert nem kormányozott. Kilenc hónapig verekedett a PNL főnökségéért, és mára egy politikai hullává vált”. Aztán tovább szavalta azt, hogy az abszurd csülökhajszolás alatt Cîțu tönkretette az országot, golfozott az emberek életével. Azzal fejezete be, hogy: „Florin, szupermen, fejre estél. Csendesen szállj haza.”

De elnökünk, Iohannis is szorgalmasan köszörülte nyelvét a szociáldemokratákon, akik vörös posztóként lebegtek szemei előtt, és akiket fújtató bikaként fel akart öklelni. Egyes számú közellenségnek tartotta őket, és azzal kampányolt kedvenc liberálisai mellett, hogy a vörös pestisesek tönkretették az országot, és ami még rosszabb, egy adott pillanatban el is akarták adni, a magyaroknak. Szerencsére ezt ő megakadályozta. Iohannis mostanig saját kezűleg és szájúlag kavarta a(z)… avart, de most mossa kezeit, mint Pilátus, és azt üzente a pártoknak, amelyek a kormányalakításról tárgyalnak, hogy neki aztán nem fogyott el a türelme. Miután az egyeztetések eredménytelenül zajlottak, azzal bíztatja a pártokat, hogy csak így tovább, folytassák, amíg találnak egy olyan megoldást (többséget), amely parlamenti támogatást is fel tud mutatni, és akkor majd szóljanak neki is.

Még tiszta szerencse, hogy a román kormányoknak mindig olyan stabil összetevője lehet(ett), mint az RMDSZ. Jobb lett volna Kelemen Hunort kinevezni miniszterelnöknek, mert a szövetség – tudjuk –, mindig, mindegyik párttal szeret kormányozni. És az RMDSZ-esek nem becsmérelték egyik román pártot sem úgy, ahogy azok szokták egymást. Majd ha nem lesz szükség rájuk, akkor az ő és a magyarok sértegetésére is sor kerül. A Mentsétek meg Romániát Szövetség és a liberálisok azt mondták, hogy örök harag (ami azért szintén rögtön elmúlhat), ezért úgy néz ki, hogy most a liberálisok a szociáldemokratákkal mentik meg Romániát némi posztokért és pénzekért. És Iohannis a vörös pestis vírusát is kezdte kedvelni, most, hogy a koronavírus nyerésre áll nálunk.

Lucian Mîndruță (emlékeznek még az első argeși székelyre?) Iohannisba és az ő (liberális) pártjába vetette bizalmát Románia sokmillió választójával együtt, és könyvet is írt Iohannisról Share (Részvény?) címmel, miután megnyerte 2014-ben a választásokat.

Hírdetés

Most, hogy úgy néz ki, létrejön a liberális-szociáldemokrata kormányzás, könyvének más felhasználást szán, nem annak elolvasására bíztat, hanem újrahasznosításra, amire – mint állítja – nagyapja inspirálta, aki az udvaron levő WC-ben újságokat vagy rossz könyvekből kitépett lapokat gyűrt össze és… (WC-papír sem lévén) újra felhasználta.

„Elnök úr hat-hét év után budipapírt szállított nekünk” – írja Mîndruță, „mert ezt tette akkori álmainkkal, reménykedéseinkkel, vágyinakkal, hitünkkel”.

Most a pártok azon sakkoznak, hogy ki milyen funkciót kaparintson meg az új születendő kormány létrejötténél bábáskodók egyezkedése után, amire aztán Iohannis áldását adhatja. Csak azt nem tudni, hogy az új kabinet az ő kormánya lesz-e?

A román újságírás fenegyereke, Cristian Tudor Popescu szerint a liberálisok és a szociáldemokraták közti tárgyalásoknak nem más a célja, mint a maffia bandák közti béke megvalósítása. „Ez a városnegyed a tied, a másik az enyém”. (Ez a csülök az enyém, az a tied). Szerinte 1990 után ahelyett, hogy megtörtént volna a hatalmi ágak szétválasztása, a korruptak szétválasztódása történt meg, ami a legbiztosabb „garanciája” a demokráciának. „Ha megtörténik a korruptak szétválása, akkor nem jutunk diktatúrába” – jelenti ki „örömmel” C. T. Popescu.

Jó hogy nem jutunk el a diktatúráig, de egy olyan veszély azért még mindig van: hogy nem jutunk sehová.


Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »