Sillye Jenő énekes-dalszerző, a hazai evangelizációs zene megteremtője.Több mint ötven éve járja az országot együttesével, barátaival, fiaival, az utóbbi időben már unokáival is, hogy Isten dicsőségéről, szeretetéről énekeljen. Június 16-án a budapesti Pólus moziban óriási érdeklődés mellett vetítették le az Apostol TV Életúton Sillye Jenővel című portréfilmjét, Fekete Martin rendezésében.
A megjelenteket Tariné Murányi Erika, az Apostol Televízió munkatársa köszöntötte. Kiemelte: a Sillye Jenőről szóló dokumentumfilm egyúttal az Apostol TV premierje is, ugyanis ez az első mozifilm, amit készítettek. Tariné Murányi Erikának a 150. zsoltár jutott eszébe: „Dicsérjétek az Urat…, dicsérjétek lanttal és hárfán! (…) Dicsérjétek kürtzengéssel…, dobbal és tánccal…” Hozzátette: ugyanezt teszi Jenő is, zenéjével és szövegével immár több mint ötven éve folyamatosan dicséri az Urat.
Üdvözölte a közönséget a negyvenéves papi jubileumát ünneplő Szederkényi Károly címzetes prépost, esperes-plébános, az Apostol TV műsorigazgatója is. Kifejtette: napjainkban gyakran kerül szóba a háború és a béke kérdése. Nekünk ez nem politikai, hanem evangéliumi kérdés. Amikor feltámadása után az Úr Jézus megjelenik tanítványai előtt, így köszönti őket: „Békesség veletek!” Békével küldi a tanítványokat az emberek közé, és azt mondja nekik: Ha befogadnak benneteket, a ti békétek rájuk száll. Ha nem, a béke visszaszáll rátok. Ez azt jelenti: az evangélium hirdetése a béke üzenetét hordozza. Ezért fontos az Apostol Televízió működése, mert amikor igét hirdetnek, a békét közvetítik az emberi szívekbe. Amiről a portréfilm és amiről Jenő beszél, az maga az evangélium: a békét hordozó isteni üzenet, maga Jézus Krisztus.
Fekete Martin dokumentumfilmjének ötletadója és szerkesztő riportere Diószegi László, az Apostol Televízió műsorvezetője volt. Sillye Jenővel és feleségével, Julcsival – akivel ötvennegyedik éve házasok, öt gyermekük született és eddig kilenc unokájuk – fölkeresték azokat a helyszíneket, amelyekhez Jenő evangelizáló zenei szolgálata kiemelten kötődött, illetve kötődik: Verőcét, Kismarost, Nagymarost, vagyis a Dunakanyart és Egerszalókot. Felidéződnek, megelevenednek közben az emlékek.
A házaspáron kívül megszólalnak azok az egyházi személyek, akik kezdettől fogva támogatták Jenő kulturális evangelizációját: Sebők Sándor, Csáki Tibor atyák, Beer Miklós nyugalmazott váci megyéspüspök, de Jenő nagy szeretettel beszél az 1915-ben, 95 éves korában elhunyt Major Sándor kismarosi plébánosról, a jelenleg 97 éves Kerényi Lajos atyáról, illetve Balás Béla nyugalmazott kaposvári megyéspüspökről is.
Többek között megtudhatjuk a filmből, hogy az első ember, aki meghívta a Sillye Jenő és barátai nevű zenekart, az idén Parma Fidei díjjal kitüntetett Sebők Sándor fóti plébános volt, aki 1972-ben Verőcén szolgált káplánként. Megtetszett neki az odalátogató Sillye Jenőék zenéje, és mint nagy Mária-tisztelő, megkérdezte: és Mária-éneked van? „Nincs, de hamarosan lesz” – válaszolta Jenő. Így született meg a Mária, jó anyánk című dal, amely a zenekar egyik legfontosabb énekévé vált:
„Mária, jó anyánk, kérjük, hogy nézz le ránk,
Ó nézz, ó nézz le ránk! (…)
Eltévedt nemzedék, két kézzel szórja szét
Minden kincsét, hitét
Nem hisznek semmiben, nem bíznak senkiben
Ó mért, ó mért, ó mondd: miért?
Mária, jó anyánk, kérünk, hogy nézz le ránk…”
Jenő felidézte, hogyan született meg a legelső dala: templomi kórusban énekelt, és néhány barátjával szabadidejükben is összejártak, „együtt pengettük a lantot”. A kórusvezető fölvetette: mi lenne, ha mindenki a hitéről írna vagy festene, rajzolna valamit. Jenő megírta a Hol van a szeretet? című dalát:
„Van nekem egy barátom, szegényt nagyon sajnálom.
Nem értik meg vágyait, tönkreteszik álmait…
Ó, hol van, mondd, a szeretet,
testvér a testvért miért bántja meg…
Anya nem érti meg gyermekét, az ember miért tépi
egy másik ember álmát szét?”
A tőle megszokott őszinteséggel beszélt Sillye Jenő arról a szomorú és egész további életét meghatározó eseményről is, hogy még egészen kisgyermek volt ő és a bátyja is, amikor az édesapja elhagyta a családot. Ezért őt és a testvérét édesanyjuk és anyai nagymamájuk nevelte fel. Nagymamájukat egyébként korábban ugyancsak elhagyta a férje egy másik nőért. A cselekedeteinkért viselt felelősségre figyelmeztet az évtizedekkel később született, Apja bűnéért című dal:
„Az apa bűne a fiúra száll,
Vezeklése a fiúra vár.
Bánd meg még ma vétkeidet,
Mert holnap talán már nem teheted.”
Sillye Jenőben lassan érlelődött meg az elhatározás: Isten nem bünteti őt az apja bűneiért, de ettől függetlenül neki egészen másmilyen életet kell élnie, nehogy bekövetkezzen még egy ilyen tragédia a családban. A nagyapja és az apja is elrontották az életüket, nehéz helyzetbe hozták a családjukat, ő viszont szeretné ezt a folyamatot megállítani, hogy a feleségének és a gyerekeinek ne kelljen hasonló traumát átélniük. Ellenpontként ott volt előtte szent életű nagymamájának példája. Édesanyjuk rengeteget dolgozott, hogy eltartsa őket, de sokat betegeskedett. A nagymamájuk végtelen szeretettel nevelte őket, az édesanyjukat pedig biztatta, bátorította. Az anyai nagybácsik szerető segítségére is mindig számíthattak. Sillye Jenő mindmáig hálát ad Istennek, hogy volt egy ilyen nagymamája. Fájós lábával ment a piacra, „fogta a kezemet, kiskölyök voltam, alig négyéves, és mindig bementünk a templomba. Gyönyörű emlékek ezek”. Nagymamája emlékét őrzi a Kisfiam, ülj ide mellém című dal:
„Kisfiam, ülj ide mellém,
figyeld jól, amit most mondok!
Kisfiam, én csak azt szeretném,
hogy mindig jó légy és boldog…
Szent, szent, szent az Isten,
Ő a világ Ura és Teremtője,
dicsősége betölti földünket
és mindent, mit az ember még nem ismerhet!”
Mivel a portréfilm Sillye Jenő zenei pályafutásának első két évtizedét kiemelten mutatja be, természetes, hogy egyúttal kortörténet is: képet kapunk a Kádár-rendszer egyházpolitikájáról, amikor a hatalom folyamatosan figyelte az Egyház tevékenységét, tiltotta vagy legalábbis megnehezítette azt, hogy a papok a fiatalokkal foglalkozzanak. Ennek ellenére a Sillye Jenő nevével fémjelzett evangelizációs zene utat tört magának, egyre népszerűbbé vált elsősorban a fiatalok körében, zsúfolásig megtelt templomokban csendültek fel a Krisztust dicsőítő dallamok és szövegek, és ezt a hatalom nem tudta megakadályozni.
Fekete Martin filmjében a hitükhöz és az evangélium lelkiségéhez a legnehezebb körülmények között is ragaszkodó papokkal ismerkedhetünk meg, akikre jellemző volt egyikük kijelentése: „Félek a hatalom képviselőitől, de Istentől jobban félek, vagyis nem az embereknek, hanem Istennek engedelmeskedem.”
Sillye Jenő meggyőződése, hogy egész életében a Szentlélek irányította. Vallja: mindaz, amit elért zeneszerzőként és előadóművészként, Isten különleges kegyelmének köszönheti. Az evangelizáló zenét a mai fiatalok közül is sokan örömmel éneklik. „A reményt és a jövőt szolgálnunk kell, építeni, nemcsak a papoknak, hanem nekünk, világiaknak is. Én mint egyszerű gitáros dalszerző szolgálhattam, és hálát adok az Úristennek, hogy erre lehetőségem volt.”
A film végén Sillye Jenő és Diószegi László egymás mellett állnak az egerszalóki templom háta mögötti hatalmas rét szélén, amelyet mindig megtöltöttek a fiatalok sátraikkal az ifjúsági találkozókon. Most üres a térség. A szerkesztő riporter azt mondja: „Szép nagy ez a rét, és azt gondolom, a te szolgálatod is hozzájárult ahhoz, hogy egyre kisebb lesz. Reméljük, hogy a Jóisten újra és újra megtölti ezt a rétet az utánunk következő nemzedék hitével, reményével, szeretetével.”
Közben felcsendül Sillye Jenő egyik leggyönyörűbb, ars poeticának is beillő, Mit sem aggódom című dala:
„Mit sem aggódom, nem féltem életem,
csak, hogy végigfussam a pályám,
s a feladatom teljesítsem,
melyet Jézus bízott rám.
A kereszt majd áll üresen,
a test a földben megpihen.
Ki egy volt vele a szenvedésben,
egy lesz vele a dicsőségben.
Ne félj hát!
Megjöttem, itthon vagyok,
nevetnek rám a csillagok.
Jézus fénye rám ragyog,
várnak a szentek és az angyalok.
Örülj hát!”
Fotó: Apostol TV
Bodnár Dániel/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
